Úgy tartja a népi bölcsesség, hogy nem jó az ördögöt a falra festeni, mert megjelenik. Hétfőn este a pénzügyminiszter több dologgal kapcsolatban is nyilatkozott az egyik televízióban, és többek között garantálta, hogy szép hazánknak az idén nem kell kölcsönért fordulnia a nemzetközi valutaalaphoz. Úgy emlegette ezt az intézményt, mint magát az ördögöt. Nem véletlenül, hiszen a valutaalapi hitelprogramot sokan a megszorításokkal asszociálják, mert az ezelőtti gazdasági krízis idején a valutaalapi hitelprogram feltételei voltak az állami bérek levágásával járó megszorítások. És hogy ez az ördög lejön-e a falról, az jelen esetben a legkisebb összefüggésben sincs a miniszteri garanciavállalással. Az csak egy politikusi nyilatkozat, a gazdasági realitás diktálhat egészen más lépéseket is adott esetben.
Miniszterünk az ördögöt döglött macskának nézve igyekezett is azt lelkesen áthajítani a kerítésen az ellenoldalra, mert olyat is mondott, hogy olyan dokumentum van a birtokában, mely szerint a szocik is tudták, hogy a még kormányzásuk idején bejelentett nyugdíjemelést csak akkor lehet megvalósítani, ha valutaalapi hitelhez folyamodnak. Ezzel a dokumentummal illene előállni, mert ennek a szenzációs mivolta garantált, eltérően a miniszteri ígérettől. A valutaalappal eddigi története során még nem fordult elő, hogy valamely országnak nyugdíjemelésre adott volna kölcsönt, világszenzáció lenne, ha pont velünk kezdené az ilyen jótékonykodást. De a szomorú valóság az, hogy ha bármely politikai tábor holdudvarának szakértője hajlandó ilyet papírra is vetni, annak az illetőnek nem béremelés járna, hanem zárt osztályi beutaló.
A valutaalap arra ad hitelt, hogy a felvevő ország reformokat hajtson végre a költségvetési egyensúly helyreállítása érdekében, és általában az ilyen hitel feltételeként szabott reformok szigorúak. Ahol valutaalapi hitelre, és azoknak a szakiknak a közbelépésére van szükség, ott az adott ország kormánya vagy kormányai előzőleg rosszul gazdálkodtak, és az elszabott gazdaságpolitikáért előbb vagy utóbb, de mindig benyújtják a számlát, amelyet aztán az adófizetőknek kell törleszteniük. És ahol ilyen reformprogramok vannak folyamatban, ott az épp regnáló kormány nem ígérgethet és költekezhet felelőtlenül, mert fogják a kezét. Ezért a politikusok rettegnek a leginkább ettől az ördögtől, mert gyorsan elviszi a népszerűségüket. Adófizetői részről nézve viszont minél hamarabb jön ez az ördög, annál kevésbé lesz fájdalmas az, amivel a jövetele jár. Itt már egyre inkább nem az a kérdés, hogy jön-e, hanem az, hogy mikor?
