Mohács 500 – Egy csata előzményei és hosszú árnyéka (4.)
Az oszmán fölény ismeretében az 1526 előtti évek könnyen egy elkerülhetetlen vereség előjátékának tűnhetnek. A kortársak azonban nem ismerték a történet végét. Várakat erősítettek, pénzt kerestek, követeket küldtek, hadjáratokat terveztek és tárgyalásokat folytattak. Sorozatunk előző részében az Oszmán Birodalom erőforrásait mutattuk be. Most azt vizsgáljuk meg, milyen lehetőségei maradtak a Magyar Királyságnak és uralkodójának, II. Lajosnak arra, hogy a növekvő nyomásra válaszoljon.
A királyi parancs és a végrehajtás között
II. Lajos 1516-ban, kilencévesen örökölte a magyar és a cseh koronát. Nándorfehérvár elestekor tizenöt éves volt, Mohácsnál pedig húsz. Életkora fontos körülmény, de önmagában nem magyarázza kormányzását. A kormányzás tanácsosok, tisztségviselők és helyi végrehajtók munkájára támaszkodott.
Az évfordulóhoz kapcsolódó forráskiadások közelebb visznek ennek megismeréséhez. A C. Tóth Norbert szerkesztésében 2026-ban megjelent oklevéltár az 1521–1526 között, királyi kezdeményezésre kibocsátott iratok tartalmi kivonatait közli. Lakatos Bálint 2024-es kiadása pedig a Habsburg-követek budai és prágai tudósításait teszi hozzáférhetővé. Így az uralkodóról alkotott jellemrajzok konkrét ügyek vizsgálatával hasonlíthatók össze. A követek ugyanakkor megbízóik szempontjából tudósítottak, így ítéleteiket más iratokkal is össze kell vetni.
II. Lajos Hans Krell mellképén Forrás: wikipedia
A király kinevezésekkel, adományokkal, az országgyűlés összehívásával és mozgósítási parancsokkal irányíthatta az országot. Az adóztatás és a fegyveres erők kiállítása azonban a rendek, a vármegyék és a birtokosok együttműködését is megkövetelte. A saját jövedelmekkel és katonákkal rendelkező főurak és főpapok támogatását az uralkodónak folyamatosan biztosítania kellett.
Az együttműködés bizonytalanságát mutatja a nádori tisztség körüli küzdelem. Az 1525-ös hatvani országgyűlésen Bátori István helyét Werbőczy István vette át, 1526 tavaszán viszont Bátori visszatért. A tisztségekért folyó verseny az ország irányításának folyamatosságát is érintette. A veszély felismerése tehát nem jelentett automatikusan egyetértést abban, kinek kell vezetnie a védekezést, és kinek kell viselnie a költségeit.
Nándorfehérvár után: védekezés és új tervek
Nándorfehérvár 1521. augusztus 29-i eleste tartósan megváltoztatta a védelem feltételeit. A Duna és a Száva találkozásánál fekvő erősség elvesztésével az oszmánok fontos hadműveleti és utánpótlási támaszpontot szereztek. A megmaradt várak fekvésük és védelmi erejük miatt nem tudták teljesen pótolni hadi szempontból az elvesztett erősséget.
Kubinyi András már évtizedekkel ezelőtt rámutatott a változás pénzügyi következményére: ahol a korábbi erős várak és vízi akadályok kevésbé védték a határt, több fizetett katonára lett szükség. A védelem tehát pont akkor drágult meg számottevően, amikor az ellenséges betörések a határvidék népességét és jövedelmeit is károsították.
Voltak tervek a helyzet javítására. Az 1523-ban megfogalmazott egyik elképzelés szerint korlátozott támadással kötötték volna le az oszmán erőket, közben pedig újjá akarták építeni Szalánkemén lerombolt várát. A Duna és a Tisza összefolyásának közelében így új támaszpont erősíthette volna a védelmet. A terv nem valósult meg, de jelzi az új védelmi lehetőségek keresését.
Tomori Pál 1523-ban kalocsai érsekként és az alsó részek főkapitányaként kapott meghatározó szerepet a déli védelemben. Kinevezése katonai tapasztalatot, egyházi jövedelmeket és királyi felhatalmazást kapcsolt össze.
1523 nyarán a magyar erők Szávaszentdemeter és Nagyolaszi térségében győzelmet arattak az oszmán csapatok felett. A horvát–bosnyák határvidéken szintén folyt az ellenállás: Frangepán Kristóf 1525-ben utánpótlást juttatott az ostromlott Jajcába. A hadszervezet tehát képes volt eredményes műveletekre, ugyanakkor egy szultáni fősereg feltartóztatása már egész más nagyságrendű feladatot jelentett.
Közben 1524-ben Szörényvár is elesett, és a védelem újabb fontos pontja veszett el. A megmaradt várakkal időt lehetett nyerni, fenntartásukhoz viszont hónapról hónapra pénzt kellett szerezni.
