Nagyon „elszaladhattak a lovak”, ha az év első három hónapjában sikerült 20 milliárdos hiányt „produkálni” az országos költségvetésben. A pénzügyi tárca vezetője észbe kapott: a költségvetési hiánycél tartása érdekében ezt most sürgősen vissza kellene pótolni, mégpedig úgy, hogy minden szaktárcát spórlásra fognának. Aminek persze formát kell adni, azaz pontosan meg kell határozni, hogy milyen költségekből faraghatnak le a minisztériumok. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen a „játékszabály” szerint nem nyúlhatnak a bérekhez, a beruházásokra szánt összegekhez, és a nyilatkozatok alapverziójában még ott van az is, hogy adó-/illetékemelés is kizárva.
Ilyen feltételek mellett jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor miből lehet megtakarítani?
A néhány pártvezető nyilatkozata nyomán felröppent híreket, miszerint a kormány a közalkalmazottak létszámának csökkentését vagy bérük lefaragását tervezné, a szenátus ügyvivő elnöke, Alina Gorghiu villámgyorsan cáfolta. Pedig Nicolae Ciucă miniszterelnök, aki azt kérte a tárcavezetőktől, hogy április 12-14-éig ismertessék a nem létfontosságú kiadások mérséklésére irányuló intézkedéseket, csak a bérek és a beruházási kiadások lefaragását említette, a közalkalmazottak létszámának csökkentéséről nem ejtett szót. Ám, ha komoly lenne a szándék, a közigazgatási reformot is megcélozhatnák (amit az elmúlt 4-5 mandátum során minden kormány belengetett), és itt nem feltétlenül a létszámcsökkentésre, inkább a feladatkörök átszervezésére gondolunk.
Az biztos, hogy a mostani nagy megtakarítási hajrában a közigazgatásiak (itt mintegy négy éve stagnálnak a fizetések) feltehetően elbúcsúzhatnak a béremelés reményétől, szembesülhetnek az állások befagyasztásával és az évek óta betöltetlen posztok „levágásával”. Hogy miért nem sikerült ezeket betölteni? Mert egy közgazdász inkább választja a triplán fizető magáncégnél való munkát, mint a kisebb fizetés és nagyobb felelősség elve mentén például az önkormányzatnál való munkát.
A témánál maradva, a bérek ügye nyilván politikai kérdés marad. Hírek szerint minden minisztérium legalább 6 százalékkal kell csökkentse a javakat és szolgáltatásokat illető kiadásokat. Hozzátehetnénk: az adók behajtására, a feketemunka felszámolására jobban koncentrálhatnának az illetékesek. És még mindig ott van a speciális nyugdíjak megoldatlan helyzete, illetve az állami vállalatoknál, intézményeknél vezető pozíciókban dolgozók hatalmas, az államfő mintegy 15 ezer lejes havi fizetését többszörösen meghaladó béreinek nagyobb megadóztatási lehetősége. Akár párhuzamot is vonhatnánk: ha az önkormányzatoknál a beosztottak fizetése „hierarchiai” elvek miatt nem haladhatja meg az alpolgármester bérét, az állami (!) vállalatok vezetőinek jövedelme miért lépheti túl az állam első emberének juttatását?
A szaktárcák tehát a héten elő kell rukkoljanak a pénzügyminiszter által kért költségcsökkentési stratégiákkal. Ezekről persze – a szociális párbeszéd jegyében – semmilyen egyeztetés nem volt a szakszervezetekkel, így aztán az elkövetkező időszakban komolyabb társadalmi feszültségekre lehet számítani. Jó kis forrongó időszak vár a kormányra – legyen az bármilyen színezetű.
