Huszonkét év után is a piacon

A múlt hét végén Marosvásárhelyen a Continental Szálló koktélkeverő verseny színhelye volt. Az eseményen kilenc báros mérte össze koktélkészítő tehetségét a Continental Hotels szállodalánc kilenc hazai településéről. A díjakat Radu Enache, a Continental szállodalánc vezérigazgatója, a zsűri elnöke adta át. A rendezvény egyik szünetében beszélgettünk. 

– Az év legfontosabb eseményének nevezték a mait. Valóban ennyire fontos? 

– Valóban fontos pillanat a cég életében, mert egy-egy ilyen versenyen minden résztvevő a legjobb tudását adja, minőséget akar és tud felmutatni. Rendszerint évente két versenyt szervezünk, egy felszolgálói és egy konyhaművészeti versenyt. A bárosok versenye a kiszolgálói verseny része, és egy előzetes szelekciót, illetve elméleti vizsgát követően választjuk ki azokat, akik részt vehetnek egy ilyen megmérettetésen. 

– Milyen feltételrendszer alapján választják ki a résztvevőket?

– A szelekció során figyelembe vesszük az életkort, azt, hogy vett-e már részt hasonló versenyen, mert mindenekelőtt a fiatalokat szeretnénk bátorítani. A gyakorlati verseny előtt elméleti próbán is át kell menniük a jelentkezőknek ahhoz, hogy továbbjussanak.

– Miért éppen Marosvásárhelyen?

– Mert Vásárhely a tavaly már bizonyított. Egy hasonló kompetíció során, első helyen végzett a báros versenyen. Kilenc szállodánk képviselői vettek részt a ma esti versenyen.

– Hány szállodából áll a Continental Hotels lánc?

– Az országban tizenhárom szálloda tartozik a Continental Hotels lánchoz: Aradon, Nagyváradon, Turnu Severinben, Marosvásárhelyen, Suceaván, Bukarestben, Konstancán és Szebenben is van szállodánk. A Continental hotelek az ötcsillagostól a kétcsillagos szállodáig fedik le a palettát. És persze, több brandünk, márkajegyünk is van. A kétcsillagos brandhez a Hello Hotels szállodák tartoznak. A Continental hotelek háromcsillagos szállodák, négycsillagosok a Fórum hotelek, és ötcsillagos a bukaresti Grand Hotel Continental. Az Ibis az Accor francia csoport brandje, amellyel szerződéses viszonyban állunk, ők látják el a menedzsmentet négy szállodánkban. Ezek háromcsillagos szállodák. 

– Idén ünnepelik huszonkét éves fennállásukat…

– Két évvel ezelőtt a húszéves évfordulót nagy pompával ünnepeltük meg a szállodalánc mindegyik Continental hoteljében.  

– Ha röviden össze kellene foglalnia ezt a huszonkét évet, mit mutatna a mérleg? Melyek voltak a legnagyobb sikereik, legérdekesebb, legizgalmasabb pillanataik, hogyan tudtak megmaradni ennyi időn át a piacon, és melyek voltak a sikertelenségeik, ha voltak ilyenek? 

 – A legérdekesebb és legizgalmasabb momentum számunkra a márkajegyek, brandek megjelenése volt, amelyeket „mi találtunk ki”. Mi találtuk ki tehát a két csillagot, amely nagy elégtételt nyújtott számunkra ebben a válságos időszakban. Kitaláltuk a négycsillagos Forumot, és természetesen elindítottuk a legszebb és legjobban felszerelt szállodát Bukarestben, 

az ötcsillagos Grand Hotel Continentalt. 

A sikerélmények és elégtételek természetesen szorosan kapcsolódtak a piac alakulásához. 2009-ig, a gazdasági válság kirobbanásáig a Continental szállók bevétel szempontjából folyamatosan felfele íveltek, a válság azonban ugyanúgy, ahogy az egész gazdaságot, bennünket is megviselt. Pillanatnyilag jó úton járunk afelé, hogy pótoljuk a veszteségeket. 

– Még nem lábaltunk ki a válságból, főleg a rossz politikai döntések miatt. 

