Március 22-én harmadik alkalommal szervezték meg a marosvásárhelyi Kultúrpalotában a Limitless konferenciát, amely, bár számos informatikai témát dolgozott fel, nem csak az IT-szakma képviselőinek szólt. A nyolc előadást, négy tömbben szervezték meg, mindegyikben volt egy informatikai és nem informatikai témájú. Az előadások között pedig a résztvevőknek volt lehetőségük beszélgetni egymással, kapcsolatokat, barátságokat kialakítani, ezzel is fejlesztve akár a vállalkozásaikat is. Továbbá a szervezők a legkisebbekre is gondoltak, akiket két korosztályba csoportosítottak, és egész napon át tartottak számukra programokat. A Limitless zárásaképpen bemutatták a múlt év végi heketon eredményét, amely két, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház számára fejlesztett program.
Mester Ibolya, a Limitless szervezőcsapatának tagja, a We Care We Grow Alapítvány munkatársa lapunknak részletesen számolt be az idei esemény nyolc előadásáról. Elsőként Sascha Kasper állt fel a színpadra, akitől a résztvevők egy részletes bevezetőt kaptak arról, hogy mi is az web 3, milyen potenciál van benne. Sascha Kasper a pénztárca hasonlatával élt: egy pénztárcában ott van a személyi igazolványunk, a jogosítványunk, az egészségügyi kártyánk, hűségkártyák, készpénz, és még lehetne sorolni, amikor viszont megállít a rendőr, nem adunk neki oda mindent, hanem csak célzottan azokat az iratokat, amelyek szükségesek az igazoltatáshoz. Azonban a web 2 úgy működik, hogy lényegében mindent odaadunk, de ez a web 3 elterjedésével meg fog változni, képesek leszünk arra, hogy csak a szükséges dolgokat mutassuk meg. Például hogyha hitelt akarunk felvenni, akkor nem kell megadnunk minden bankszámlát és minden pluszadatot, elég, ha mondjuk egyszer már meg volt nézve, hogy hitelképesek vagyunk-e, és a wallettől ezt le lehet kérni, vagy mondjuk nem kell megadni, hogy mikor születtünk, elég, ha a wallet igazolja, hogy már nagykorúak vagyunk, összegezte az előadást a Limitless szervezőcsapatának tagja.
Sascha Kaspert Tomasz Stachlewsy, az Amazon munkatársa követte. A világ egyik legnagyobb vállalatának egy jelentős része azon alapszik, hogy milyen a szoftveres háttere. Ez egy időben még egy nagy kódhalmaz volt, aztán rájöttek, hogy ezt le kell bontani, sokkal kisebb, önálló komponensekre. Ezeknek kell egy kommunikációs csatorna, ebből született meg az Amazon Web Service és a komponensek, amik ezt használják. Bármilyen nagynak is tűnik ez a munka, az egész hátterében úgynevezett two-pizza teams áll, vagyis a csapatoknak az a lényege, hogy mindegyik egy kis komponensért felel, és ha mondjuk egy hiba kerül be, akkor annak a megoldása nem másik csapatra lesz áthárítva, hanem ők azok, akiket meg kell keresni, nincs külön „hibaelhárító” csapat. Ez megnövelte a kód minőségét is, mert muszáj jól csinálják, ha nem akarják, hogy őket hívják be az éjszaka közepén, fogalmazott Mester Ibolya.
De előadást tartott Raluca Anton pszichológus is, aki a jó és rossz vezetőkről beszélt interaktív előadásában, illetve minden rossz tulajdonság esetén megpróbálták az interaktív előadás keretében megfejteni, hogy miért gondolkodhat úgy az adott vezető. Mihai Crasneanu előadásában arról beszélt, hogy az emberek miért is hasonlítanak egy számítógépre. A szakember úgy fogalmazott, hogy van egy operációs rendszerünk, azok a génjeink, a kultúra, amibe születtünk, minden, ami kaptunk, és ezek olyanok amilyenek, nem tudjuk őket befolyásolni. Ezen van egy „alkalmazás-áruház”, az a tanügyi rendszer, meg minden platform, amivel képességeket tudunk elsajátítani. Aztán vannak a beállítások, ezek mind olyan dologok, amit mi önszántunkból fogyasztunk: milyen híreket olvasunk, milyen podcastokat hallgatunk, milyen „szűrőn” keresztül nézzük a világot, és ami érdekes, hogy ehhez az operációs rendszerhez nincs adminkódunk, nem tudjuk csak úgy kijavítani. Eddig ugye mi programoztuk a gépeket, különböző programozási nyelveken, amik olyan nyelvre lettek lefordítva, amit már értett a gép, ma már a gép az, amely a mesterséges intelligenciával (MI) „programoz” minket, az tanult meg a mi nyelvünkön beszélni, fontos, hogy ezeket az MI eszközöket okosan használjuk, sőt, használjuk, hogy ne legyünk csak úgy befolyásolhatók, nyomatékosította Mester Ibolya.
