Elvesztettük azt, akit annyira szerettünk, jókedvünk, nyugalmunk vele elvesztettük. Üres már a lakás, nincs kit hazavárjunk. Majd ha elindulunk, napjaink letelvén, karjaid várnak az út végén.
„Tudom, hogy búcsú nélkül oly messzire mentem, tudom, hogy megsirattok nagyon gyakran engem. Nyugodjatok bele, most már nincs mit tenni, ahol én vagyok, onnan nem lehet hazajönni. Szerettem volna még köztetek lenni, de a halál legyőzött, el kellett menni.”
Könnyes az út, amely sírodhoz vezet, a Jóisten őrködjön pihenésed felett. Két kezed munkáját mindenhol látjuk, áldott, szép emléked szívünkbe zárjuk. A fájdalmat leírni nem lehet, csak letörölni az érted hulló könnyeket. Kérjük a Jóistent, hogy nyugtasson békében.
Fájó szívvel emlékezünk július 24-én a maroskeresztúri születésű
ifj. CSIBI FERENCRE
halálának első évfordulóján. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes!
Emlékét szívünkben őrizzük: szerető felesége, lánya, veje, három szeretett unokája, bánatos szülei, testvére, sógora, a rokonok, jó barátok. (23534-I)
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
