2021. szeptember 28., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Nem kellene megnyomorítani a következő generációkat a rohamosan növekedő adósságállománnyal. Ez a megállapítás a jegybank napokban közzétett, pénzügyi stabilitásról szóló jelentésében szerepel. Egy komoly gond van ezzel a dokumentummal: az, hogy már legkésőbb a tavasszal meg kellett volna jelentetni.

Mert mindaz, ami szerepel benne, már hónapok óta világos, de a figyelmeztető jelek már tavaly is látszottak. Múlt év végi adatok alapján az államháztartás adóbevételeinek 94%-a bérekre és szociális kiadásokra megy, és az államadósság kamatterheinek költsége a bruttó nemzeti össztermék 1,4%-ára rúg. Ez már magában siralmas, mert azt jelenti, hogy a bér- és szociális kiadásokon túl gyakorlatilag az állam hitelből működik, és a kölcsönök kamatjaira nagyságrendileg feleannyi pénz megy el, mint amennyit például oktatásra fordítunk. Az pedig már az idei állami költségvetés nyilvánosságra hozatalakor világos volt, hogy az adósság tovább fog növekedni, ami gyorsan azt eredményezheti, hogy a kamatok fizetéséhez is kölcsönökre lesz szükség, mert az államnak a bérek és a szociális juttatások kifizetése után nem marad pénze a hitelkamatok fedezésére sem. Attól a ponttól már meredek lejtő következik, ahonnan fájdalmas visszamászni.

A jegybankot azért tartják el az adófizetők, hogy tartsa rajta a szemét az ország pénzügyi stabilitásán, és amikor ez veszélybe sodródik, akkor figyelmeztesse a politikumot és a közvéleményt is. Az államadósság alakulásának tendenciája már a tavaly is aggasztotta az elemzőket, de a múlt esztendő rendhagyó volt gazdasági viszonylatban is a járvány nyomán érkező gazdasági válság miatt. Viszont választási esztendő is volt a múlt évben, ha a jegybanki szakik már a kampányok előtt szóltak volna jó hangosan a politikusoknak, hogy vigyázni kéne a kölcsönökkel, akkor végezték volna a legjobb munkát a bérükért. Az persze más kérdés, hogy ebből a pártszékházakban mit lettek volna hajlandóak meghallani. De, amikor már az idei költségvetési adatok is nyilvánosak lettek a tavasszal, már meg kellett volna kongatni a vészharangot. Megtették most, július végén, amikor borítékolható, hogy még legalább két hónapig nem történik semmi, mert a kormánykoalíció legnagyobb pártjánál választási kampány zajlik, a vezető pozíciókért folyó marakodásban pedig senki nem lesz bolond azt ígérni, hogy sürgős megszorításokat tervez az államháztartási egyensúly helyrebillentésére, miután év eleje óta azt harsogják, hogy csodálatosan szárnyal a szép haza gazdasága. S ezzel már el is szállt az esztendő, az ébredés meg annál fájdalmasabb lesz, mind a politikusok, de főleg az adófizetők számára, minél később jön.