Van egy fontos mutató, amiben nem vagyunk sereghajtók az uniós tagállamok mezőnyében, ez az államadósság mértéke. Azonban a tartozás halmozódása szempontjából már közel sem jó a helyzet, és az igazi gond a hosszabb távú kilátásokban van.
A mérvadó román gazdasági napilap friss adatai szerint szép hazánk a litvánokkal holtversenyben a kilencedik helyen áll az uniós mezőnyben az államadósságnak a bruttó nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét nézve. Gyakran hallhatunk különböző szakértőket és politikusokat nyilatkozni a kérdésben, mivel az államadósság – jó ismerőséhez, a költségvetési deficithez hasonlóan – fontos mutatója egy gazdaság egészségének. A politikusok egyelőre nem aggódnak, mert amíg a tartozás nem emelkedik egy határérték fölé, addig nincs megrovás a brüsszeli kancelláriák részéről, amelyek ilyenkor, válságidőben még elnézőbbek is, mint általában. Az elemzők viszont már egy ideje aggódnak, és joggal, mert a még nem vészesen nagy tartozás olyan mértékben gyarapszik, hogy abból már a közeljövőben komoly gond lehet.
A világszinten számító hitelminősítők közül kettő értékelte a román gazdaság kilátásait az utóbbi bő hét alatt, és mindkettő még épp elfogadhatónak minősítette az ország adóskockázatát. Ez azt jelenti, hogy a kormány még kap hiteleket a nemzetközi piacról, tehát tudja fedezni az államháztartás veszteséges működését. Ez működik is egészen addig, amíg már akkorára dagad az adósság, hogy a kamatok törlesztésére sem lehet elég hitelt szerezni. És ez nálunk csak idő kérdése, ha nem fogják vissza az állami kiadásokat, vagy a gazdaság nem kezd el csodálatosan növekedni, hogy több legyen a bevétel.
Ráadásul hamarabb kerülhetünk bajba, mint más olyan uniós országok, amelyek az előző gazdasági válság nyomán voltak nehéz helyzetben, de az elmúlt évtized kedvező gazdasági kontextusát arra használták fel, hogy csökkentsék a tartozásaikat. Az előbb említett összeállításban például a magyar gazdasággal kapcsolatosan megemlítik, hogy a koronavírus nyomán érkező gazdasági válság kilenc év adósságcsökkentő politikáját dobta a kukába. Ez tényleg így van, csakhogy a szomszédoknak most pont akkora a tartozásuk, mint egy évtizede volt, a miénk viszont ugyanennyi idő alatt a triplájára ugrott, és nyoma nem látszik olyan gazdaságpolitikának, ami ezt a trendet megállítaná. Meglehet, hogy még ez a kormány is megússza drasztikus megszorítások nélkül, de annyi biztos, hogy ahol tartozás van, ott előbb vagy utóbb a számlát is benyújtják. Ez az akkor épp hatalmon levő kormánynak sem lesz kellemes, de igazán fájni az adófizetőknek fog.