Pénzt szerezni, újabb terhek árán
A jövedelmek egy része korábbi kötelezettségeket fedezett, más bevételek késve vagy hiányosan érkeztek meg. A hadiadó egy részét közvetlenül a csapatokat kiállító urak és vármegyék használták fel. Az ország katonai erőforrásainak egy része így a királyi kincstáron kívül maradt.
Az újabb adó, a hitelfelvétel és a jövedelmek zálogba adása egyaránt kínált átmeneti segítséget, de mindegyiknek ára volt. A hitel a későbbi bevételeket terhelte meg; az adóhoz politikai támogatás és működő behajtás kellett.
Ebbe a helyzetbe illeszkedett az 1521-től vert, csökkentett ezüsttartalmú dénárok kibocsátása. Kenyeres István kutatása szerint az intézkedés mögött a bevételek növelésének és az adósságterhek enyhítésének szándéka is felismerhető. Az előírt névérték és a piaci elfogadottság azonban elvált egymástól. Az átváltás költséget okozott, az új dénárokat sokan elutasították. A rövid távú pénzszerzés így a hadfogadást is nehezítette.
Két korona, többféle érdek
II. Lajos cseh királysága további erőforrásokat jelenthetett, ám a két országot az uralkodó személye kötötte össze. A cseh korona országainak rendjeivel külön kellett megállapodni a magyarországi védelem támogatásáról.
A király és Mária királyné 1522–1523-as csehországi tartózkodásának ezért kormányzati és védelmi jelentősége is volt. Lajos igyekezett megerősíteni rendelkezését a királyi jövedelmek felett, és támogatást szerezni az oszmánok elleni küzdelemhez. A rendek adót és katonai segítséget is felajánlottak.
Mária V. Károly császár és Ferdinánd osztrák főherceg testvére volt, Lajos nővére, Anna pedig Ferdinánd felesége. A rokonság közvetlen tárgyalási csatornákat teremtett, de közös kincstárt nem. Mária is a magyar–cseh királyi pár helyzetének megszilárdításán dolgozott, és álláspontja nem minden ügyben egyezett fivéreiével.
A segítség feltételei
Ferdinánd számára a horvát végek védelme azért is volt fontos, mert mögöttük osztrák tartományai feküdtek. Bekapcsolódott egyes véghelyek támogatásába, miközben a magyar kormányzattól is hozzájárulást várt. A budai udvar és a főherceg védelmi szempontjai ezért csak részben estek egybe.
Az 1523-as bécsújhelyi tárgyalásokon ezek a különbségek világosan megmutatkoztak. II. Lajos pénzt és katonát kért, Ferdinánd megfelelő értékű pénzt, biztosított magyar haderőt, határidőket és kijelölt vezetést várt. A lengyel király képviselője inkább a szultánnal való megegyezést szorgalmazta. I. Zsigmondnak, Lajos nagybátyjának saját országa konfliktusaival és a tatár támadások veszélyével is számolnia kellett.
E. Kovács Péter kutatásai a segélyezés gyakorlati nehézségeit is bemutatják. A Magyarországnak szánt katonák zsoldját, ellátását és szolgálati idejét rendezni kellett. Egy birodalmi gyűlés döntése, az adó beszedése és a csapatok megérkezése között hónapok telhettek el.
Európai háborúk, magyar segélykérések
A Habsburgok és I. Ferenc francia király itáliai vetélkedése jelentős erőket kötött le. Az 1525-ös páviai csata és a francia király fogságba esése sem hozott tartós rendezést. Az 1526-ban létrejött cognaci liga ismét a császár ellen szervezte Franciaországot és itáliai szövetségeseit, köztük a pápát. A budai udvar olyan hatalmaktól kért közös fellépést, amelyek közben egymással háborúztak.
VII. Kelemen támogatta Magyarország védekezését, ugyanakkor itáliai uralkodóként a Habsburg-túlsúlytól is tartott. Antonio Burgio pápai nuncius tevékenységének kézzelfogható eredményei voltak: pápai pénzből katonákat fogadtak fel, fegyvereket szereztek és a végek ellátását segítették.
Bárány Attila kutatásai alapján ezért pontatlan volna teljes külföldi közönyről beszélni. Más támogatások viszont elakadtak vagy elkéstek; az angol segítség sem érkezett meg a csatáig. II. Lajos valós lehetőségeket próbált kihasználni, de a segítség mértékét és időzítését nem ő határozta meg. Az érkező támogatás nem egyenlítette ki az oszmán fölényt.
Lehetett-e másként megegyezni a szultánnal?
A korábbi évtizedek magyar–oszmán viszonyához fegyverszünetek és határ menti összecsapások egyaránt hozzátartoztak. Egy időre szóló megállapodás lehetőséget adhatott a felkészülésre. Ehhez azonban mindkét fél megállapodási szándékára és elfogadható feltételekre volt szükség.
