Johann Schuller von Rosenthal kalandos élete (1.)

Segesvár egyedülállóan híres-hírhedt történelmi személyiségének élete 320 éve, 1703. szeptember 28-án tragikusan ért véget. A városról szóló jelenkori útikönyvek mindegyike megtekintésre méltó és ajánlatos nevezetességként említi a város főterén álló impozáns épületet, a Schuller-Rosenthal-házat.

Az U alakú, emeletes, nagy ház a 17. század végén, az 1690-es években épült, az egykori Piactér (Marktplatz) nyugati részében, építtetője, Schuller abban az időben Segesvár polgármestere volt. A történelmi műemlék jelentőségű épület bolthajtásos bejárata fölött eredeti szépségében ma is látható az egykori tulajdonos három rózsát tartó kezet ábrázoló címere. A rózsaszálak fölött a „Per spinas” és alatta az „Ad rosas” sokatmondó szavak olvashatók, jelentésük magyarul: „Töviseken keresztül a rózsákhoz”. 

A műemlék épület és a címer képmása gyakran megjelenik a Segesvárral kapcsolatos írott vagy elektronikus médiában, turisztikai jelentősége mellett azért is, mert az épületben néhány éve gyógyszertári múzeum is alakult.

A ház építtetője, Johann Schuller 1630 körül született a Segesvár közelében fekvő Szászbényén, más néven Homoródbenén. A falu neve akkori szász lakosságának nyelvén Mebrich, németül Meeburg, ma hivatalosan Beia. Bene a Segesvár–Brassó vasútvonal mellett fekszik, Brassó megyében, határos Hargita megyével is. Írott emlékek a falut 1494-ben említik először, szász lakossággal. Lutheránus templomában ma is látható Rosenthal segesvári címere, ugyanakkor ismeretes, hogy vagyona is volt Benében, ebből feltételezhető, sőt bizonyos, hogy ott született, bár írásbeli emlék nem ismeretes ezzel kapcsolatban. A falu egyházi anyakönyvét csak később, 1685-ben kezdték el vezetni.

Életének nagyobb része a 17. században folyt le, amit a század számtalan jó és rossz eseménye jelentősen befolyásolt, nem csoda, ha hősünkről legendákat terjesztettek halála után közvetlenül és terjesztenek ma is. 

Erdély a 17. században szinte végig török befolyás alatt volt. Megerősödése és virágzása a török segélyhadakkal hatalomra kerülő Bethlen Gábor uralkodása (1613–1629) alatt kezdődött el. Bethlen jól kihasználta a fejedelemség gazdasági erőforrásait (só- és nemesfémbányák). Szabad vallásgyakorlást biztosított Erdély minden nemzetiségének. Utódja, a Segesváron megválasztott I. Rákóczi György alatt (1630–1648) folytatódott a fejedelemség virágzása és a török befolyás. Fia, II. Rákóczi György uralkodása (1648–1660) idején nem hajtotta végre a Törökországból jövő utasításokat, sőt harcba bocsátkozott a török-tatár hadakkal, elkezdődött Erdély hanyatlása. Már ebben az időben is érkeztek Erdélybe osztrák császári csapatok, ezek rövidesen ki is vonultak, de felerősödött a sok áldozattal járó belső harc a törökpárti és osztrák- (Habsburg-) párti befolyásos személyek (főurak, nemesek, egyházi emberek, értelmiségiek) között.

1661 szeptemberében a Nagyernye alatt elterülő Libáncs-mezőn jelen lévő török csapatok fővezére Apafi Mihályt Erdély fejedelmévé tette, tehát a fejedelemség élére I. Apafi személyében (1690-ig uralkodott) törökbarát főúr került. Egyik kortársa, Bod Péter református lelkész és író szerint Apafi Mihály a tudományt és a tudós embereket támogató, iskolaalapító, művelt ember volt, három egyházi tárgyú könyve is megjelent nyomtatásban.

A törökbarát fejedelem jelenléte ellenére a magyar főurak közül többen nyíltan is hangoztatták osztrákbarát hitvallásukat, és Kemény Jánost támogatták továbbra is, aki a következő év elejéig Erdély fejedelmének tartotta magát. A törökök által támogatott I. Apafi és az osztrákok által támogatott Kemény fejedelem seregei Segesvár közelében, Nagyszőlősnél csaptak össze, ahol Apafi támogatói teljes győzelmet arattak Kemény János csapata felett, aki 1662 januárjában maga is holtan maradt a csatatéren. 

A szász lakosság és meghatározó személyiségei természetesen osztrákpártiak voltak, de közöttük magyar, illetve ritkán törökbarát is akadt, mint történetünk hőse, Johann Schuller von Rosenthal.

