Hitelminősítők
2011-12-06 16:03:51
- Kósa András
A hitelminősítők olyan független intézmények, amelyek egy-egy kibocsátó (állam, önkormányzat, pénzintézet vagy vállalat) hitelképességét vizsgálják. Három nagy hitelminősítő működik a globális piacon: a Standard&Poor’s, a Fitch Rating és a Moody’s Corporation.
A hitelminősítők olyan független intézmények, amelyek egy-egy kibocsátó (állam, önkormányzat, pénzintézet vagy vállalat) hitelképességét vizsgálják. Három nagy hitelminősítő működik a globális piacon: a Standard&Poor’s, a Fitch Rating és a Moody’s Corporation. A hitelminősítő cégek feladata a befektetők segítése, hogy azok meg tudják állapítani egy-egy adós hitelképességét. Ehhez több szempont (országok esetén a finanszírozási – az államadósság terhe; fiskális – a költségvetés helyzete; makrogazdasági – a gazdaság szerkezete, növekedési kilátások; a monetáris politika rugalmassága; politikai – az intézményrendszer hatékonysága) szerint vizsgálják az államkötvényeket kibocsátó országokat. Amennyiben az ügynökségek valamely kibocsátót leminősítik, akkor a hitelfelvevő csak nagyobb kamatokért vehet fel hitelt. Ennek értelmében a hitelminősítők besorolásaikkal tulajdonképpen irányítják a világ gazdaságát. Működésük nélkül ma elképzelhetetlen a gazdaság. Egy-egy intézményi befektető szabályzata szerint nem vásárolhat olyan kibocsátó papírjaiból, amely nem éri el a befektetésre alkalmas szintet.
A 2008-as válság kapcsán a három nagy hitelminősítő intézet tekintélyén jelentős csorba esett, hiszen egyikük sem vette észre a közelgő veszélyt, mi több, néhány héttel a Lehman Brothers csődje előtt az S&P a bankház kötvényeinek kiváló besorolását erősítette meg. Ennek kapcsán egyre-másra merülnek fel az ügynökségek megrendszabályozására tett kísérletek, azonban a hitelminősítők mindannyiszor jelzik, hogy eljárásuk nyílt, bárki számára átlátható és ellenőrizhető, mentes bármiféle részrehajlástól. S valljuk be, tulajdonképpen konkrét vádakat soha nem sikerült rájuk bizonyítani. Ugyanakkor az is igaz, hogy miközben az EU éppen egy ország megmentésén dolgozik és körvonalazódik egy pénzügyi csomag, akkor a legrosszabbkor jön az adott állam besorolásának leminősítése, hiszen az teljesen más helyzetet hoz a befektetők körében.
November végén a Moody’s leminősítette Magyarország szuverén adósság-besorolását, s ezzel Magyarország azonos szintre került Romániával, vagyis a befektetésre nem ajánlott kategóriába. Ez azonnali lépést váltott ki a befektetői piacon, hiszen nem sokkal később a magyar bankok besorolásán is rontott a hitelminősítő, a forint árfolyama zuhanásnak indult, a Magyar Nemzeti Bank pedig alapkamatot volt kénytelen emelni, ami megállította ugyan a forint további értéktelenedését, ugyanakkor a befektetéseket/hitelfelvételeket igencsak drágává teszi Magyarországon. A bóvli kategória igazán akkor állna be, ha az S&P valóra váltaná a negatív kilátást, hiszen így már két nagy hitelminősítő is befektetésre alkalmatlan országnak tartaná Magyarországot, ami komoly tőkekivonáshoz vezethet. Az S&P azonban kivár a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) történő tárgyalások eredményéig.
Nem így Románia esetében, ugyanis a lejben meglévő román adósságot immár bóvli kategóriába süllyesztette (hosszú távú hitelek BB+, míg a rövid távúak B osztályzatot kaptak), miközben a valutában meglévő adósság szintjét a BB+/B kategóriában tartja. Indoklásában az ügynökség módszertani változást említ, amely szerint a valutában, illetve helyi pénznemben lévő hitelek minőségét közelítik egymáshoz. Vagyis az S&P elismeri, hogy javulnak a fundamentális adatok: a költségvetési hiány és a folyó fizetési mérleg deficitjének csökkenése, valamint a gazdasági egyensúly visszaállítása jó úton halad. Ugyanakkor a kívülről érkező sokkokat nehezen tudja elviselni a román gazdaság, köszönhetően mindenekelőtt annak, hogy a román bankrendszer eszközeinek 85%-a külföldi kézben van. Ezen belül a gondban lévő osztrák bankok 40%-os részesedéssel, míg a még inkább problémás görög pénzintézetek 14%-os részesedéssel vannak jelen.
Románia a Fitch és Moody’s besorolása szerint alacsony középminőségnek, vagyis befektetésre még éppen alkalmasnak számít. A probléma itt is akkor merül fel, ha a két nagy ügynökség közül valamelyik szintén leminősíti az ország adósság-besorolását. Erre leginkább a Moody’s részéről van esély, hiszen a Fitch az idei év derekán újra visszaállította a BBB-szintet. Az S&P már 2008-ban leminősítette Romániát, akkor mi voltunk az egyetlen EU-tagállam, amely befektetésre nem ajánlott kategóriába került. Most tulajdonképpen pozitívan lehet értékelni, hogy miközben sorra minősítik le az egyes országokat, Románia meg tudja tartani besorolását – persze ez a tartás továbbra is alkalmatlan arra, hogy jelentősebb intézményi befektetőket vonzzon. Az S&P visszafogott költségvetési politikát, strukturális reformokat, versenyképességi javulást és gazdasági növekedést vár el az adósság-besorolás szintjének javítása érdekében. Erre pedig nem sok esély van választási évben és globális gazdasági visszaesés idején.
