Sajtóhírek szerint le is törölte minden elektronikus felületről Cristian Socol, a PSD egyik képviselője azt a tervezetet, miszerint 10 lejes értékjegyet adnának azoknak a diákoknak, akik nem hiányoznak az iskolából. A kormánypárt programjának ezt a részét kidolgozó Socol valószínűleg azt követően visszakozott, hogy komoly bírálatok érték a projektet mind a szülők szövetsége, mind a pedagógusok, a sajtó, a politikusok részéről.
A szóban forgó tervezet úgy szüntette volna meg az iskolaelhagyást, hogy naponta 10 lej értékű voucherrel „jutalmazta” volna azokat a tanulókat – a 2019/20-as tanévben elemi , később az általános iskolásokat is –, akik egy hónapon keresztül egyetlen óráról sem „lógtak” volna el. Vagyis egy hónapi teljes idejű iskolai jelenlétet 200 lejjel „támogatott” volna a kormány. Érdekes, a mi időnkben senkit nem kellett pénzzel noszogatni az iskolába menésre, a lógásokért pedig lehúzták a magaviseleti jegyet...
A meglehetősen populista terv, amint várható volt, úgy tűnik, befuccsolt, ugyanis gyorsan kiderült, hogy az oktatási tárcának nincs rá pénze, és egyébként is vitatható. Egyrészt nem ez az intézkedés oldaná meg az iskolaelhagyás problémáját, aminek okai sokrétűek. A kormánynak nem pénzjutalommal kellene iskolába édesgetnie a gyerekeket, hanem korszerű infrastruktúrával, oktatási programokkal, modern tantervvel, amelyben a gyakorlati oktatás kiemelt jelentőségű. A vidéken, elzártabb településeken lakók, a mélyszegénységben élők között a legmagasabb az iskolaelhagyás aránya, a kormánynak tehát olyan alapintézkedéseket kellene hoznia, amelyekkel az oktatást hozzáférhetővé teszi a diákok számára, illetve biztosítja a tanulóknak legalább a napi egyszeri étkezést. Mert például az a gyermek, aki naponta kétszer több kilométert kell gyalogoljon télen-nyáron az iskoláig, ahol télen nincs fűtés, vezetékvíz, illemhely, ahol összevont osztályokban „tanul” több korosztály (sokszor még írni-olvasni sem tanulnak meg a diákok, de befejezik a negyedik osztályt), előbb-utóbb kimarad a nem mellesleg kötelező oktatásból.
Mielőtt tehát a jelenlétet jutalmaznák pénzzel, gyökereiben kellene megreformálni az oktatásügyet, elemezni az iskolaelhagyás, írástudatlanság okait, és végül vonzóvá tenni a rendszert a gyermekek számára. Jó tanulási körülmények, jól képzett, megfizetett pedagógusok és a mai kor igényeinek megfelelő tanterv – ez az elvárás. Csakhogy a reform megvalósítása őszinteséget feltételez és sok munkával jár, ennél könnyebb pénzt osztani boldog-boldogtalannak.
A statisztikák könyörtelenek: azt mutatják, hogy Romániában 16,4 százalékos az iskolaelhagyási arány, illetve a 15 éves gyermekek 42 százaléka funkcionális analfabéta. Ezekkel a számokkal európai viszonylatban dobogósak vagyunk. Érdekel ez komolyan valakit?
