És ennyi. Az államfő, a miniszterelnök és az egészségügyi miniszter váratlan látogatást tett Marosvásárhelyen, megnézték az orvosi egyetemnél a Covid–19-betegek ellátására alkalmas részleggé átalakított sportcsarnokot, az újságírókat pedig kizárták az eseményről. Megállapították, hogy példás megyei intézményközi összefogás eredményeként jött létre a kórház, kicsit pózoltak, kicsit nyilatkoztak. Iohannis a drága/kedves románoknak ismét elmondta, hogy a járvány még tart („köztünk van”), kell vigyázni a higiénére, főleg május 15. után, amikor is lazítani fognak a szabályokon. Továbbra is tartani kell magunkat a gyakori kézmosáshoz, meg kell őrizni a távolságot, védőmaszkot kell használni, hogy ne vesszen minden kárba, amit eddig sikerült elérni a járvány elleni védekezés terén. És bizonyára igaza van, de ezt elmondhatta volna Bukarestből is, sőt, a szakminiszterétől indokoltabb lett volna hallani a fentieket.
Az év végére várható választási kampány részének tekinthető a nagy serteperte, liberális politikusokkal való találkozó szükségállapot idején. Miután az elmúlt napokban két alkalommal is beszólt a magyaroknak, és államfőhöz nem méltó kijelentésekkel borzolta a kedélyeket, lám, a koronavírus-járvány idején erősítéssel érkezett Marosvásárhelyre. Véleményét nem osztotta meg sem a „beolvasztott” MOGYE magyar tagozata miatti konfliktus kapcsán, sem amiatt nem csapott asztalra (egyik látogató sem), hogy miért vitatkoznak az intenzív terápiák vezetői, de legfőképpen arra sem reagált (legalábbis a hivatalos nyilatkozata szerint), hogy Maros megye az ország 41 megyéjéből hogy juthatott fel a 7. helyre a koronavírus-fertőzöttek számát illetően.
Ha a sajtó jelen lett volna, bizonyára megkérdezte volna a szaktárca-vezetőt, hogy miért ekkora az összevisszaság a koronavírus-fertőzöttek, a fertőzésgyanús személyek ellátásában. Miért nincs, vagy ha mégis van valamiféle eljárásrend, miért nem tartják be egységesen? Arról is tudni szerettünk volna, hogy a május 15-i lazítás után a közintézményeknek, a gazdasági egységeknek (profiltól függően), az egészségügyi ellátóknak (például fogászatok, szépségszalonok) milyen szabályokat kell majd kötelezően betartaniuk, mik a hatóságok ajánlásai, mi lesz a protokoll. És ki finanszírozza ezek költségeit – például a fogászati ellátás esetében: a páciens fizeti meg a védőfelszerelést, ahogyan máris híresztelik?
Nem protokoll-látogatások kellenek, hanem dolgozni kell ezerrel a kormányban. A vállalkozókat segítő programokra van szükség, valami olyan átfogó tervre, ami hathatósan, átláthatóan és gyorsan segítséget nyújt a tevékenységüket felfüggesztett vagy lecsökkent üzleti forgalmú vállalkozásoknak. Értem én, hogy a GDP jelentős részét adó országos, stratégiai nagyvállalatokra koncentrál a kormány, ezek újraindítása valóban elengedhetetlen, de a kis és közepes vállalatok rövid és hosszú távú megsegítése prioritás kellene legyen. Közel másfél millió kényszer-munkanélküli jó része állandósult munkanélkülivé válik, erre mi a terv? Nem majd, most! Színvonalas orvosi ellátás, egzisztenciális biztonság, jövőkép. Minket ezek érdekelnek!
