Válságos időkben – és ez bármilyen krízisre vonatkozik –, az egyik legfontosabb tényező a világos, egyértelmű tájékoztatás lenne a döntéshozók részéről. Egyrészt azért, hogy mindenki pontosan tudja a dolgát, de a pánik elkerülése vagy mérséklése érdekében hasonlóan fontos lenne annak az üzenetnek a közvetítése is a közvélemény irányába, hogy a kormányzat a helyén van, és ellenőrzése alatt tartja a helyzetet. Nálunk ebben is halványan teljesítenek, nem is beszélve a konkrét intézkedésekről.
Pár napja a közalkalmazottakat sikerült rendesen összezavarni. Szerdán a kormányfő azt mondta, kényszerszabadság bevezetését fontolgatják egyes hivatalnoki rétegekre nézve. Persze jó regáti módon sikerült ezt tálalni, hiszen nem kormányülésen mondta, hanem egy tévéadásban, és meglehetőst ködösen is adta elő, csak azt nem mondta el pontosan, hogy ez kire és mikortól vonatkozik. A döntést azóta sem kapkodták el, de kedden már a pénzügyminiszternek szintén egy sajtónyilatkozatából az is kiderült, hogy ő nem ért ezzel egyet. Azaz gyakorlatilag egy hét alatt semmi nem történt az ügyben, pedig pont azért hirdetett a kormányzó társaság kedvenc államelnöke szükségállapotot, hogy gyorsan lehessen döntéseket hozni.
Nem ez az egyedüli probléma ebben az országban, melynek tekintetében az egyetlen biztos pont a bizonytalanság, pont ezért azt is csak találgatni lehet, hogy járványügyi vagy anyagi okok állhatnak-e a háttérben. Az utóbbi az esélyesebb, mert az idei költségvetés már terv korában sem mutatott valami erősen, ráadásul a koronát követő gazdasági krízissel szemben annyi esélye van talpon maradni, mint kártyavárnak a cunamiban. Valószínűleg átlátják, hogy meg kellene húzni a nadrágszíjat, de azért tétováznak, mert ennek a spórlásnak a politikai árát nem akarják megfizetni a következő parlamenti választásokon. A figyelmeztetést már meg is kapták az egyik szakszervezeti vezértől, aki gazdasági összeomlást vizionált a hivatalnokok kényszerszabadságoltatásának esetére. Ez utóbbi megszólaló is csak a hangzavart növelte a kérdésben, mert nyomát nem mutatta annak, hogy átlátná: ahhoz, hogy a hivatalnokok fogyasztásra elkölthető pénzt vigyenek haza a borítékban, egyszer a magánszférának kell adóznia. Annak a magánszférának, ahol egyes hírek szerint már egymillió munkahely szűnt meg ideiglenesen vagy véglegesen, és a Teremtőn kívül senki meg nem tudja pillanatnyilag mondani, hogy ezekből hány fog újraindulni a karantén után. Hamarosan nem a kormányosok úri kedvén vagy politikai számításain múlik majd, hogy kell-e húzni a nadrágszíjon. A kérdés az lesz, mennyire, és milyen hosszú ideig.
