Híd a nemzedékek között

Rádió és mobiltelefon

Ez a beszélgetés egy Marosvásárhelyen indult, értékes és rendkívül hasznos kezdeményezésről szól. Olyan programcsoportról, amelynek létrehozói ahelyett, hogy a mai fiatalokat kritizálnák, és az idős emberek lemaradását hangsúlyoznák napjaink vívmányainak a megismerését és használatát illetően, azt a célt tűzték ki, hogy hidat építenek a nemzedékek között egymás értékeinek a megismertetésével és mindkét félnek a közösségi életbe való tevékeny bekapcsolásával.

Közeledés, az értékek átadása 

Az Edunium Egyesület célja a generációk közötti közeledés, kapcsolat, párbeszéd erősítése – válaszolja érdeklődésemre Zayzon Zsuzsánna, aki civilben kommunikációs tanácsadó és rendezvényszervező magánvállalkozást működtet, korábban pedig a marosvásárhelyi Richter Gedeon gyógyszergyár kommunikációs menedzsereként ismertük.

– A téma szakértői szerint manapság hat nemzedék él együtt – folytatja. – Azt látjuk, hogy nagyon nagy a különbség azok között, akik „rádión nőttek fel”, valamint akik manapság mobiltelefonnal a kezükben minden információhoz másodpercek alatt hozzáférnek. Mi, szülők is, akik a középnemzedékhez tartozunk, már nehezen tartjuk a lépést a gyermekeinkkel, a mai fiatalokkal. Köztük és a nálunk is idősebb korosztály tagjai között még mélyebb a szakadék. Ebből kiindulva egyesületünk olyan projekteket, programokat szeretne működtetni, amelyek az értékek átadását, átörökítését célozzák meg a generációk között, és ezáltal közösséget építenek a szülőföldön.

Az Edunium Egyesület működésének első évében már sikerült elindítani több projektet, amelyek alapító tagjaink közös értékrendje mentén jöttek létre, és mindegyik a célkitűzéseink irányába mutat, valamint a tervezett közeledést teszik lehetővé. 

Érdekes, színvonalas párbeszédek

Egyik programunk az Edu.tea – kortalan találkozások elnevezésű. Ennek keretében heti rendszerességgel, szerda délutánonként változatos témájú beszélgetéseket szervezünk. Ezeknek a délutánoknak a Kálvin Ház ad otthont, és úgy gondolom, hogy a több mint 15 kortalan találkozás megszervezése, lebonyolítása tükrében elmondhatjuk, hogy nagyon találó a helyszín, és rendkívül hálásak vagyunk ezért a lehetőségért. Ez a tér találkozási pont lehet a generációk között, hisz az előadásokon részt vesznek a ház lakói közül azok, akiket érdekel a téma, de szép számban jönnek a házon kívülről is azok a személyek, akik valamilyen fórumon – újsághír, rádió vagy közösségi média – értesültek a rendezvényről. 

Minden héten volt egy meghívottunk, aki előadást tartott. Utána egy tea mellett lehetett beszélgetni arról, ami az előadáson elhangzott. Vendégünk volt Veress Zsombor gyógyszerész világutazó, Maxim Orsolya tréner, gyógyszerész, aki az El Camino zarándokút és a Via Transilvanica megtételéről számolt be. Prof. dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár az Albán Balkán előadását hozta, és a csángó székelyekről beszélt. Dr. Salat Csaba műgyűjtő orvos a fájdalomnak a képzőművészetben való megjelenítéséről tartott érdekes előadást. Antal Erika az utazásairól mesélt. Vendégünk volt több alkalommal az Erdélyi Kárpát-Egyesület, amely nagyon szép kiállítást is bemutatott, amit az előadást követően néhány hétig meg lehetett tekinteni. A Salvamont Salvaspero képviselői a környék hegyeiről és munkájukról számoltak be. A Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola igazgatója, Körtesi Sándor és diákjai is vendégeink voltak egy különleges tevékenység keretében. Az iskola által Valami piros és Környezetvédelem címmel meghirdetett fotópályázat nyertes munkáit hozták el, és állítottuk ki a Kálvin Házban. Eljöttek a fotókat készítő diákok, a szülők, és ott voltak az idősek is a nemzedékek közötti találkozón, amelyen közel százan vettek részt. A gyermekek bemutattak egy kis programot, és amikor megkérdeztem az egyik kislányt, hogy látta-e a mosolygós arcokat, igennel válaszolt, és hozzátette, hogy nagyon jó érzés volt számára. 

Ünnepek alkalmával meghívtuk a Bolyai Farkas Elméleti Líceum Zenekörét, majd a Színikörét, tagjaik eljöttek március 8-án és 15-én is, amikor egy kis előadást tartottak, majd együtt ünnepeltek és énekeltek. Az otthon kilencvenéves lakójára a közös ünnep olyan hatással volt, hogy másnap verset írt, amit kinyomtattam, és elvittem a Színikör próbájára. A diákok körbeülve együtt olvasták, és jó volt látni a meghatódottságot az arcukon, hogy sikerült versírásra ihletni az otthon idős orvos lakóját. 

Közös sétát szerveztünk a Maros-partra, ami nagyon hangulatos rendezvénynek bizonyult, közel egy kilométernyi út megtétele után leültünk, fagylaltoztunk, beszélgettünk, és szenzációs volt hallgatni azt az igazi humort, ami az idős generáció tagjaiban megcsillant, és amit a fotók is tükröznek. Nemrég az állatkertben voltunk egy kellemes sétára, ami láthatóan feltöltötte a résztvevőket. 

