Ideje lenne szívre venni
2012-03-21 14:12:51
- Bodolai Gyöngyi
Nők és férfiak a szívér-betegségekkel szemben – két alkalommal már beszámoltunk arról az ismeretterjesztő délutánról, amelynek helyszíne a Deus Providebit Ház volt az idei nőnapot követően. Folytatásképpen dr. Kikeli Pál egyetemi tanár előadásából idézünk néhány gondolatot.
Nők és férfiak a szívér-betegségekkel szemben – két alkalommal már beszámoltunk arról az ismeretterjesztő délutánról, amelynek helyszíne a Deus Providebit Ház volt az idei nőnapot követően. Folytatásképpen dr. Kikeli Pál egyetemi tanár előadásából idézünk néhány gondolatot.
Az 1967–70-es években a férfiak képezték a fő termelőerőt, s a szívérrendszeri megbetegedések miatti kiesésük a munkából komoly szociális gondokat okozott. Mivel abban az időben még hiányosak voltak az ismeretek a megelőzést és a rehabilitációt illetően, ez a tény is fokozta a probléma súlyosságát.
Később derült ki, hogy a betegség egyre gyakrabban fordul elő a fiatal nőknél, sőt az idősebb hölgyeket is érinti. A nők egészségéről azonban csupán az 1980-as évektől kezdtek beszélni, elsősorban a női szakemberek által végzett megfigyelések alapján. Addig azonban hosszú volt az út. A nő szerepe a XIX–XX. századi ipari forradalomig a család összetartása és az utód nemzése volt. Az első feminista mozgalmak nyomán jelent meg munkaerőként, s az 1970-es évektől nyílt lehetősége a nagyobb önállóságot biztosító családtervezésre. 1990-től az Amerikai Egyesült Államokban a nő egészsége került az első helyre. A XXI. században fedezték fel újra a férfiakat, s vált világossá, hogy a szívérrendszeri betegségeket mindkét nemnél párhuzamosan kell tanulmányozni.
Ebben az időszakban kellett szembenézni azzal is, hogy a növekvő élettartam komoly társadalmi problémákat okoz. Az öregedés hasonlóan hat a nőkre és a férfiakra is. Csökken a terhelhetőség, a szellemi teljesítőképesség, s a nyugdíjazással a társadalmi szerep megváltozása, a házastárs és a barátok elvesztése, az életcélok beszűkülése vagy hiánya a depresszió kialakulásához vezethet, ami a szívérrendszeri betegségekbe torkollik. A szervezet erőnléte, a szív teljesítménye csökken, zavarok állhatnak be az agyi vérkeringésben, a csontritkulás, az ízületi fájdalmak nehezítik a mozgást, s kellemetlen tünetként jelenik meg az inkontinencia. Mindez az élete során gyakori sokkhatásnak kitett kelet-európai lakosság esetében még fokozottabban jelentkezik.
Nem véletlen, hogy a nőknél is gyakori az infarktus, amitől általában összeomlik az önbecsülésük. Mivel sok esetben csökken a szellemi képesség, a tájéko-zódóképesség, s a lábadozás idején továbbra is a család fontosabb, mint a saját egészségük, a nőket nehezebb bekapcsolni a rehabilitációs tevékenységbe, mint a férfiakat. Vidéken még inkább elhanyagolt helyzetben vannak, különösen azok a nők, akik el kellett gondozzák a férjüket, akit elvesztettek, s a gyermekek is elköltöztek a háztól.
Az így kialakult helyzeten a megelőzés és a rehabilitáció segíthet. Ennek érdekében immár évtizedek óta éve próbálják, a 2-es belgyógyászati klinika orvosai és rezidensei a Procardia Orvosi Társaság irányításával megmozgatni a város lakosságát. Ezt célozták a Szív Napok, a Száz lépést az egészségért program és azoknak a csoportoknak a működtetése, amelyekben a közös mozgás, a stresszoldás mellett az egymásra figyelés, a kapcsolatok kialakulása segíthet azoknak, akiknek a fentebb említett tünetek nehezítik az életét. A rehabilitációra alkalmas a kovásznai szívkórház, s jó lenne, ha a megye minél több települését sikerülne az említett programokba bekapcsolni.
A rendszeres és ellenőrzött mozgással az adatok szerint három-négyszeresére lehetne csökkenteni a szívérrendszeri betegségek okozta magas elhalálozást – tehetnénk hozzá a hallottakhoz. Ahogy azt is, hogy mindazt, amit Kikeli professzor a megelőzésről és a rehabilitációról immár négy évtizede tanít, ideje lenne végre szívre venni.
