Időben kezelve gyógyítható – mégis kevesen járnak szűrésre

Prosztatarák: a férfiakat érintő egyik leggyakoribb daganattípus

A prosztatarák a férfiakat érintő egyik leggyakoribb daganatos betegség, évente Romániában mintegy tízezer új esetet diagnosztizálnak. Bár időben felismerve nagyon jók a gyógyulási esélyek, sajnos magas az elhalálozási arány, ugyanis a betegek több mint felénél előrehaladott stádiumban kerül csak diagnosztizálásra a prosztatarák. Éppen ezért a szakemberek nem győzik hangsúlyozni, hogy a rendszeres szűrővizsgálat életet menthet. A korai felismerés és a szűrővizsgálatok fontosságáról, a túlélési esélyekről dr. Balázs Boglárka onkológus rezidens orvossal beszélgettünk. 

– Novemberben a férfiak egészségére terelődik a hangsúly. Onkológusszemmel melyek a leggyakoribb daganatos megbetegedések, amelyek az erősebbik nemet érintik?

– A férfiak esetében Romániában a következő három nagy daganattípus a leggyakoribb: a tüdőrák (kb. 22-23%, ez rendelkezik a legmagasabb halálozási rátával), a prosztatarák (kb. 19-20%) és a vastagbélrák (kb. 12-14%). Ezek együtt a férfiak daganatos megbetegedéseinek több mint 50%-át teszik ki. A prosztatarák Romániában 100 ezer férfiből átlagosan 64-et érint, évente több mint 10 ezer új eset kerül a nyilvántartásba. 

Jelentős különbségek vannak a halálozási arány tekintetében is, a GLOBOCAN 2022-es adatai szerint Romániában a férfiak daganatos elhalálozási aránya kb. 35-40%-kal magasabb, mint a nőké. Ez betudható a gyakoribb alkohol- és dohánytermék-fogyasztásnak, a későbbi diagnosztizálásnak (jellemzően később fordulnak orvoshoz), illetve a szűréseken való alacsony részvételnek (a prosztatarák szűrését szolgáló PSA-vizsgálatot az 55 év feletti férfiak alig 20%-a végezteti rendszeresen), illetve a nehezebb munkakörülményeknek.

Összességében tehát elmondható, hogy a férfiak körében a megelőzés és a szűrés tudatossága sajnos alacsonyabb, mint a nőknél. Ezért a novemberi hónap célja nemcsak a prosztatarákra való figyelemfelhívás, hanem a férfiak általános egészségtudatosságának növelése is.

– A prosztatarák okoz-e tüneteket a kezdeti fázisokban, vagy csak akkor, amikor már nagy a baj? Mely tünetek esetén ajánlott a férfiaknak orvoshoz fordulni?

– A prosztatarák legtöbbször tünetmentes a kezdeti fázisokban – ez az egyik legnagyobb kihívás, mert a daganat lassan nő, és sem fájdalmat, sem vizelési panaszt nem okoz, akár éveken keresztül. Az idő múlásával a következő tünetek jelenhetnek meg: vizelési nehézség, gyengült vizeletsugár, gyakori vizelési inger, amely főleg éjszaka jellemző, égő vagy fájdalmas vizelés, véres vizelet vagy ondó, fájdalom a deréktájon. Néha nem is az alapbetegség tünetei viszik orvoshoz a beteget, hanem a már megjelent csontáttétek miatti fájdalom indítja el a vizsgálatok sorát, ezek főleg a csípőt, bordákat, csigolyákat érintik.

– Jellemző-e, hogy a páciensek többsége csak a betegség előrehaladott fázisában fordul orvosohoz?

– Igen, sajnos ez nagyon jellemző, különösen Romániában, ahol nincs szervezett szűrőprogram prosztatarákra, csak sporadikus mozgalmak. A Román Onkológiai Társaság (SNOMR) és a Globocan 2022-es adatai szerint a prosztatarákos betegek több mint fele (kb. 55-60%) előrehaladott stádiumban (III–IV.) kerül diagnosztizálásra. Összehasonlításképpen elmondhatom, hogy Nyugat-Európában ez az arány 20-25%, mivel ott a PSA-alapú szűrés és az urológiai vizsgálatok rutinszerűek. Ennek több oka is lehet, a fent említett alacsony szűrési hajlandóságon kívül fontos megemlíteni az ódzkodást a rektális vizsgálattól vagy a korlátozottabb hozzáférést urológiai szakrendeléshez vidéken.

