Hollósy Simon emlékezete Marosvásárhelyen

Hollósy Simon művészete – ez áll az eseménymeghívó plakáton. Hollósy Simon neve hallatán sokunk szeme előtt megelevenedik a nagybányai festőiskola mint jelentős művészettörténeti fogalom, hiszen neve ennek a mozgalomnak a megalapításával függ össze. De itt általában ki is merülnek ismereteink Hollósyt illetően. A Maros Megyei Múzeum – Soós Zoltán múzeumigazgató vezetésével – és a Marosvásárhelyi Örmény–Magyar Kulturális Egyesület közös szervezésében került sor május 3-án a festőművész munkásságát bemutató gazdag, vetített képanyaggal kiegészített előadásra a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében. Az előadó: Bordi Géza művészettörténész, tanár. 

Hollósy Simon 1857. február 2-án született Máramarosszigeten. Örmény származású magyar festőművész, a Hollósy felvett név, a család eredeti neve a Corbul. A névváltoztatás gyakori jelenség volt az örménység körében, élt ennek lehetőségével, szokásával a Hollósy családja is. „Mivel az örmények az etnikus térben egyre inkább a magyarsághoz közeledtek, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc idején egyértelműen a magyarság oldalán álltak. A modern polgári magyar nemzeti közösség megteremtésében és kialakulásában oly nagy szerepet játszó esemény már olyan lelki élménnyel gyarapította családjaikat és közösségeiket, hogy a szabadságharc leverése után felgyorsult nyelvi és etnikai betogolódásuk.”1 Hollósy örmény származása révén a Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület is szívügyének tekintette az előadás létrejöttét, és társszervezőként partnere lett a Maros Megyei Múzeumnak. A múzeum tulajdonába került 2017-ben egy Hollósy-festmény, mely a Magyar Képtárat, az ún. Bernády-gyűjteményt gyarapítja. Bordi Géza művészettörténész tanár összegző előadásában érdekfeszítő elemzést tartott Hollósy életpályájából, és Az ablaknál című Hollósy-festményt is bemutatta. Május 8-án múlt 100 éve, hogy Hollósy elhunyt, tehát ilyen szempontból az előadás emlékező jelleggel is bírt. 

Hollósy tehetős kereskedőcsaládból származott, és mivel a történelmi Magyarország területén a 19. század közepén nem létezett intézményesített felsőfokú művészképzés, a nagy rajztudással rendelkező ifjú 1878. november 30-án beiratkozott a Müncheni Képzőművészeti Akadémiára. Hollósy elsajátítja a konzervatív iskola minden szakmai követelményét, azonban a korabeli francia festészeti irányzatok, a „párizsi piktúra” csábítják a művészi pályán. Bordi Géza előadásából megtudjuk, hogy a tehetséges művészt az akadémiai tanári kar is szívesen látta volna, Hollósy ezzel szemben a saját útját akarta járni, festőiskolát alapított Münchenben. Magyar és külföldi diákjai voltak. Iskolája az emberré és művésszé válás iskolája. Ez az időszak 16 évet ölel fel, 1884 és 1896 között. Alkotói munkásságának ebben a szakaszában népies magyar életképeket fest, ez a müncheni korszak (pl. a Tengerihántás, 1885; Az ország bajai, 1893). Hollósy vallja: „a természet megfigyelése nem eszköz, végcél kell legyen”. Bordi párhuzamot vonva ismerteti Az ablaknál című festményt Az ország bajai cíművel. Mindkét festmény a fény-árnyék, ellenfény kontrasztra épül, és míg az utóbbnak ismert a keltezése, Az ablaknál szignált, de dátum nincs rajta, feltehetőleg ugyancsak 1893-ban készült. Elmondása szerint valószínű, hogy a restaurálás után formagazdagabb és világosabb lett a festmény. Mindkét festményen kiemelt szerepet kap a fehér folt, a textilanyag Az ablaknál festményen, és az újság Az ország bajai című festményen. Hollósy második korszaka a nagybányai korszak, 1896 és 1902 között. Müncheni szabadiskolája diákjaival érkezik Nagybányára, Réti István meghívására és biztatására, először 1896 nyarán. A diákok között magyarok és idegenek is vannak. Rendszeresülnek a nyári táborok, amelyek 5-6 hónapot ölelnek fel évente. A telet Münchenben, a nyarakat Nagybányán tölti. Nagybányai korszakában festményei szabadabbá, levegősebbé válnak. Hollósy, a vezetőegyéniség, a művésztársakkal való nézetkülönbségek miatt 1902-ben elhagyja a festőtelepet, Réti István szerint mindannyiuk sajnálatára. Hollósy általában véve eléggé keveset fest, mivel a szervezői, oktatói munka sok energiát és időt igényel.

Harmadik korszaka a técsői korszak. Ezután Técső lett a nyári táborok színhelye, ahová növendékeit vitte. Ez egyfajta belső emigrációja a művésznek, sőt szemléletváltás is, hiszen a tájképfestészet, melyet eddig elutasít, itt fontos szerepet kap, hallottuk Bordi Gézától. Posztimpresszionista szemléletet sejtetnek alkotásai ebből a korból, 1912-től lendületessé válik piktúrája. 1917-ben bezárja szabadiskolája kapuit Münchenben, és Técsőre költözik. 1918. május 8-án hunyt el. Ady Endre emlékezik meg róla a Nyugat hasábjain – zárja előadását Bordi Géza. A késő délután még egy meglepetést tartogat, ugyanis Soós Zoltán bejelenti: az átrendezés folyamatában lévő magyar festmények, a Bernády-gyűjtemény anyaga újabb jelentős alkotással bővült, az előadáson részt vevő közönség első ízben láthatja Hegedűs László Herkules választása című nagyméretű festményét, és egyben az átrendezett állandó kiállítást is szemrevételezheti, ez a közeljövőben, május 17-től lesz látható a nagyközönség számára. 

Hollósy munkásságának megidézése ünnep volt a szemnek, a léleknek. 

Doszlop Lídia 

1Pozsony Ferenc: Erdély népei. Szászok, örmények, székely szombatosok, cigányok, Egyetemi jegyzet, KJNT-BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék, Kolozsvár, 2009, 128. o.