A Limitless konferencián jelen volt Csibi Magor munkaerőpiaci szakértő is, aki előadásában kiemelte, hogy Európában a cégeknél dolgozók 13%-át érdekli az, hogy valami értéket is teremtsen. 72 százalékuk épp csak túlél (ez nem azt jelenti, hogy hónapról hónapra él, de nem érdekli, mit csinál a cég, mi lesz a jövője, ő csak megcsinálja a munkáját úgy ahogy, és felveszi a fizetését), 15% pedig direkt kárt akar okozni (nem kapta meg az előléptetést, és most megmutatja, hogy a csapat milyen rosszul teljesít, hogy nem őt tették előre). Továbbá Csibi Magor arról is beszélt, hogy végeztek egy kísérletet, hogy melyik a legjobb stresszkezelési helyszín egy munkakörnyezetben: egy nyugodt, csendes helyszín, egy átlagos munkahét vagy a háború frontvonala. A kísérlet során kiderült, hogy nem az első opció, vagyis nem a nyugodt környezet, mivel megnézték, hogy ha embereknek adnak egy sokkolót, és egy teremben otthagyják őket, akkor több mint 70%-uk egy idő után megrázza magát, mert ennyire nem képes az agyunk az unalommal elbírni. Marad a másik kettő. A kísérlet keretében beszéltek egy veteránnal, aki katonai szolgálatot teljesített Irakban és Afganisztánban is. Megkérdezték őt is, és azt mondta, hogy életében nem volt olyan stresszes, mint most a hétköznapi munkájában. A fronton mindenki képzett volt, tudták, milyen eszközeik vannak, mivel támad az ellenség, ki az ellenség, és tudta, hogy mindegyik csapattársa az életét képes adni érte, és fordítva. Abban a helyzetben volt stressz, de amint elmúlt a közvetlen életveszély, elmúlt a stressz is. Az átlagos hétköznapokban viszont azt mondjuk, hogy egy csapatot alkotunk, de valójában az emberek csapaton belül is egymással versengenek.
Kitty Horlick előadásában szintén előkerült a web 3 kérdése. Elmondása szerint képesnek kell lenni valamilyen megbízható módon bejelentkezni a rendszerbe. Vannak rá olyan megközelítések, hogy mondjuk az útlevélen alapszik, mert az egyedi és megbízható, de egy ilyen bejelentkezés mellé még hozzátehetnek egy olyan követelményt, hogy bele kell nézni a telefon kamerájába, vagy meg kell mozgatni a fejünket.
Az idei Limitless sztárfellépője Thomas Erikson volt, az Idiótákkal körbevéve könyv szerzője, aki két sík mentén négy csoportba osztotta az embereket. Az egyik sík azt nézi, hogy valaki inkább ember- vagy inkább feladatorientált, míg a másik, hogy valaki inkább extrovertált vagy inkább introvertált. Az első szín a piros: extrovertált emberek, akik inkább feladatorientáltak. Ők azok, akik ambiciózusak, mindig sietnek valahova, mindenből versenyt csinálnak, nem merülnek el túlzottan a részletekben, hajlamosak sok mindent magukra venni, türelmetlennek tűnhetnek a többiek szemében, a változáshoz pozitívan állnak hozzá. A második szín a sárga, ide tartoznak az emberorientált extrovertáltak: nagyon kreatív emberek, mindig vidámak, gyakran a föld felett lebegnek (nem is mindig szállnak le). Nagyon jók feladatok elkezdésére, a befejezés viszont nem az erősségük, ők hozzák a változásokat. A harmadik szín a zöld (az emberek nagy többsége zöld): emberorientált introvertáltak. Ők nem panaszkodnak, megtartják maguknak a véleményüket, jó hallgatóság, konfliktuskerülők és
csapatjátékosok. Ők a stabilitást szeretik, a változáshoz nagyon nehezen állnak hozzá. Nehezen lépnek ki a komfortzónájukból. A negyedik szín a kék. Ebbe a csoportba a feladatorientált introvertáltakat sorolják. Nagyon-nagyon képesek elmerülni a részletekben. Nem lehet számukra olyant mondani, amit már ne tudnának, tele van olyan tényekkel is a fejük, ami csak puszta érdekesség. Szeretnek mindent nagyon előre eltervezni, nagyon megbízhatóak. Ők is nehezen állnak hozzá a változásokhoz, nagyon alaposan be kell nekik bizonyítani, hogy miért kell a változtatás. Thomas Erikson ugyanakkor azt is elmondta, hogy minden embernek van egy domináns színe, és még egy-két másodlagos színe, ritkák azok, akiknek csak egy színük van. És ami a legfontosabb: egyik sem jobb a másiknál, csak más!
Mester Ibolya arról is beszámolt, hogy elindították a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház számára fejlesztett programot, amely szombat óta letölthető mind androidos, mind IOS-es eszközökre. Az alkalmazáson belül elolvashatjuk az előadások leírását, képeket és videókat nézhetünk róluk, illetve jegyet is vásárolhatunk. Tehát minden opciót megtalálunk egy helyen, mondta Mester Ibolya, aki azt is hozzátette, hogy idén is szeretnék megszervezni a heketont, amikor az informatikusok önkéntesen dolgoznak 24 órán át egy ügy érdekében. Egy évvel korábban az állatkertnek készítettek egy alkalmazást, és a We Care We Grow Alapítvány munkatársa szerint több ötletük van már az idénre is. Ami pedig a Limitlesst illeti, bíznak abban, hogy sikerül jövőben is megszervezni.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
