Új év, de mitől új, hiszen hiába tekingetek jobbra-balra, semmi sem változott körülöttem. Ugyanaz a kopott környezet, jobbára kedvüket vesztett emberekkel, csupán a forgalom zaja csitult pénteken délelőtt az utakon, ahogy hivatalos ünnepnapokon megszokhattuk.
Talán az idő lenne más? De hogyan változhatott volna, hiszen évmilliárdok óta folyton csak telik, és még mindig van belőle.
Az a két számjegy, a 2-es és a 0-s jelentené a változást, amit a 19 után 366 napon át írni fogunk? Mert szökőév az idei, és igazi születésnapot ülhetnek azok, akik február 29-én jöttek a világra. Mi pedig kaptunk 24 órát ajándékba, aminek feltehetően nem örvendenek a hosszú félév elé néző kisebb és nagyobb iskolások egy újabb kísérlet alanyaiként.
Csak nézek ki a fejemből, és frappáns, izgalmas, soha senki által meg nem fogalmazott gondolatokat keresek. De csak az jut eszembe, hogy botorság lenne azt hinni, hogy a lényeges dolgok gyökeresen megváltoznak körülöttünk, és minket is megváltoztathat az újnak mondott esztendő. Az intést azonban érdemes megfogadni, hogy az új év apropóján próbáljunk rendet tenni a gondolataink között, a napjainkra árnyékot vető rossz gondolatokat elengedni, és álmainkat, vágyainkat újakkal, időszerűekkel helyettesíteni. A kínai asztrológia szerint ugyanis a patkány éve következik, ami a mindenkori újrakezdés lehetőségét jelképezi.
Ami a munkánkat illeti, nem csak rajtunk múlik a döntés. Közösen kell tennünk azért, hogy mindennap jókedvvel és lelkesedéssel kezdhessünk hozzá az előttünk álló feladatokhoz, és ugyanazzal a lendülettel, érdeklődéssel folytassuk tovább, ami az eredményekben válik láthatóvá.
Rendkívül fontos, hogy álmainkról, vágyainkról továbbra se mondjunk le, és minden nehézség, akadály ellenére törekedjünk arra, hogy részben vagy egészben megvalósuljanak. Ehhez nagyon kell az önbizalmunkra vigyázni, hogy a lehetőségek évében ne hagyjon cserben.
Ha jól sikerült egy napunk, ne felejtsünk el köszönetet mondani a Teremtőnek, különösen akkor, ha segélykéréseinkkel nem restellünk folyton hozzá fordulni. És végül a számomra legkedvesebb idei jókívánságot osztom meg az olvasókkal: próbáljunk meg, ha nem is mindennap, de gyakran tenni valami olyat, ami örömmel tölt el, hogy a lelkünk továbbra is szeressen bennünk lakni.
