Híres emberek, jeles települések

A város két lábon járó lexikona volt, míg élt, a kilencven éve született Ficzay Dénes (Arad, 1921. december 27 – Arad, 1985. március 2.) irodalomtörténész, bibliográfus. A középiskolát szülővárosában végezte, magyar–olasz szakos diplomát szerzett Kolozsvárott.

Az aradi vár maradványai

 Arad az egykori Arad vármegye, ma Arad megye székhelye. A 20. században Kisszentmiklós, Mikelaka, Öthalom, Újarad és Zsigmondháza településeket csatolták hozzá. Arad egykor nevezetes volt szőlő- és bortermeléséről. Európai hírű sziklaborát királyok asztalára is tették. A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, hanem a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros volt. 1459-ben portyáztak és pusztítottak II. Mohamed szultán török hadai. 1514-ben Dózsa serege pusztította. Határában a mai Csálatelepen feküdt a középkori Csálya falu, melynek egykor vára is volt, helye még a 19. században is ismert volt. 1551. szeptember 18-án a törökök Arad várát elfoglalták, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek, 1554-ig szandzsákszékhely volt, véglegesen 1688-ban szabadult fel. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. 1699 és 1741 között a marosi katonai határőrvidék székhelye volt. 1783-ban épült fel a süllyesztett új csillagvár a Maros kanyarulatában, francia Vauban rendszerben. 1834-ben lett szabad királyi város. A honvédsereg 1849. június 28-án foglalta el. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat. Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. A helyet 1881-ben kőobeliszkkel jelölték meg. A vértanúk városközpontban állított emlékművét 1922-ben a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra (nem az eredeti helyén). Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest.

A városnak 1891-ben 42.052 lakosa volt, köztük 25.901 magyar, 5.626 német, 7.873 oláh, 1.704 szerb; vallásra 21.799 római katolikus, 9.251 görögkeleti, 1.221 ágostai evangélikus, 3.909 református, 1.030 görög katolikus és 4.795 izraelita. 1910-ben 63.166 lakosából 46.085 magyar, 10.279 román, 4.365 német, 1.816 szerb, 277 szlovák és 133 cseh lakos volt. 1919-ben a város volt gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának székhelye. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Romániához került. 2002-ben 191.473 lakosa volt, ebből 83,66% román, 11,94% magyar, 1,66% roma, 1,52% német és 1,22% más nemzetiségű. A magyar lakosság a rendszerváltás után főleg Szegedre, Gyulára, Budapestre és Nyugatra költözött.

Látnivalói: Arad barokk vára (ma már nem katonai terület, látogatható); az eredetileg Attila téren (ma a Megbékélés parkban) állították fel újra az aradi vértanúk monumentális emlékművét, Zala György párizsi díjat nyert alkotását; a vár mellett a kivégzés helyszínén áll a vértanúk 1881-ben felállított emlékoszlopa, amely alatt sírjuk is van; a minorita templom 1704-ben épült, udvarán őrizték a vértanúk 1918-ban eltávolított emlékművének szobrait; az 1847-ben épült református templomban tartotta 1901-ben esküvőjét Horthy Miklós; a kultúrpalota 1913-ban épült eklektikus, belül szecessziós stílusban, benne van a Történeti Múzeum; az evangélikus templom 1906-ban épült neogótikus stílusban, a Vörös templom a fő utcán; a szerb ortodox templom 1702-ben épült barokk stílusban; a Hunyad-Arad román ortodox egyházmegyei késő barokk copf katedrális a 19. sz. elejéről; a régi színház épülete 1818-ban készült el; a várostól nyugatra feküdt a középkori Hodosmonostora. Szent Péternek szentelt monostorát 1177-ben említik először, 1278 és 1293 között pusztult el. A falut még a 16. században is lakták, ma puszta Arad mellett; az egykor a városháza előtt állott modern, többalakos Kossuth-szobor nem látható.

Arad neve a magyar településnevek túlnyomó többségéhez hasonlóan puszta személynévből keletkezett. Valószínűleg Arad, Urod, Orod lehetett az itteni várba I. István által az Ajtony vezér fölötti győzelme után kinevezett első ispán neve.

Hogy Ficzay Dénes neve került ismertetőnk címébe, annak oka rögtön kiderül. A város két lábon járó lexikona volt, míg élt, a kilencven éve született Ficzay Dénes (Arad, 1921. december 27 – Arad, 1985. március 2.) irodalomtörténész, bibliográfus. A középiskolát szülővárosában végezte, magyar–olasz szakos diplomát szerzett Kolozsvárott. Mint egyetemi hallgató az Erdélyi Helikon belső munkatársa. Tanári pályáját Kolozsvárt kezdte, 1945-től líceumi tanár Aradon. Könyvismertetései, folyóiratszemléi, irodalmi emlékezései az Utunk, Igaz Szó és a helyi sajtó hasábjain jelentek meg; számos irodalmi dokumentumot közölt a hazai és magyarországi irodalomtörténeti szaksajtóban, értékes adalékokat szolgáltatva Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Justh Zsigmond, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Tömörkény István, Juhász Gyula, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Papp Dániel s a romániai magyar írók közül Kuncz Aladár, Gaál Gábor pályaképéhez. A NyIrK és a budapesti Irodalomtörténeti Közlemények állandó munkatársa. Bibliográfiai tevékenysége során 10 000 tételből álló helytörténeti bibliográfiát állított össze Arad művelődéstörténetéhez. Az irodalmi helytörténet egyik úttörője, Aradi krónika című esszéi az Igaz Szóban (1971) megjelenítették a múltból szülővárosának pezsgő irodalmi életét. A Tóth Árpád irodalmi kör egyik megalapítója és előadója. Két különlenyomata: Török Gyula levelei családjához (Budapest, 1965); Ady, A Holnap és a Nyugat Aradon (Kolozsvár, 1967). Emlékét és értékes munkásságát az aradi Kölcsey Egyesület ápolja. (Forrás: Wikipédia)

Összeállította: B. D.