Híres erdélyi magyarok (1000–1990)
2019-02-28 14:22:52
- Kuti Márta
Sorozatunkkal 990 év erdélyi nagyjaira emlékezünk, akikről talán nem tudunk semmit, de ők tették naggyá Erdély kultúráját, tudományát vagy vitték el hírét a nagyvilágba, s tetemes részt vállaltak az egyetemes magyar kultúra és tudomány gazdagításában. (Forrás: Magyar életrajzi lexikon, 1000-1990. Főszerkesztő: Kenyeres Ágnes)
Sámuel Aladár (Nagyenyed, 1869. márc. 1. – Balavásár, 1926. febr. 27.): ref. pap, történetíró. Nagyenyeden tanult. 1892-től segédlelkész Kiskenden, 1896-tól lelkész Nyárádselyén, 1901-től haláláig Balavásáron. Sok történeti, irodalomtörténeti tanulmányt közölt a Fővárosi Lapokban, az Erdélyi Protestáns Közlönyben, a Református Szemlében. Bod Péterről írt pozitivista monográfiája ma is jól használható. F. m.: Felsőcsernátoni Bod Péter élete és művei (Bp., 1899); Egy kép a múltból (Bp., 1904); A vallásoktatás (Kolozsvár, 190).
Gámán Zsigmond (Kolozsvár, 1829. márc. 2. – 1887 után ?): közgazdasági író. Iskoláit Kolozsvárott végezte. 1849-ben beállt a honvédhadseregbe. A zsibói fegyverletétel után besorozták az osztrák hadseregbe. Rövid idő múlva leszerelték, hazatért Kolozsvárra, ahol az abban az időben alakult kereskedelmi és iparkamara titkárává választották (1855). 1857-ben a Kamara megbízásából megrendezte az első erdélyi iparkiállítást Kolozsvárott. Az erdélyi vasút egyik szószólója volt. Cikkeit az erdélyi napilapok és folyóiratok közölték. Szerkesztője volt a kolozsvári Heti Lapnak és a Hivatalos Értesítőnek. 1863-ban megindította és szerkesztette az Erdélyi Posta, majd az Unió c. politikai és közgazdasági lapot. Németből és franciából több színdarabot fordított magyarra. F. m.: Helység-névtár (Kolozsvár, 1861)
Mártonffi Mór Antal (Csíksomlyó, 1739. márc. 3. – Istensegíts, 1794. dec. 22.): minorita plébános. Tanult Csíksomlyón, Kantában, Egerben. Az 1764-es madéfalvi veszedelem után Moldvába kibujdosott székelyek papja. Az általa gondozott csoport az ő vezetésével alapította 1776 őszén a bukovinai Istensegíts falut, amelyet ő nevezett el így. Iskolát létesített saját faluján kívül négy más bukovinai magyar faluban is. Iskolai tankönyveket Erdélyből vitetett. Megalapítója a bukovinai szőlőtermelésnek. Erdély és Moldva szőlőtermő vidékeiről szőlőoltványokat hozatott.
Dénes István (Szászváros, 1889. márc. 3. – Bp., 1963. jún. 17.): politikus, gazdasági és politikai író. A kolozsvári egyetemen jogi doktori oklevelet szerzett. 1918-ban Tordán a Nemzeti Tanács elnöke. 1919-től szászvárosi, majd 1920-tól bp.-i ügyvéd. 1921-ben a kormány támogatásával megalapította a Nemzeti v. Magyarországi Munkáspártot, amelynek elnöke és 1922-ben egyetlen parlamenti képviselője lett. Nagy demagógiával támadta a Bethlen-kormányt; újabb mérsékelt földreformot követelt. Miután az 1926-i választásokon megbukott, mint ügyvéd tevékenykedett tovább. M.: Harc a föld népéért (Bp., 1928); Végzetes szanálás (Bp., 1930); A deszki parcellázás (Bp., 1938); A Magyarországi Földműves és Munkáspárt gazdasági programmjának alapelvei (Bp., 1940).
