2024. july 6., Saturday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Kővári László Erdély nevezetesebb családai című művének kivonatos másolata szerint a zeykfalvi Zeyk família Hunyad egyik legrégibb családja. Címere alvó oroszlán, mely felett ezüstmezőben egy kar kezében kivont kard, rajta egy átszúrt török fő látható. Ismeretes Zayek László (1236) és Mihály (1542) neve, aki a családnevet Zeykre változtatta, és később református hitre tért. Zeyk Miklós feltehetően Zeykfalván született Zeyk János és Naláczi Borbála fiaként. A család ezután hol Diódon (Stremt), hol Nagyenyeden, a Bethlen utca 8. szám alatt lakott, ahol tudományos kísérleteket végzett. 1803. október 22-én beiratkozott a göttingai egyetem jogi karára, majd a filozófiára is. Erdélyben az itt szerzett oklevél a tudósoknak, professzoroknak, politikusoknak olyan alapot adott, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Id. Zeyk Miklóssal együtt tanult Bolyai Farkas, Kemény Simon, Zeyk Dániel, Kőrösi Csoma Sándor, akiket ott a természettudományok, a filozófia, a történelem és a nyelvek ismeretével vérteztek fel. Sajnos, társadalmi helyzete, de főleg rossz egészségi állapota miatt Zeyk Miklós nem vállalt tanári állást. Így aztán a Bethlen ucai lakásán saját laboratóriumot alakított ki, ahol fizikai, kémiai és galvanoplasztikai kísérleteket végzett. Ugyanakkor összeállított egy gyorsírási rendszert, így őt tekintjük az első eredeti magyar geometriai gyorsírás megalkotójának. 

Igen jelentősek voltak a fotogalvanográfiával végzett kísérletei. Már 1840 előtt önálló pozitív-negatív eljárást dolgozott ki. Báró Kemény Anna feljegyzései között található utalás egy olyan képre, amely egy lila (kék) pulykát ábrázolt, igaz, ennek kézzelfogható bizonyítéka nem maradt fenn. Ugyanebben az időben a Francia Tudományos Akadémia ülésén nyilvánosságra kerültek Daguerre új találmányának részletei, ami szerint az elkészített fényképet rögzíteni (fixálni) tudta. Ez lett a daguerrotípia. A fényképezés felfedezésének híre hamar bejárja a világot, így Erdélyt is. 

Az id. Zeyk Miklós által kikísérletezett pozitív-negatív eljárás jóval megelőzte korát. Erről a kolozsvári Veress Ferenc mint szemtanú így írt: Láttam az öregnek némi fényképészeti munkáját, ami már nem a Daguerre féle mód szerint volt elkészítve, nem rézlemezre, hanem papírra, ezen újabb javítását a Daguerre-féle módnak nálunk még hírből sem ismerik.

A Bukarestben élő, de kolozsvári születésű Szathmáry Pap Károly festő és fényképész ezt jegyzi fel róla: Tény, hogy az öreg Zeyk nem afféle átutazóktól tanulta el a papírra való fényképezést.

Feltételezhető, hogy a kolozsvári Veress Ferenc Zeyknek a hatására kísérletezett, és igen közel állt a száraz emulziós módszer kidolgozásához, amire Európának két évtizedet kellett még várnia. Az erdélyi daguerrotipisták (Buda Elek, Maszák Hugó) id. Zeyk Miklóst mesterükként tisztelték.

Az 1848-as forradalom arra késztette Zeyket, hogy a lángokban álló Nagyenyedről szekéren Kolozsvárra meneküljön, és báró Bánffy Dániel házában kérjen menedéket, hátrahagyva Enyeden a 16 ládában összegyűjtött, páratlanul gazdag kéziratgyűjteményét, ami a lángok martaléka lett.

Unokaöccse, Zeyk Ádám a hátrahagyott, megmenekített kéziratait Zeyk Miklós 1850-ben bekövetkezett halála után rendszerezte, majd Budapesten Id. Zeyk Miklós irományai címen 1874-ben kiadta. Zeyk Miklós munkásságát a Magyar Természettudományi Társaság is elismerte. Jelölt sírja az ajtoni református templom sírkertjében található, a Sándor család jóvoltából.

Török Gáspár

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató