2021. április 13., kedd

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Perek és sikerek

A járvány kitörése után viszonylag keveset hallottunk a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Líceumról azon a néhány híren kívül, hogy ott sem állt meg az élet. A viszontagságos időszak történéseiről érdeklődésünkre dr. Tamási Zsolt igazgató számolt be. 

– A 2019–20-as tanév kezdetét az iskola ádáz ellenségei által indított perek folytatása árnyékolta be, vagy mégsem?

– A 2020-as évben a járványhelyzet kialakulásáig jól működött az iskola, annak ellenére, hogy peres ügyekkel kezdtük a tanévet. Az iskola ellen indított két perben hozott kedvezőtlen ítéleteket megfellebbeztük Bukarestben. A marosvásárhelyi fellebbviteli bíróságon ugyanis törvénytelennek nyilvánították az iskolát létrehozó miniszteri rendeletet, és hozzájárultak, hogy alkotmánybírósági kivizsgálásnak legyen alávethető a miniszteri rendelet alapját képező kormányrendelet is. Mint utólag értesültünk, az első perben a fellebbezés tárgyalását 2022-re tolták ki Bukarestben, az alkotmányossági ügy tárgyalásának az időpontja még nincs kitűzve.

Ettől eltekintve rendben zajlott az élet, a diákok készültek a végzősök szalagavatójára és egyéb rendezvényekre, de ezeket már nem tarthattuk meg. A Rákóczi-év megszervezését sem, amelynek gálaünnepségén a Rákóczi-díjakat adtuk volna át. Először elhalasztottuk, aztán el is maradt, de reményeim szerint az idén pótolni tudjuk. 

Bár kidolgoztuk intézményünk népszerűsítésének a forgatókönyvét, és csapataink kijártak megyénk különböző településeire, ahol bemutatták, hogy milyen feltételeket biztosít az II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Líceum, beszámoltak a diákéletről, arról, hogy miért érdemes hozzánk jönni, sajnos a járványügyi megszorításokig a tervezett iskoláknak csak az egyharmadába jutottunk el. Ez is eredményes volt, mert a népszerűsítés nyomán a kilencedik osztályokba olyan településekről is jelentkeztek, ahonnan korábban nem volt diákunk, de ahol megfordultak az iskolát népszerűsítő csapatok. Reményeim szerint ezt a tevékenységet az idén is folytathatjuk, ha a járványhelyzet megengedi. 

Tavaly ilyenkor készültünk az egyházmegyei kreativitási vetélkedő megszervezésére, a bejelentkezések le is voltak zárva, és több mint tíz megyéből számítottunk diákokat fogadni. Miután kiderült, hogy a 2020–21-es tanév első felében sem lesz a megtartására lehetőség, a jelenlétet nem igénylő kategóriákban online formában beérkezett alkotásokat díjaztuk, hogy ne maradjon ki az eucharisztia éve kapcsán szervezett vetélkedő. Bár jelentősen csökkent a résztvevők száma, több mint hat megyét sikerült megtartani. Az idén tavasszal szeretnénk megszervezni a 13. kreativitási vetélkedőt, ezért tervet dolgoztunk ki mindkét (jelenléttel és online) változatra is, hogy minden kategóriában biztosítsuk a részvételt. 

2020-ban a támogatásra szükséges iratokat is leadtuk a katolikus vallás tantárgyverseny országos szakaszának a tavaszi szünidőben való megrendezése érdekében, amire először került volna sor Marosvásárhelyen. Megérkezett a minisztériumi jóváhagyás, összeállítottuk a szervezőcsapatot, rendelkeztünk a megyei tanács jóváhagyásával is, de minden tantárgy-olimpiát töröltek, így elmaradt ez is. Remélem, hogy a 2021-es tavaszi vakációban megtarthatjuk, ha nem, akkor egy évvel később. 

Terveink között szerepelt két utazás is, amelyek költségeit a Bethlen Gábor Alaptól nyertük meg, az egyik Rákóczi nyomában témával egy kassai jutalomkirándulás lett volna az iskolánk diákjai számára, a másik egy medjugorjei zarándoklat. Az előkészületek ellenére a járvány miatt mindkettő elmaradt. Szerencsénk van azzal, hogy a BGA lehetővé teszi, hogy a kirándulásokat újraprogramáljuk, és reményeink szerint ezekre az utazásokra is sor kerül a következőkben.

Dr. Tamási Zsolt


– Sok jó kezdeményezésről hallottunk a tanítás terén. Hogyan szervezték meg az átállást a tantermiről a digitális oktatásra?