– Amennyiben a családban volt precedens, az kockázati tényezőnek számít, hajlamosít a betegség kialakulására?

– Határozottan igen, a családi halmozódás jelentős kockázati tényező a prosztatarák esetében. Ha apánál vagy testvérnél előfordult prosztatarák, a betegség kockázata két-háromszorosára nő, sőt ha két vagy több közeli rokon érintett, akkor a rizikó akár öt-hétszeresére emelkedhet, ezért amennyiben valaki családjában halmozottan előfordul a prosztatarák, ajánlott a rendszeres PSA-vizsgálatot és urológiai konzultációt már 40 éves korban elkezdeni.

Bizonyos örökletes génmutációk (például BRCA1, BRCA2) tovább növelik a kockázatot – ezek nemcsak prosztatarákra, hanem emlő- és petefészekrákra is hajlamosítanak (tehát ilyenkor a női felmenők daganatos kórtörténetét is figyelni kell). Ezek a férfiak jellemzően fiatalabb korban (50 év alatt) betegednek meg, és a kialakult daganatuk agresszívebb lefolyású lehet.

– Egészséges férfiaknak mely életkorban ajánlott elkezdeni szűrővizsgálatra járni, és milyen gyakorisággal?

– A nemzetközi ajánlások egybeesnek a romániai ajánlásokkal, ezek alapján 50 éves kortól javasolt a szűrés megkezdése, ez tartalmazza a PSA-vérvizsgálatot (prosztataspecifikus antigén) és az urológiai tapintásos vizsgálatot. Negatív eredmények esetén ez kétévente ismételhető.

Emelkedett kockázat esetén (pl. elsőfokú rokon, aki prosztatarákos, vagy BRCA1/2-mutációhordozó) 40–45 éves kortól érdemes a vizsgálatokat elkezdeni, ez esetben évente kell ismételni.

– A vérvizsgálat során egy megemelkedett PSA-érték minden esetben a prosztata daganatos elváltozásaira utal, vagy más tényezők is okozhatnak magasabb értékeket, azaz nem kell azonnal pánikba esni?

– Nem, a megemelkedett PSA-prosztataspecifikus antigén) érték nem jelent automatikusan rákos diagnózist, ezért is fontos rektális digitális vizsgálattal kiegészíteni azt. A PSA tulajdonképpen fehérje, amit a prosztata mirigysejtjei termelnek, és bár daganat esetén is emelkedhet, számos nem malignus állapot is növelheti a szintjét: jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (BPH) (nagyon gyakori 50 év felett, a PSA-értéket akár kétszeresére is emelheti), prosztatagyulladás (prostatitis), húgyúti fertőzés, de akár urológiai beavatkozások (pl. katéterezés, biopszia, cystoscopia) vagy kerékpározás, ejakuláció a vizsgálat előtti 48 órában is okozhat fals pozitív eredményt, ezért sok esetben magasabb érték esetén javasolják az ismételt vérvételt néhány hét után. Ha a PSA továbbra is emelkedett, urológiai kivizsgálás és szükség esetén kismedence-MRI következik, biopsziát csak megalapozott gyanú esetén végeznek.

– A korai stádiumban felfedezett prosztatarák gyógyítható-e? 

– A lokalizált (korai) prosztatarák – vagyis amikor a daganat még csak a prosztatán belül helyezkedik el, és kis méretű, szinte teljes mértékben gyógyítható, alacsony visszaesési rátával, többféle kezelési lehetőséggel. Ebben az esetben az ötéves relatív túlélés 98-99%, magyarán a korai prosztatarákos betegek 98-99%-a életben van 5 év elteltével is. Ilyen esetben megoldást jelenthet a prosztata sebészeti eltávolítása (radikális prostatectomia), klasszikus vagy laparoszkópos módon (főleg jó általános állapotú betegeknél), kuratív radioterápia külső besugárzás vagy belső applikátor (brachyterápia) formájában (főleg idősebb betegeknél, vagy ha a műtét ellenjavallt), illetve kiegészítő hormonterápia, amely a férfi nemi hormon, a tesztoszteron szintjét csökkenti (úgynevezett androgén deprivációs terápia), melynek időtartama általában 3 év, de indokolt esetben több is lehet. 