– Igaz, hogy a nehézségek nem szűntek meg, véleményem szerint a teljes romániai üzleti szektor nagy nehézségekbe ütközik a politikai döntések miatt. Nem szeretnék részletekbe bonyolódni, de a szolgáltatóipar és a turisztika fellendítéséért, amelyről a politikusok úgy beszélnek, mint az ország legnagyobb potenciáljáról, a valóságban semmit sem tesznek. Ezt a Romániai Szállodaipar Föderációja elnökeként is állítom. A turisztika a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 1,6-1,7%-a, összesítve eléri a 2,7-2,8%-ot. Borzasztó alacsony szám ahhoz képest, hogy arról szónokolunk, micsoda hatalmas potenciál rejlik a turisztikában. Potenciál bizonyára létezik, de semmit sem teszünk az értékesítése érdekében.

– Melyek a jövőbeni terveik?

– A legnagyobb gondunk, hogy huszonkét év után hogyan maradunk meg a piacon országos szállodaláncként, amelynek van már hírneve.  Ebben merült ki az utóbbi években a tevékenységünk. A legnagyobb energiát ebbe fektettük, hogy megmaradjunk a piacon, hogy minőségi szolgáltatásokat biztosítsunk, ami sikerült is. Persze, a teljes tevékenységünket befolyásolta a válság, ami jövedelemcsökkenéssel társult. A jelenlegi romániai piacfelépítés, a marketing, 2009-hez viszonyítva érezhetően megváltozott. 2009-ben többnyire külföldi turisták látogattak hozzánk, akiknek, hogy úgy mondjam, nagyobb volt a vásárlóereje. Ezzel szemben jelen pillanatban a turistáink többsége hazai, sokkal kevesebb külföldi látogat hozzánk, ennek következtében az árainkat is az ő zsebükhöz kellett igazítanunk. A válság körülményeihez kellett alkalmazkodnunk, hogy működhessünk és megmaradjunk a piacon, hogy ne csorbítsuk a minőséget sem, és megpróbáljuk továbbra is bizonyítani, hogy Romániában jól képzett munkaerő tevékenykedik a turisztikában. Ön is tudja, hogy nagy a fluktuáció ezen a területen. Európa-szerte nagyon sok román dolgozik szolgáltatásban, luxushajókon is. Ez számunkra is óriási hendikep volt, mert óriási volt a személyzeti fluktuáció.

Ennek ellenére a válság körülményei között is megpróbáltuk, és sikerült is – a maihoz hasonló versenyek is ezt a célt szolgálják –, hogy itthon tartsuk az általunk felkészített személyzetet. Ami nagyon nehéz.

– Ön közismerten az ország egyik legsikeresebb üzletembere. Mi a sikerének a titka? És milyen tanácsot adna azoknak a fiatal vállalkozóknak, akik most próbálgatják az üzleti élet csínját-bínját, próbálnak egy vállalkozást elindítani?

– Ez egy olyan kérdés, amelyet négy-öt éves késéssel intéz hozzám. Mert, be kell vallanom, ezelőtt négy-öt évvel sokkal nagyobb volt a lelkesedés és a szívós tenni akarás bennem is egy terv megvalósításához. Köztudott, hogy 2009-ben az volt a tervünk, hogy legkevesebb tíz szállodával bővítsük a szállodaláncunkat a következő öt-tíz évben. Viszont a gazdasági válság csúnyán belénk gyalogolt, és letörte az én lelkesedésemet is. Ebben a pillanatban arra összpontosítjuk minden erőnket, hogy megmaradjunk a piacon, jövedelmet is termeljünk, és a piac igényeinek megfelelő minőségű szolgáltatást tudjunk biztosítani.

Ha egy olyan fiatalnak kellene tanácsot adnom, aki most kezd egy vállalkozásba, nagyon nehéz lenne. Az üzleti szféra, az üzleti élet Romániában nagyon labilis, bizonytalan. Hogy mi az oka ennek? Mindenekelőtt a jelenlegi politikai kontextus, amelyben az üzleti életnek működnie kell. Úgy tűnik, a vezetőink nem érzik át – és itt nemcsak a jelenlegi vezetésről beszélek, hiszen az eddigiek sem voltak különbek –, semmi érzékük nincs ahhoz, mit kellene tenniük az üzleti szféráért. Nem értik, hogy ha az üzleti szféra fellendül és virágzik, megnőnek az állami költségvetés bevételei, a hozzájárulások és a többi. Azon kellene ügyködjenek, hogy méltányosan osszák el, ne a politikai klientúrát szolgálják ki.

Hogy a kérdésre válaszoljak, sajnos, nem tudnám, mit mondjak egy fiatal vállalkozónak, csupán azt, ne hagyja, hogy letörjék a lelkesedését.