– A járványhelyzet a tanítás terén is komoly változást jelentett mind a diákok, mind a tanárok életében. Nehéz volt felméri, hogy milyen megoldással és milyen tartalmakkal lehet az oktatást az online térbe áttenni. Miniszteri utasítások hiányában, kezdetben tapogatózva kerestük a megoldásokat. Úgy gondolom, hogy az egymásra figyelés gyakorlata, ami jellemző iskolánkra, lehetővé tette, hogy viszonylag hamar kialakuljanak azok a kommunikációs csatornák, amelyeken keresztül sikerült a diákok felkészítését megfelelően folytatni. Ennek eredményét a két országosan egységes vizsga, a kisérettségi és az érettségi igazolta a leginkább. Mindkét esetben (miután a végzős nyolcadikosok és tizenkettedikesek visszatérhettek az iskolába), a képességvizsgán nagyon magas eredményt értek el diákjaink, az érettségin pedig 96 százalékos átmenési aránnyal a második helyen végeztünk a megyében, országos szinten pedig az első 13 magyar tannyelvű középiskolai tanintézmény között. Mindezt úgy értékelem, hogy a kollégák a saját területükön a feladatuknak a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel tettek eleget. 

Felmértük, hogy ki milyen eszközkészlettel rendelkezik, az iskolában nem használt számítógépeket felajánlottuk kölcsönbe, de nem volt nagy kereslet rá, mivel diákjainknak voltak online tanulásra alkalmas eszközeik, többnyire okostelefonok, ritkán fordult elő a táblagép, laptop vagy az asztali számítógép. Ez az arány jelentősen javult a nyár folyamán, a családok beszerezték az eszközöket, az iskola a várostól és a tanügyminisztériumtól is kapott táblagépeket, így minden olyan diák igényét, akinek szüksége volt táblagépre, ki tudtuk elégíteni. Végül a tanfelügyelőség által kiutalt táblagépekből már csak húszat fogadtunk el, hogy maradjon azoknak az iskoláknak, ahol eszközhiánnyal küzdöttek.

A digitális oktatás kezdetben útkeresés volt. Amíg a különböző forgatókönyvek szerint bejöhettünk az iskolába, ki tudtuk alakítani az intézmény egységes platformját. A Google által biztosított Classroom felületet használjuk, amit a minisztérium támogat, és az iskola számára ingyenes. Volt lehetőségünk arra is, hogy a diákokat megismertessük ennek a működésével, a sárga forgatókönyv idején ugyanis egyhetes ciklusokban jöttek be a diákok az iskolába. Minden problémát számba vettünk (hang, kamera, csatlakozás stb.), és amikor a vörös forgatókönyv alkalmazására kényszerültünk, zökkenőmentesen tudtunk alkalmazkodni a helyzethez.

– Ez hogyan sikerült?

– Készült egy felmérés a szülők körében, és mindenki értékelte azt az igyekezetet, hogy a tanórák úgy vannak megszerkesztve, hogy a tanítás utáni időszakban lehetőleg a diákok ne kelljen nagyon sok időt töltsenek a pluszfeladatok megoldásával, hogy ne legyenek túlterhelve, és ne kelljen este kilenc óráig a számítógép előtt ülniük, hanem a tanuló napja hasonlítson valamennyire ahhoz, amilyen a tantermi tanítás idején volt. Ezt úgy sikerült elérni, hogy a szülők által felvetett problémákat megbeszélő tanári gyűléseken egy alapelvet fogadtunk el: mindennap azon a szüneten, amikor a tanárok közösen belépnek a platformba, megbeszélik, hogy ki készül felmérőt íratni, és ahhoz igazodtak a kollégák is. Az egymás közti kommunikáció lehetővé tette, hogy otthon napi két órán túl ne terheljük a diákokat, a tantárgyunkon kívül gondoljunk egymásra, és vegyük figyelembe a diákok szempontjait is. Biztosan megtörtént, hogy voltak nehezebb napjaik, de az a kommunikációs készség, ami a bizalomra épül, lehetővé tette, hogy a problémát a diákok vagy a szülők ne féljenek akár nekem is jelezni. Mindig az volt a kérésem, hogy abban az esetben, ha egy probléma felmerül, a legelején próbáljuk azt megbeszélni, ne hagyjuk, hogy elburjánozzon, és fölösleges feszültséghez vezessen. Belső íratlan szabályként elfogadtuk, hogy a házi feladatok kiosztása nem történhet három óra után. Az órák 40 percet tartanak azért, hogy a feladatok megoldása során felmerülő problémákat lehessen a tanárral megbeszélni. Amelyik tantárgyból heti négy óra van, a negyedik órát feladatok megoldására lehet fordítani. 

– Szépen ki van színezve a bejárat, a folyosók, a jelek szerint csak a diákok hiányoznak.

– Már kezdetben nyilvánvaló volt, hogy arra is fel kell készülnünk, hogy tanulóink biztonságos körülmények között térhessenek vissza az iskolába, ezért kialakítottuk az egyirányú forgalmat, jeleztük a betartandó távolságot, felkészítettük az osztálytermeket a fogadásukra, amibe beletartozott a fertőtlenítő szerek, adagolók biztosítása. Bár kezdetben szűkösebbek voltak a források, az ilyen jellegű kiadásokra megkaptuk a szükséges támogatást a minisztériumtól és a várostól is. A sárga forgatókönyv idején biztosítanunk kellett az online oktatást, amelynek előfeltételei már a korábbi évektől adottak voltak, hiszen minden osztályteremben fix optikai kábelekkel biztosítva volt az internetes összeköttetés, a teljes épület le volt fedve wifivel, az osztálytermekben fel voltak szerelve az asztali számítógépek. Nagyon jelentős támogatást kaptunk az informatikában jártas szülőktől, akik eljöttek és segítettek optimalizálni a rendszert, beállítani a kamerákat, állványokat, hogy minden működőképes legyen. Bármilyen probléma adódott, jeleztem a szülőbizottsági csoportnak, és azonnal érkezett a segítség, ami azért fontos, mivel iskolánknak nincs informatikusa.

