Ikes kétségek

• 2011-04-19 20:03:38

• Joó Kristóf

A nyelvészek és nyelvőrök újból és újból elő szokták kapni az ikes igék témáját.

„Lerágott csont” – legyinthetnek Olvasóink az ikes igékre utaló cím láttán. Annyiszor elmondták már, hogy az ikes igék tüneménye visszaszorulóban van, meg azt, hogy az ikes igék egyes szám első személyben -m személyragot kapnak (nem eszek, hanem eszem, de akkor miért nem tűnöm, ha tűnik stb.). Mi tagadás, a nyelvészek és nyelvőrök valóban újból és újból elő szokták kapni az ikes igék témáját – talán ha egyébről hirtelenjében nincs írnivalójuk (?). Megkísérthet a gondolat: tisztára árnyékbokszolás ez, hiszen a nyelv úgyis magától alakul, s ha az ikesség jelensége amúgy is elenyészőben, minek a vizet gereblyézni?
Kevesebben vannak azonban, akik arról is tudnak, hogy az ikességnek a 20. századelőtől megfigyelhető, félreérthetetlen térvesztésével ellenirányban (!) egy különös ikesedési jelenség is kibontakozik. Ki gondolná – legalábbis a nem-nyelvészek társadalmában –, hogy az ébredezik, gitározik, levelezik, egerészik igéket nem is olyan régen használjuk ikes igékként, korábban ezek egyöntetűen iktelenek voltak (ébredez, gitároz, levelez, egerész)?! Ezeket a különös „alakváltó” szavakat nem is igen sorolhatjuk be a „történeti” ikes igék kategóriájába, hanem – a furmányos grammatikusoktól vett kifejezéssel – az ingadozó álikesek fiókjába tehetjük. A terminus arra utal, hogy ezek a szavak ikes és iktelen formájukban olykor jelentésmegoszlást képesek jelezni, illetve hogy koronként, „divatonként” hol ikesen viselkednek, hol meg nem.
Az ismert nyelvész, Grétsy László és kollégája, Kemény Gábor a Nyelvművelő kisszótárban remek példát ad egy ilyen ingadozó álikes igére: „Vigyázz, mert a sokadalomban könnyen elveszik a pénzed!” Nem kell különösebb dörzsöltség ahhoz, hogy a nyelvészek ravaszságára fény derüljön. Elsősorban a nyelvtani tárgy jelöletlensége okozza a mondat félreérthetőségét. Ha tudniillik kiírnák, hogy „pénzedet”, akkor a mondatot csak egyféleképp érthetnők. Így azonban két dolog tűnhet elő: 1) a zsebesek rövid úton megszabadítanak a vagyonkádtól (vagyis elveszik a pénzedet), 2) a pénzed odalesz, semmivé válik (vagyis elvész a pénzed). A kérdés tehát az: ikes vagy iktelen ige-é az elvész/elveszik. Ez bizony az ingadozó álikes igék szép példája. S épp ezek azok az esetek, amelyek az ikesség sorvadásával szemben egyfajta „újikesedési” folyamatot jeleznek. A történeti igazság pártján meg kell jegyeznünk tehát, hogy a vész ige (elvész, kivész stb.) az eredeti alak.
És hull vagy hullik? A fáról a sárguló levél vagy januárban a nagy pelyhű hó például hull, de a kutyánk szőre, ne adj’ isten a hajunk hullik.
Ki tudná biztosan megmondani, vajon a nyúl vagy a nyúlik ige a helyes alak? Ha engem kérdeznének, azt válaszolnám, ez voltaképpen nem is egyazon ige két változata! Az ember, ha valaki vagy valami után nyúl, egyértelműen „iktelenül” cselekszik. Ezzel szemben ha valami annyira elasztikus, hogy nyúlik (például a sajt a laskán vagy a tinédzser lányok farmere csípőben), akkor nyilvánvaló az ikesség.