Híres erdélyi magyarok
2014-06-19 15:23:55
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
Júniusi évfordulók, 2014
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában.
SZÁSZ KÁROLY (Nagyenyed, 1829. jún. 15 – Bp., 1905. okt. 15.): költő, író, műfordító, az MTA tagja (l. 1858, r. 1869, ig. 1878, t. 1899), ref. püspök. 1845-től Kolozsvárott tanult, 1848-ban a pesti egyetemen matematikai tanulmányokat folytatott. 1849-ben előbb fogalmazó a közoktatásügyi minisztériumban, majd belépett a honvédségbe, s káplárként, utóbb hadnagyként vett részt a szabadságharcban. 1850–51 közt Bején nevelő, 1851 nyarán ref. papi vizsgát tett. 1851-től nagykőrösi, 1853–54-ben kecskeméti gimnáziumi tanár. 1867-től a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban osztálytanácsos, 1869-től Pest vm.-i, 1872-től jászkun kerületi tanfelügyelő, 1884–1903-ban dunamelléki református püspök. 1860-tól a Kisfaludy Társaság tagja, 1883–1900-ban másodelnöke, 1892–95-ben az MTA másodelnöke. A kiegyezés korának egyik jellegzetes képviselője volt. Gyulai Pál és Arany János barátja; esztétikai és kritikai munkásságában erősen konzervatív. Gyulai Pállal és Mentovich Ferenccel forradalmi politikai versekből összeállított kötetet adott ki Nemzeti színek címmel. Számos egyházi jellegű munkája és tankönyve jelent meg. Lírájában a családi élet, a vallásos és hazafias érzés hangja szólal meg. Rendkívül széles körű műfordítói munkásságot fejtett ki: többek között Shakespeare, Goethe, Schiller, V. Hugo, Béranger, Tennyson műveiből fordított magyarra. Dante Isteni színjátékát ő fordította le elsőként teljes terjedelmében. (Dante Alighieri Isteni színjátéka, I – III., Bp.; 1885, 1891, 1899). – Fontosabb művei: Szász Károly költeményei (Pest, 1861); Trencséni Csák (eposz, Pest, 1861); Herodes (Pest, 1867); Álmos (dráma, Pest, 1870); Salamon (Bp., 1878); A világirodalom nagy eposzai (I – II., Bp., 1881–82); Szász Károly kisebb költeményei (Bp., 1883); Schiller (élet-és jellemrajz, Bp., 1887); Attila halála (dráma, Bp., 1893); Szász Károly műei (válogatta és sajtó alá rendezte Ravasz László, Bp., 1930).
SZÁSZ KÁROLY (Szabadszállás, 1865. nov 11 – Bp., 1950. márc. 21.): politikus, író, kritikus, az MTA tagja (l. 1928, t. 1940). Károly (1829 – 1905) fia, ~ Béla (1868 – 1938) bátyja. Bp.-en jogot végzett (1888). A vallás- és közoktatásügyi minisztérium szolgálatába lépett. 1910-ben Tisza István párthíveként képviselővé választották, s mint min. tanácsos nyugdíjba ment. 1917–1918-ban a képviselőház elnöke. Mint politikus és mint publicista, író és kritikus, a konzervatív jobboldal képviselője; Ady értékelésében a reakciós álláspont legélesebb kifejezője. A Kisfaludy Társaság (1916) és a Petőfi Társaság tagja. Verseket, színműveket, visszaemlékezéseket, kritikákat és tanulmányokat írt. Fontosabb művei: A múzsa (vígjáték, bem. Nemzeti Színház, 1892); Katolnai úr házasodik (vígjáték, bem. Nemzeti Színház, 1894); A botrány (verses vígjáték, 1897); Kántorné (dráma, bem. Nemzeti Színház, 1907); Versek (Bp., 1908); Tisza István (tanulmány, Bp., 1920); Emlékezés a vörös uralomra (Bp., 1922); Színésznők (Bp., 1926); A szabadfalvi pap leánya (verses r., Bp., 1927); Képek és történetek (Bp., 1928), Ciprus (versek, Bp., 1937); A magyar dráma története (Bp., 1939).
(Folytatjuk)
*A Magyar életrajzi lexikon 1000–1990 nyomán. Főszerkesztő Kenyeres Ágnes. Bp.
