id. KONRÁD BÉLA
Ellobbant egy láng, fénye elsötétült, melege kihűlt. Lehullt élete csillaga. Ezek a gondolatok villantak át agyamon, mikor
id. KONRÁD BÉLA
tanár úr,
egykori kollégánk végső távozásáról értesültünk. Drága Béla, a Jóisten adjon neked örök nyugodalmat, s utódaidnak vigasztalást. Felejthetetlen példát hagytál számunkra, s fáj, hogy Panitban, ahol 25 évet tanítottál, már csak ismerőseid lelke és az utca kövei őrzik emlékedet. Fáradhatatlan voltál a munkádban és kifogyhatatlan a szeretetben. Életed utolsó napján is felkerestek tanítványaid. Színpadon bemutatott műsoraidban is olyan embertípusokat örökítettél meg, amilyennek minket és a jövő nemzedékeket képzelted el. Felelősséggel, igazságérzettel, tiszta lelkiismerettel és tudásvággyal. Olyan kisközösségeket alakítottál, melyek számára szentek maradtak a népet, a hazát, mosolygó gyermeket szerető és tisztelő szülőföldek. Most végképp, kedves feleséged mellett, haladtok kézen fogva az örök mezők felé, mint tettétek egy életen át, valahol a légben tán halljátok az isteni szózatot is: „Jertek, jó és hűséges szolgáim!” Ezzel a meggyőződéssel veszünk örök búcsút tőletek, s a sírotokra helyezett virágaink mellett elsuttogjuk halkan: Isten veled, Isten velünk, viszontlátásra!
Mezőpanit tantestületi közössége. (9706-I)