A fejlődést az is segítette, hogy voltak pályázati pénzek, amelyeket sikerült felhasználnunk. Az elmaradt utazások mellett a Bethlen Gábor Alaptól eszközbeszerzésre is volt támogatásunk, ennek megfelelően sikerült az informatikai rendszert bővíteni: színes nyomtatót, további kamerákat, számítógépes eszközöket, hangfalakat, továbbá a mindennapi munkához szükséges szakkönyveket, a kisebb diákoknak játékkottát vásárolni, a tánccsoport számára pedig sárpataki népi ruhát rendelni, mindez fontos a jövőre nézve is. A működésünket támogató Pro Vita Cristiana Alapítvány is több pályázatot lefuttatott az iskola javára a Bethlen Gábor Alapnál és a Csoóri Sándor Alapnál, amiből a citera- és néptánc szakkörök számára eszközöket (citerákat, táncszőnyeget, további székely ruhákat) és az oktatás anyagi támogatását is biztosítani tudtuk. 

Sok más, ezekhez hasonló támogatásban részesültünk, és kényszerhelyzet idején sok mindent sikerült beszerezni, ami lehetővé teszi, hogy a járványhelyzet miatt megszakadt tevékenységeket kibővített eszközkészlettel tudjuk folytatni, mert bízom abban, hogy az oltáskampány beindulása után változni fog a helyzet. Az iskola számára nagyon fontos, hogy közösségi élményt tudjon nyújtani, és ilyen téren egyre erőteljesebben kapjuk azokat a visszajelzéseket, amelyek szerint az iskola nem csak a tanítás szempontjából fontos. Azt is mondhatjuk: a járványhelyzet pozitív hozadéka, hogy tudatosult az emberekben, hogy mennyire fontos az iskola nevelő hatása. Ezért arra törekedtünk, hogy biztosítsuk azokat a közösségi élményeket, amelyeket a megszorítások betartása mellett megszervezhettünk, így például a végzősök ballagásának szabad térben való megtartását, és a tanévnyitást is több csoportban a távolságok betartásával négy szentmise alkalmával. A vörös forgatókönyv idején az iskola ünnepén, a Szent Imre búcsús szentmisén képviseleti rendszerben vett részt néhány diák és a végzősök. Ezen újraszenteltük az iskola régi Szent Imre-zászlaját, amely az Egyházművészeti Múzeum raktárából került elő. A közösségi élményt azáltal próbáltuk biztosítani, hogy zászlójegyeket nyomtattunk, és a szülők a zászlójegyek megvásárlásával lehetővé tették a felújítás költségeinek a fedezését, ami segítette családok kötődését az iskolához. Szép élmény volt megtapasztalni, hogy intézményünkben a szociális érzékenység is megmaradt. 

– Az Angyalok a városban lebonyolítói 2020-ban sem tétlenkedtek.

– A 2019-ben indult kezdeményezés tovább folytatódott, karácsonyra a Szent Erzsébet Társulat javára szervezett gyűjtés kiszélesedett. Ebbe az iskola diákjai online formában a különböző cégek megkeresésével eredményesen tudtak bekapcsolódni, és a csíkszeredai tűzvészt követően is gyűjteni tudtak, amit már el is juttattak a károsultaknak. Jelenleg egyik diákunk kezdeményezésére egy szívbeteg kislány műtétjére gyűjtünk.

A járványhelyzet ellenére egyik testvériskolánk, a budapesti Regnum Marianum közvetítésével a legelső iskolai Erasmus+ pályázatunkat is elindítottuk, amelyen spanyolországi, litvániai és magyarországi iskolákkal közösen veszünk részt. A folyamat működik, a csapat összeállt, és reményeink szerint a pályázat kifutási ideje elég hosszú lesz ahhoz, hogy a diákmobilitásra is sor kerüljön.

A nemzetközi vetélkedők eredményeként a tanügyminisztériumban is elismerték egy diákunk teljesítményét a nemzetközi matematikaversenyen, és iskolánk is kiválósági oklevelet kapott. Ez azt bizonyítja, hogy nemcsak a puszta létéért kell kiállni, hanem azért is, mert eredményeink egyre jobbak lesznek, és elmondhatom, hogy járványhelyzet ellenére a 2020-as egy kedvező év volt. 

– Várjuk a hasonlóan eredményes folytatást.

1908-as iskolai bizonyítvány