A Szászbenében született kisfiút a törökök elrabolták, és Törökországba hurcolták. Az ország fővárosában, Isztambulban (Konstantinápoly) kellemes megjelenésű, éles eszű fiatalember lett belőle, tökéletesen elsajátította a török nyelvet. Az alacsonyabb sorból tolmácsként közel került a török hatalmasságokhoz és a szultánhoz, akinek kedvencévé vált. Kedvencként húsz éven keresztül élvezte isztambuli helyzete örömeit és bánatait, de szülőföldjéről sem feledkezett el, sőt egy idő után erős honvágy gyötörte, melankolikussá vált, amit maga a szultán is felismert, és ígéretet tett Johann-nak, hogy teljesíti egy kívánságát. Schuller csak azért könyörgött, hogy visszatérhessen hazájába. A szultán előbb fényesebb karriert ígért neki Törökországban, amit Johann diplomatikusan elhárított. Ezek után Törökország szultánja betartotta ígéretét, és 20 évi isztambuli tartózkodása után hazaengedte J. Schullert.

Hazaérkezése után szakmáját tekintve csizmadia lett, a segesvári csizmadiacéh egyik vezető tagjává vált. A céh ma is megtekinthető, az 1692. évből származó irataiban mint Segesvár királyi tanácsosa és ismert bírája van bevezetve.

1661-ben feleségül vette Johann Gunesch, Szászhalom (Hundertbücheln, Jakabfalva) elhunyt lelkészének özvegyét, Katharina Geiselt. Ebben az évben választották Erdély fejedelmévé Apafi Mihályt, aki tudomást szerzett J. Schuller tökéletes nyelvtudásáról. Johann Schuller a következő években a fejedelem megbízásából kísérettel többször is Isztambulba utazott, hogy kifizesse az állami adót.

1663-ban több, magyar vagy német nyelven írt dokumentum is Hadnagy János (Hauptmann) néven említi Schullert, vagyis a fejedelmi kíséretet ellátó csapatban mint hadnagy szolgált, ami megtisztelő és jelentős fizetéssel járó rang volt. Hadnagy János később a kapitányi rangot is elnyerte. Bethlen Miklós kancellár következetesen csak Hadnagy János néven említi önéletírásában.

Egyik isztambuli útja alkalmával Palesztinába (ma Izrael) is eljutott, ahonnan egy „szent helyről” három szál rózsát hozott ajándékként Apafi fejedelemnek. Ezért a „nagylelkű cselekedetéért” nemesi levelet és címert kapott Erdély fejedelmétől „von Rosenthal” („Rózsavölgyi”) néven, amelyet az akkori osztrák császár, I. Lipót (I. Leopold) is megerősített. A három szál rózsás címer látható ma is a Rosenthal-ház bejárata fölött. Teljes neve Johann Schuller von Rosenthal lett.

A következő években Segesváron is gyorsan emelkedett a társadalmi ranglétrán. Tanácsi esküdtszéki tag, székbírói, királybírói rangot kapott, majd pályafutása csúcsaként 1698-ban elnyerte Segesvár polgármestere tisztségét.

Korabeli leírások szerint Johann Schuller von Rosenthal éles elméjű, tehetségekkel megáldott, erős testalkatú, jó kiállású, magas férfi volt. A környezetében élők inkább féltek tőle, mint szerették, hivalkodó, mohó, hangoskodó, sőt üvöltöző egyénnek ismerték, aki – a város egykori krónikása (G. Kraus) szerint – „túlságosan is elkötelezett volt a nők iránt”, mai kifejezéssel élve: szoknyabolond, nőfaló volt. Hivalkodó ruhái tele voltak nemesfémekből, főleg aranyból készült zsinórokkal, sújtásokkal, amilyeneket Segesváron senki más nem viselt addig, ilyen pompát nem látott. Házában drága, szép bútorok voltak, a falakon csodálatos képek, a padlón drága keleti szőnyegek ragyogtak.

Kedvenc tartózkodása helyén, a háza mögötti „iskoladombon” egy lugas állt, ahonnan szép kilátás nyílt házára és környezetére, Segesvár piacára.

A városon kívül fekvő, a Küküllő jobb partján elterülő Siechof-mezőn épült, „a világ zajától távoli” nyári lakásába gyakran húzódott vissza, miközben vagyona látványosan gyarapodott. Fényűző életmódja a Törökországban eltöltött húsz év alatt formálódhatott.

1690-ben I. Apafi Mihály fejedelem elhunyt, Erdély osztrák tartománnyá vált, vezetői közül a szász nemzetiségű tisztségviselők egyre nagyobb befolyással rendelkeztek, akik gyanakvóan nézték és elítélték Rosenthal török-magyar barátságát. Ráadásul kortársaiban az 1699–1700-as évek körül felmerült a gondolat, hogy a gyors meggazdagodás mögött tisztességtelen dolgok – lopás, rablás, pénzhamisítás – állhatnak. Baljós, sötét fellegek gyülekeztek Rosenthal feje fölött. 

(Folytatjuk)