A karácsonyfa története

  A ma ismert, lakásunkban állított karácsonyfának külön múltja van. Nagyon régen ott volt már a karácsonyi misztériumjátékokban, mint a tudás fája, a paradicsomi bűnbeesés emlékére, ezért is ékesítik almával, az ágakra aggatott papírlánc pedig a kígyó jelképe. De rokonságot mutat a még korábban nagy területen elterjedt, a néprajzi irodalom szerinti életfával, a termékenység szimbólumával.

  Mai ismert formájában egészen új keletű. Ha csak 200 évvel korábban keressük nálunk, nyomát sem találjuk. A karácsonyi májusfa, karácsonyi ág, karácsonyfa állítása jobbára Németország protestáns vidékeinek népszokása volt. 

  Luther Mártont (1483 – 1546) olykor családja körében, karácsonyfával ábrázolják. Ez ugyan kortévesztés, bár az 1500-as évek elején a Schwarzwald fenyves vidékén a lakások fenyőágakkal való díszítéséről már van tudomásunk. A fenyőfák tömeges kivágása ellen 1768-ban intézkedik Nürnberg város tanácsa, ami arra enged következtetni, hogy a tartományban ez időre már elterjedt a fenyőfaállítás szokása. A karácsonyfa-állítás kétségtelenül német területről indult hódító útjára, s a német néprajzkutatók adatai szerint már a XVI. századi Elzászban utasításokat adtak az erdészeknek, hogy a városi polgárok és céhbeliek családonként csak egy fát vághatnak ki. Néhány év után, 1666-ban, az erdők védelmében, kénytelenek voltak megtiltani a fák kivágását.

  Liselotte pfaltzi grófnő említi az első gyertyadíszes fát, amelyet gyermekkorában az 1600-as években a heidelbergi kastélyban díszítettek fel. Gyertyával, cukorkával és almával ékes karácsonyfát említ Goethe is Lipcsében 1774-ben. A hatalmas fenyő a város főterén állott, s körülötte vidám polgárok ünnepeltek. Wilhelm von Humboldt nyelvész berlini házában 1815 karácsonyán már fenyőfát állítottak, amely hamar népszerűvé válhatott, hiszen Heinrich Heine 1846 decemberében, mint a német karácsonyok jellemzőjét említi a gyertyás karácsonyfát. Bécsben az első fát 1814-ben éppen a Berlinből átszármazott Arnstein pénzmágnás állíttatta.

  Bécsi meggyökereztetésében Károly főherceg felesége, Henriette von Nassau – Weilburgi hercegnőnek is szerepe volt, aki 1816-ban kislányának állított díszes karácsonyfát.

  Midőn Ferenc József 1860-ban Luxemburgból küldött karácsonyfával kedveskedett Erzsébet királynénak, aki éppen Madeira szigetén gyógyíttatta magát, a császárvárosban már olyan általános volt a karácsonyfa, hogy a drezdai Esti Újság (1842) szerint „nemcsak a bécsi polgároknál, de a legszegényebb családokban sem hiányozhat a karácsonyfa.”

  „Hazánkban a karácsonyfa állítására a bécsi udvar ösztönzéséből az arisztokrácia mutatott példát” – állapítja meg Bálint Sándor professzor. De hogy melyik évben, kik és hol állítottak először karácsonyfát, ma sem tudjuk pontosan. Többen úgy vélik, hogy martonvásári grófnő, Brunszvik Teréz volt az első, 1824-ben. Podmaniczky Frigyes báró hírlapi visszaemlékezésében, majd naplójában (1887) határozottan állítja, hogy drezdai születésű édesanyja volt az első. Miután részletesen beszámol a gyermekkori meghitt karácsony esti élményéről, többek közt ezt írja: „A karácsonynak mai formák szerint való megünneplését, vagy helyesebben magát a karácsonyfát édesanyám honosította meg hazánkban”. Vay Sándor 1819-ben úgy vélekedik, hogy „a karácsonyfa divatját” József Nádor felesége, Mária Dorottya hozta, aki würtenburgi hercegnő volt.

  A kezdetben német szokás elterjedésében bizonyára szerepe volt E.T.A. Hoffman írónak és zeneszerzőnek, akinek Diótörő – meséjét majd minden nyelvre lefordítva olvashatták, s amely Csajkovszkij operájának is alapja lett. Az 1800-as évek elején született történet ugyanis egy karácsonyi meghitt családi ünnep ajándékos, díszes karácsonyfa leírásával indul.

  A karácsonyfa szélesebb körben az 1850-es évektől kezdett elterjedni. Nálunk, úgy látszik, kezdetben az arisztokrata családoknál talált otthonra, de a század húszas – harmincas éveiben a módosabb polgárság körében is kezdett terjedni. Az 1860-as években a pesti városháza előtt már rendszeres fenyővásárokat tartottak. A kiegyezés utáni évek vidéki kastélyaiban is mind gyakoribb lesz. A Zichy kastélyban a grófi család az 1880-as évek elején állította első karácsonyfáját és a kastélybelieket megajándékozta. Előbb a városi polgárságnál terjedt el, majd parókiákon, és tanítóktól, jegyzőktől, patikus családoktól a parasztság vette át és építette be ősi hagyományrendjébe. Az első világháború idején megjelentek az ezredkarácsonyfák, a lövészárkok oldalán ugyanúgy ott volt a fenyőfa, mint a szibériai fogolybarakkok asztalán. A szobasarkokban álló, a gerendáról függő, később asztalra állított, gyertyafényben illatozó karácsonyfa meghódította a világot. Van fájuk a templomoknak, kórházaknak, pályaudvaroknak, iskoláknak, köztereknek, tömbházaknak is.

Jelbeszédük, kisugárzásuk szeretetre, békére, több megértésre int. Évezredekből közénk jött karácsonyfa, hozzál nekünk az Úr Jézustól, a betlehemi jászolbölcsőtől egy kis békét, megértést, türelmet, szeretetet ebbe a mi békétlen világunkba.

Bányai László