Hosszú évekig halogatta a kormány a kórházi részfizetési rendszer bevezetését. Nyilván, népszerűtlen intézkedés ilyen döntést hozni a politikusoknak, még akkor is, ha egyébként észérvekkel el lehetne magyarázni az adófizetőnek, hogy miért kell rá pluszsarcot kivetni, ha már egyszer az egészségbiztosítót is ő tartja el.
Hosszú évekig halogatta a kormány a kórházi részfizetési rendszer bevezetését. Nyilván, népszerűtlen intézkedés ilyen döntést hozni a politikusoknak, még akkor is, ha egyébként észérvekkel el lehetne magyarázni az adófizetőnek, hogy miért kell rá pluszsarcot kivetni, ha már egyszer az egészségbiztosítót is ő tartja el. Most egy csapásra megszabadult a kormány ettől a fejfájástól: a nemzetközi hitelezők nyomására márciustól bevezetik a részfizetést. A hírek szerint egyelőre napi 10 lejt kell majd fizetni, ami az illetékesek szerint „jelképes” összeg, és a hozzájárulás nem vonatkozik a sürgősségi ellátásra szorulókra, sem a vizsgálatok költségeire. Egyelőre, tegyük hozzá, mert mint az átrázós reklámokban a lényeget mindig az apró betűs részek rejtik, az igazi feketelevest itt is csak később tálalják, mert az a nyilvánosságra nem kerülő záradékokban van.
Rég tudjuk már, hogy a mifelénk regnáló kormányok képtelenek épkézláb gazdaságpolitikát kidolgozni, és egyensúlyban tartani az államháztartást. Így már több mint négy éve gyakorlatilag a nemzetközi hitelezők szabnak keretet a gazdasági intézkedéseknek. És adott esetben a népszerűtlen lépésekért is elviszik a balhét, mert amikor megszorító intézkedéseket kellett hozni az utóbbi években, és ilyenekből jó néhányat fel lehetne sorolni a válság éveiből, akkor a politikusok megvonták a vállukat, és rámutattak a valutaalapi szakikra, mondván: mi nem nyúznánk titeket, de hát ezt diktálják ezek a bankárok…
És ezután is lesz kire mutogatni. Mert a tavasszal épp lejáró készenléti hitelegyezményt két hónappal meghosszabbítják, mivel a kormány nem adta el elég sebesen a még megmaradt néhány állami cég legnagyobbikainak egyes tulajdonrészeit, majd még újabb egyezséget is kötne ugyanazokkal a bankárokkal, akiket ellenzéki korában épp csak ki nem átkozott. Mert a kibicnek semmi sem drága, ezt is rég tudjuk, és az ellenzéki padsorokból büntetlenül lehetett egy éve kiabálni, ma senki nem kéri számon a plagizátoron és társulatán, hogy ugyanazt teszi, ami ellen egy éve utcára hívta a polgárokat. Nem sejtenék a tavalyi kiabálók, hogy ennek az egyezménynek az árát is ők fogják megfizetni? Persze velünk, a csendes többséggel együtt, akik akkor is láttuk, honnan fúj a szél, de tudtuk azt is, hogy épkézláb államférfiból nincs kínálat a balkániai politikai placcon.