Válogatott esetekben szóba jön az aktív megfigyelés: kis kockázatú, lassan növekvő daganatoknál a beteg szoros kontroll alatt marad (PSA, MRI, biopszia), és csak előrehaladás esetén kezelik, ezzel elkerülve a túlkezelést.

Természetesen mindegyik gyógymódnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. A radikális prostatectomia lényege a prosztata, az ondóhólyagok és esetenként a környező nyirokcsomók teljes eltávolítása, tehát egy hosszabb félépülési idővel járó műtétről van szó. Előnye, hogy műtét után végleges szövettan segít a pontos diagnózisban, stadializálásban, hátránya, hogy a betegek 10 %-ánál vizelettartási zavar, 30-70%-nál pedig erekciózavar jelentkezhet. A radioterápia – akár külső besugárzás, akár brachyterápia formájában – szintén kuratív lehetőség, különösen akkor, ha a műtét nem javasolt. Hatékonysága hasonló a műtéthez, mellékhatásként jelentkezhet húgyúti irritáció, hasmenés, fáradékonyság vagy libidócsökkenés, illetve, ha esetleg a daganat kiújul, akkor a műtét a sugárkezelt területen bonyolultabb lehet. A hormonkezelés gyakori mellékhatásai közé a hőhullámokat, csökkent libidót, csontritkulást sorolhatjuk. A prosztatarák kezelése ma már rendkívül személyre szabott: az orvosok minden esetben figyelembe veszik a beteg életkorát, általános egészségi állapotát, a daganat agresszivitását, valamint azt, hogy a daganat kizárólag a prosztatában helyezkedik-e el, vagy már túlnőtt rajta.

A prosztatarákból való gyógyulás nem ér véget a kezeléssel – a követés, a testi és lelki felépülés épp olyan fontos része a folyamatnak, mint maga a terápia. A sikeres beavatkozás, sugárkezelés, hormonkezelés után a betegek többsége teljes életet élhet, de ehhez rendszeres orvosi kontroll szükséges, melynek célja egy esetleges kiújulás gyors felfedezése. Az első két évben általában 3–6 havonta, később évente történik PSA-vizsgálat, képalkotó vizsgálattal kiegészítve. A fizikai gyógyuláson túl sok férfi számára kihívást jelent a pszichés alkalmazkodás: a diagnózis, a műtét és az életminőséget érintő változások – például a vizelettartás átmeneti nehézségei vagy a szexuális funkciók csökkenése – komoly érzelmi terhet jelenthetnek. Az életmódváltás is jelentős szerepet kap a felépülésben: a rendszeres, mérsékelt testmozgás (séta, úszás, kerékpározás), az egészséges, zöldségekben gazdag étrend, az alkoholfogyasztás mérséklése és a dohányzás kerülése mind javítják a hosszú távú életkilátásokat, és csökkentik a betegség kiújulásának esélyét. A mediterrán típusú étrend, amely sok zöldséget, halat, olívaolajat és teljes kiőrlésű gabonát tartalmaz, különösen kedvező hatású.

– Milyen az elhalálozási arány a prosztatarákkal diagnosztizált férfiak esetében?

– A prosztatarákban, bár sok esetben jól kezelhető, az elhalálozási arány továbbra is jelentős, főleg a késői diagnózis miatt. Európában a betegség a férfiak második leggyakoribb daganatos haláloka, a mortalitás kb. 10-12/100 000 férfi/év, az 5 éves túlélés 85-90%. Romániában évente mintegy 8-9 ezer új esetet és 2-2,5 ezer halálesetet regisztrálnak, ami azt jelenti, hogy minden negyedik beteg meghal a betegség következtében. A prosztatarák miatti elhalálozás elsősorban korai felismeréssel és célzott megelőzéssel csökkenthető. 

A legfontosabb lépések ennek érdekében a rendszeres, ideális esetben országos szintű szűrőprogramok bevezetése és az ezen programokon való részvétel megkönnyítése, a megfelelő lakossági felvilágosítás és a hiteles informálódás lennének a férfiak egészségtudatosságának növelése érdekében. Ezzel együtt kiemelten fontos az egészséges életmód promoválása, illetve a kórkép és a kezelések multidiszciplináris megközelítése, a sebészet-sugárterápia-onkológia összehangolt döntései segítségével.