Itt különösen fontos elválasztani a dokumentált kapcsolatfelvételt a későbbi magyarázatoktól. Szulejmán 1520 végén valóban követet küldött Budára. A történetírásban jelentős szerepet kapott az az elképzelés, hogy adófizetés és csapatainak átengedése fejében tartósan meghagyta volna a Magyar Királyságot. Ennek a „szulejmáni ajánlatnak” a pontos tartalma és hitelessége azonban vitatott.
Bárány Attila a nyugati követjelentéseket vizsgálva arra jutott, hogy ezek az 1520–1521-es tárgyalásoknál nem igazolják az említett új feltételeket; inkább a korábbi fegyverszünet megújításának szándékára utalnak. Ez nem dönti el, milyen eredményt hozhatott volna egy megállapodás. Azt viszont jelzi, hogy nem kezelhetünk bizonyított, tartós biztonságot kínáló lehetőségként egy vitatott tartalmú ajánlatot. Ráadásul az 1521 előtti és utáni alkupozíció már nem volt azonos: Nándorfehérvár elvesztése a tárgyalóasztalnál is jelentősen gyengítette a magyar felet.
A lehetőségek és a rendelkezésre álló idő
II. Lajos és tanácsosai előtt több út állt: a hazai erőforrások jobb mozgósítása, a cseh támogatás növelése, a külföldi segélyek megszerzése, a védelem megerősítése és a diplomáciai egyezkedés. Ezekkel részben egyszerre próbálkoztak, de mindegyik időt, pénzt és mások együttműködését igényelte.
A kérdés az, mely intézkedések milyen feltételek között hozhattak eredményt, és mely döntések rontottak tovább a helyzeten. 1526-ban ez már a hadszíntéren dőlt el. Sorozatunk következő részében a mozgósítást és a hadjárat menetét követjük: hogyan állt össze a magyar sereg, milyen hírek és parancsok alakították mozgását, és milyen döntéseken keresztül jutott el a mohácsi csatáig.
Forrásjegyzék
Bárány Attila: Adalékok az 1521-es magyar–török viszonyhoz a nyugati követjelentések tükrében. In: Középkortörténeti tanulmányok 8. Szeged, 2015. 21–38. https://acta.bibl.u-szeged.hu/65361/1/kozepkortorteneti_tanulmanyok_08_021-038.pdf
Bárány Attila: Magyarország és a külső segítség 1526-ban. In: Farkas Gábor Farkas – Szebelédi Zsolt – Varga Bernadett (szerk.): „Nekünk mégis Mohács kell…” II. Lajos király rejtélyes halála és különböző temetései. OSZK–MTA BTK, Budapest, 2016. 35–54. https://real.mtak.hu/44503/2/mohacs%20barany%2002.pdf
C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története (1342–1562). Magyar Történelmi Társulat–BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2020. Különösen a II. Lajos-kori nádorváltásokat tárgyaló rész. https://real.mtak.hu/119606/1/CTothMagyarKiralysagnadora1342-1562.pdf
C. Tóth Norbert (szerk.): II. Lajos király oklevelei és levelei, 1521–1526. ELTE HTK Történettudományi Kutatóintézet, Budapest, 2026. A forráskiadás bemutatásához: https://tti.abtk.hu/esemenyek/intezeti-hirek/ii-lajos-kiraly-oklevelei-es-levelei-1521-1526
Cseh Valentin: Magyarország déli végvárrendszerének összeomlása Nándorfehérvár 1521-es eleste után. Határtalan Régészet 9. (2024) 2. sz. 60–63. https://epa.oszk.hu/03200/03255/00030/pdf/EPA03255_hatartalan_regeszet_2024_2_60-63.pdf
E. Kovács Péter: Ferdinánd főherceg és Magyarország (1521–1526). Történelmi Szemle 45. (2003) 1–2. sz. 25–44. https://real.mtak.hu/166490/1/025-044_EKovacs.pdf
Kenyeres István: A Magyar Királyság pénzügyei és katonai költségei Mohács előtt. Századok 156. (2022) 2. sz. 237–276. https://epa.oszk.hu/03300/03328/00050/pdf/EPA03328_szazadok_2022_02_237-276.pdf
Kubinyi András: A mohácsi csata és előzményei. Századok 115. (1981) 1. sz. 66–107. Különösen az 1521 utáni védelmi és hadjárati tervekről szóló részek.
Lakatos Bálint (közread.): Habsburg-diplomaták Magyarországon (1521–1526). Andrea dal Burgo, Johann Schneitpeck, Sigmund von Herberstein és társaik diplomáciai levelezése II. Lajos magyar és cseh király udvarából. I–II. HUN-REN BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2024. https://real.mtak.hu/215451/2/HDM_Kovetjelentesek_Lakatos01kotet_web.pdf
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
