2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

– életkép a boltból –

Lecsoszog egy idős nő a pincehelyiségben lévő könyvesboltunk lépcsőin, beköszön jó hangosan, és azt kérdi: Maguk követték el a merényletet? Miféle merényletet? Hát hogy reklámozták az Itókát? Laci-férjem: Miféle itókát? Itt csak könyveket árulunk! Óh na, hallottam reggel a rádióban, hogy megjelent Itókának a naplója Adyról, és már a fél várost összejártam, de senki sem tudja megmondani, hol találom meg. A Téka sorozat legújabb kiadványa! Laci-férjem rávágja kurtán: Nincs meg!

Rohanok ki, mint egy eszeveszett a belső kuckóból, nehogy az idős hölgy elmenjen közben: Dehogynincs, itt van az fenn a polc tetején a Téka sorozatban! Meg is találom egyből, kicsit szakadozott a borítója. Hát erről lenne szó! Amikor adnám oda, kiesik belőle egy 78-as naptár, azt gyorsan felveszem, elteszem, gyűjtöm a régi naptárakat. Egy ideje. Pontosabban, amióta minden harmadik antikváriumi könyvben találok egyet, amit, feltételezem, könyvjelzőnek használt a régi tulajdonos. De az idős nőt nem érdekli a naptárgyűjteményem legújabb darabja. A hölgy, kiderül, humán szakos, megkérdi: és ez vajon Bölöni Györgynek a felesége? Mondom, igen, igen, Anatole France-nak volt titkárnője, ott éltek Párizsban, jártak össze Adyval és Lédával. Ő azt tudja! De kíváncsi, mert a múlt század közepén – így fogalmaz! – olvasta a Bölöni könyvét Adyról, és az nagyon dokumentált kötet volt, de ez a nő – hallotta a rádióban, hogy ez csak egy napló –  ki tudja, miket összeír itt, biztos plagizálja a férjét, egy kékharisnya!

– Miért kell minden nőre ráfogni, hogy kékharisnya, csak azért, mert írni merészel? – szögezem neki a kérdést én is nagy harciasan! És akkor egyetlen nagy levegővétellel elmeséli Szendrey Júliának majdnem az egész életét, hogy Petőfi kiadta csakis iránta való szerelemből a szerény, értéktelen költeményeit, viszont a Szeptember végénnek a leírása a Szendrey Júliáé, s nem lehet tudni végül, kit ihletett meg az a táj valójában, hogy Júlia mesélte Petőfinek, és Petőfi azután írta meg a verset, vagy fordítva volt, s lehet hogy Petőfi is tüdőbajos volt, mint a fia, Zoltán, és Szendrey Júlia mennyit szenvedett, mert második férje még a szobája közelébe sem engedte, kulcsra zárta előtte az ajtót, és a végén nyomorúságosan halt meg méhrákban. Aztán Ady is megkapta tőle a magáét (mármint a kedves vásárlónktól), hogy nem volt képes franciául megtanulni, hogy Itóka kellett fordítsa neki a helyi lapok cikkeit. Na ugye, mégiscsak hasznára volt Itóka az irodalomnak! – szalad ki a számon. De aztán nézeteltéréseink ellenére az irodalomszakértő néni elégedetten távozik, elmenőben az ajtóból tudatja velem, hogy van neki egy csomó könyve, nem kell neki semmi, csak ennek az Itókának akart utánajárni, és hála istennek nem hiába ereszkedett le ezeken a csúszós, életveszélyes lépcsőfokokon, megérte, és most siet haza, mert nagyon kíváncsi, hogy mit tud ez a fehérnép!

Elmegy, visszalépek a Laci-férjem kuckójába, mondom, látod, kéne neked egy ilyen eladó, mint amilyen én vagyok! Lacinak persze mindig kéznél van a frappáns válasz: Persze, egy 4 lejes könyvet eladsz félóra alatt! Igen, de boldoggá tettem egy idős hölgyet, ma sem jött ki hiába a lakásából, hallott egy jó ajánlót a rádióban, elindult, utánajárt, megtalálta, és én emellett még az írónők mundérjának a becsületét is megvédtem! Vagyis megpróbáltam. És mindezt félóra alatt! Jó, jó, most már mehetsz haza a négy lejeddel!  – tuszkol ki finoman, de határozottan Laci-férjem az üzletből!

Nem a négy lejemmel voltam annyira boldog, a szomszédos kocsmában annyiba kerül két kávé, tej nélkül, hanem mert úgy éreztem, szerencsésen találkozott a kereslet a kínálattal. Semmit sem szeretek jobban, vagyis semmit sem utálok jobban, mint amikor az eladó húzza a vállát, hogy nincs, és ötlete sincs, az illető portékát hol lehet beszerezni. Én még pluszban információt is szolgáltattam. És ő is nekem Szendrey Júliáról! Azt mondta, lehet, a Petőfi Erdélyben c. kötetben találom a leírást. Az sajnos nincs meg nekünk, de megrendelhetjük interneten! 

Felpattantam nagy vidáman a bicajomra, és úgy döntöttem, bármilyen hepi is vagyok, nem akarom kockáztatni az életem többé, és újra meg újra, és nem hajtok be többet a Kossuth utcából az Aranykakas körforgalmába, hanem körbemegyek a Novi 7. felé, és visszafordulok az ottani első körforgalomban, és a Sinaia utcából megyek fel simán, jobb felől, ahol nem kell senkit előreengedni.

Még hogy Itóka kékharisnya volt!! Olyan kegyetlenek sokszor egymáshoz a nők!

Bódizs Edith

Kristó Róbert grafikája. A csíkszeredai művész a Studio 9 marosvásárhelyi kiállításán mutatkozott be

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató