A BTK Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztálya és a Literatura folyóirat harmadik alkalommal, 2025. február 11-én adta át a Kálmán C. György (1954–2021) emlékére 2022-ben alapított irodalomkritikusi díjat az elismerés 2024. évi nyertesének. A díjat ezúttal Codău Annamária kritikus, a szépirodalmi folyóirat szerkesztője érdemelte ki.
A Kálmán C. György irodalomkritikus-díj célja, hogy felhívja a figyelmet a sokoldalú, tájékozott, invenciózus, egyéni hanggal és karakteres véleménnyel rendelkező fiatal magyar irodalomkritikusokra, akik munkájuk magas színvonalával már figyelmet keltettek.
Codău Annamária arcképe
Forrás: Vida Gábor Facebook-honlapja
A díjat családja és egykori kollégái adták át a győztesnek az Irodalomtudományi Intézet I. emeleti tanácstermében, ahol Kappanyos András és Z. Varga Zoltán bevezetője után Szolláth Dávid mondott laudációt. További sikereket kívánva a kitüntetettnek, a laudáló méltató gondolataiból ragadunk ki részleteket.
Noha (C. A.) fő profilja a lírakritika (azaz a kritikusok vadrezervátumán belül is különösen veszélyeztetett fajhoz tartozik), ír prózáról, nonfictionről, magyar és világirodalomról egyaránt. Nagy örömmel látom, hogy még utánamegy az eredetinek, amikor idegen nyelvből fordított könyvet szemléz, mindig kitér a fordítás minőségére, sőt nem átall forrásnyelvi szakirodalmat is bevonni, azaz nem szűkíti a gondolkodását a magyar olvasóközönség könnyen felmérhető információigényeinek kielégítésére. Tanítani való Cărtărescu Szolenoidjáról a magyar fordítás kapcsán írt kritikája (Jelenkor, 2024/6). Ezt a rendkívül összetett, rétegzett, kulturálisan zsúfolt opus magnumot csodálatra méltó szellemi könnyedséggel, az olvasás örömét is átadva értelmezi, anélkül hogy vulgarizálná. Két nyelvben otthonos, de nem csak a román irodalom felől közvetít, hasonló mondható el akkor is, amikor angolból fordított műveket értelmez, itt Anne Sexton verseskötetéről írt kritikája említhető többek között példaként. Külföldi művekről írt kritikái tágítják a magyar kultúrából belátható távlatokat. A kortárs magyar művekről írt kritikái alapján pedig én magam nemegyszer azt a tanulságot vontam le, hogy a távlatok tágítására bizony szükség is volna. Van, aki szerint a jó kritikus arról ismerszik meg, hogy már nem a szemlézett mű, hanem a kritikus neve miatt olvassuk írásait, bármiről, bárkiről is ír. Lehetne érvelni amellett is, hogy a kritika szekunderből primér műfajjá lép elő, amikor szerzője és nem tárgya szerint jegyezzük. Hátralapozok, megnézem, miről ír éppen például Kálmán C. Az idei díjazott szerintem már itt tart, neve branddé vált. Lapozok, nézem, mit ír Codău. De más tekintetben is hasonlít Gyurira. Ez a sokműfajúság általában, és az irodalomkritika nem szokványos, nem tipikus műfajai iránti nyitottság. Mindketten előszeretettel reflektálnak saját kritikusi tevékenységükre, A dialogikus kritika lehetőségeiről írt hozzászólása (Korunk, 2019/9) vagy Lapis József kritikakötetéről írt bírálata (Jelenkor, 2023/6) átfogó képet ad arról, hogy voltaképpen milyen sokféle formája lehet az irodalomkritikának, ha a mediális lehetőségeket okosan használjuk ki. Codău Annamária a Látó folyóirat szerkesztője, és nagyon élvezetes olvasni például a klikkreceit. A Látóban a Klikkrec rovat (ha valaki nem ismerné) két kritikus csetbeszélgetése, amit aztán szerkesztett formában közreadnak. Főbb erényei, hogy pörgős, koncentrált, spontán. A rövid csetüzenetekben nincs mód félrebeszélésre, udvariaskodásra, tiszteletkörökre. Demény Péter, a díjazott volt tanára, majd szerkesztőtársa ezt írta nekem (és megengedte, hogy idézzem): „a vele készült klikkreceket, másként, mint a Láng Zsolttal valókat, kritikusi pályám legszebb percei közé sorolom”. És ha már szóba került Láng, akkor idézzük őt is: „Három évvel ezelőtt, amikor Codău Annamari Látó-szerkesztő lett, welcome speech gyanánt írtam egy vele készült képzeletbeli interjút 2065-ből. Akkor ment nyugdíjba a Látó főszerkesztőjeként, és beszámolt mindarról, ami az ő ideje alatt történt a lapnál. Hogy rezidens írók jártak be a szerkibe, többek között Sofi Oksanen meg Inky Thurwalen, a későbbi Nobel-díjas izlandi író, és állandóan ott nyüzsgött két-három gyakornok, és íróiskolát működtettek, internacionalista programokat futtattak stb., stb.” (Tamás Dénes interjúja Láng Zsolttal.) Deményen és Lángon kívül még másokat is lehetne idézni, az előválogatás során ugyanis több folyóirat-szerkesztőt megkértünk, hogy tegyenek javaslatot díjazottra, és bizony Codău Annamária listavezető volt. Sokáig és örömmel dicsérném még, kitérnék elfogulatlanságára, műveltségére, nyelvi-stilisztikai erényeire, ám mivel az egyik legfőbb stilisztikai erény a tömörség, abbahagyom a lelkendezést, és – a magam és a Kálmán C. György-díj kuratóriuma nevében – gratulálok Codău Annamáriának.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
