Lassan már két éve, hogy nem telik el nap pengeváltás nélkül az elnöki hivatal és a kormánypalota között. Az államelnök legutóbb kedden vágta ki megint a rezet: bejelentette, hogy ezentúl részt vesz a kormány ülésein. Arra hivatkozott, hogy a miniszterelnök több ízben is együttműködési felhívást intézett hozzá. „Íme, együtt fogok működni vele. Részt veszek a kormány ülésein” – mondta ironikusan. Persze mindenki tudja, hogy ez a hirtelen jött „segítőkészség” csupán arra való, hogy személyes jelenlétével akadályozza meg a közkegyelmi sürgősségi kormányrendelet elfogadását.
A miniszterelnök levélben válaszolt. Hasonló iróniával „üdvözölte” az elnök együttműködési készségét, ám közölte vele, hogy majd ő fogja meghívni, ha szükségesnek látja a jelenlétét. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmét, hogy a kormány rendszeresen közzéteszi honlapján az ülések napirendjét a jogszabály-tervezetekkel és kísérő dokumentumokkal együtt, amelyeket bárki – még az államelnök is – tanulmányozhat. Arra is figyelmeztette, hogy az alkotmány értelmében az elnök szinte bármikor részt vehet a kormány ülésein, ha a miniszterelnök ezt indokoltnak véli. Ezért is hangsúlyozta, hogy „amennyiben szükségesnek tartom a részvételét, meghívást fogok intézni önhöz”. Biztosította, hogy a maga részéről tiszteletben tartja az állam intézményei közti jóhiszemű együttműködés elvét és a hatásköri korlátokat, amelyeket az alkotmány megszab a miniszterelnök és az államfő számára.
Nos, úgy néz ki, ezúttal emberére akadt az elnök, és nem lesz számára olyan egyszerű „megszállni” a kormánypalotát, ahogy annak idején Grindeanuval. Ha azt képzelte, hogy – mint az amerikai filmeken a kommandósok – amikor úri kedve tartja, hívatlanul és kéretlenül csak berúgja az ajtót, és elnököl a kabinet ülésein, pechje van (hogy az ő kedvenc kifejezésével éljünk).
Ám úgy tűnik, az elnöknek nincs fogalma, de nem is igazán érdekli, hogy mit mond az alkotmány. Azt például, hogy „amennyiben a kormányülés napirendjén külpolitikával, a honvédelemmel vagy a közrend biztosításával kapcsolatos, országos jelentőségű problémákat érintő jogszabálytervezetek is szerepelnek”, tájékoztatni kell őt is. Vagyis azokon a kormányüléseken vehet részt, amelyeken az ország külpolitikai, védelmi vagy közbiztonsági politikáját érintő témák vannak napirenden, illetve bármelyik másik kormányülésen, amennyiben a miniszterelnök meghívja.
Végül is csak „megfigyelőként” lehet jelen, mert vétójoga nincs, és ijesztgetéssel tudja ugyan akadályozni, de megakadályozni nem tudja a kormány tevékenységét.
Mindenesetre a hidegháború nem ért véget, és aki cirkuszra vágyik, megnyugodhat, lesz része benne bőven. Az éveken átívelő hidegháború folytatódik.