Lebontani az előítéleteket

– Akár azt is mondhatnánk, hogy önkéntes munkaként felvállaltátok a Kálvin otthon lakóinak szórakoztatását, de valójában, amit tesztek, az sokkal több.

– A lényeg az, hogy nemcsak nekik szólnak a rendezvényeink. Szeretnénk lebontani az idősotthon és a város lakói közti előítéleteket, és várjuk az érdeklődőket szerdánként kora délután. A közönség felét eddig is az otthonban lakók, másik felét azok alkották, akik kívülről érkeznek. 

– Nagy dolognak tartom, hogy minden héten megszervezitek…

– Örömmel szervezzük minden héten, hiszen nagyon feltöltő, érdekes és értékes előadásokon részt venni, valamint számtalan visszajelzést kapunk, akár egy hálás mosoly, egy kedves szó vagy biztatás formájában. Jelenleg, a nyári vakáció idején szünetet tartunk, meleg van, a gyermekek közül sokan vizsgáztak, társaik nagyszülőknél, táborokban, a családdal üdülni vannak. Nyáron, a kora délutáni nagy melegben nem kellemes útra kelni, ezért szeptemberben kezdjük újra. 

– Milyen élményt jelentett, amikor éreztétek, hogy a kapcsolódás megtörtént, és működik? 

– Érdekes volt látni, ahogy elindultak a beszélgetések, és mindig volt, aki csatlakozott, ami azt igazolta, hogy van erre igény, mert szívvel szervezzük, és szívvel jönnek felénk, ami minket, szervezőket is arra biztat, hogy ne hagyjuk abba. 

A Bolyai Műhely 

– Van egy olyan kezdeményezésetek, ami elsősorban a fiatalokat szólítja meg. Megkérlek, foglald össze néhány szóban!

– A Bolyai Műhelyt a tavaly novemberben, az UNESCO Bolyai 200 emlékévben hoztuk létre a Teleki Téka és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum hozzájárulásával. Célja a Bolyaiak, apa és fia sokoldalúságának bemutatása, hiszen közismert, hogy Bolyai János és Farkas nagyot alkottak a matematikában, de ugyanakkor nagyon sokoldalúak voltak más területeken is. Híressé vált Bolyai Farkas kályhája, fia, János szépen hegedült, nagyszerű vívó volt, Üdvtanában érdekes gondolatokat fogalmazott meg, és még nem említettem a Muzsika tant és az irodalmat. Ezeket szeretnénk átadni elsősorban a fiataloknak és a középnemzedéknek, hogy minél többet tudjanak a Bolyaiak városában helységünk hírességeiről. 

Kezdetben az iskola adott helyet a „műhelynek”, majd olyan népszerű lett a diákok körében, hogy a tanintézmény kérte, ott állandósítsuk a tevékenységet. A középiskolás diákok gondolkodásmódjának fejlesztése érdekében a Bolyai Műhely ötvözi a modern technikai eszközök által kínált lehetőségeket (virtuális valóság) a klasszikus szemléltetőeszközök által (fénykép, kollázs, hirdetőtábla) biztosított lehetőségekkel. Amint a céljaink között megfogalmaztuk, a tartalmakat szakemberek és diákok bevonásával készítjük el, „hogy a Bolyai Műhely olyan kreatív tér legyen, amely ötvözi a tárgyi és nemzedéki tudást a felelősségvállalással és a közösségi cselekvéssel”. 

A Bolyai Műhelyben közel 500 diák számára biztosítottunk változatos, interaktív tevékenységet, és további osztályok jelentkeztek be, hogy az iskola másképpen vagy a zöldhét idején bekapcsolódhassanak a tevékenységbe. Mivel egyre nagyobb érdeklődést tapasztalunk, a kiállítás mobilis változatát is megalkottuk, mert szeretnénk egyre több helyre elvinni és bemutatni. Ezért tervezzük a műhely eszköztárát úgy bővíteni, hogy a kiállítandó anyag könnyen szállítható, a digitális tartalom pedig az internetes oldalunkra kapcsolódva bárhonnan elérhető legyen. 

Családmonográfia 

– A Bolyai Műhelyből nőtt ki egy újabb program; ez hogyan kapcsolódik a többihez?

– A Borsos Szabolcs tanár irányításával létrejött Családmonográfia program a visszaemlékezés alapján teremt kapcsolatot idős emberektől az utódok felé, építi vissza a hidat az elődök és az utánuk következők között. A program keretében a diákok tárgyi és képi bizonyítékok alapján kutathatják fel, ismerhetik meg családjuk múltját, értékeit. A program hozzájárulhat mind jobban elidegenedő társadalmunkban a múlt értékeinek megbecsüléséhez és ápolásához, valamint egy olyan gondolkodásmód kialakításához, amely felhívja a figyelmet nemzeti értékeinkre és azok megőrzésének a fontosságára. Ugyanakkor lehetőséget teremt a fiataloknak a közösségi életbe való bekapcsolódásra, a generációs tudás megőrzésére és átörökítésére. 

A Bolyai iskola 1992-es végzettjeként ma is nagy szeretettel őrzöm azt a füzetet, amelyben az iskola történetét, fontos eseményeit kellett képek beragasztásával, szövegek írásával megörökíteni Filep Etelka és Kirsch Márta tanárnők utasítására. Ha ma a kezembe veszem, érzem, tudom, hogy az idő értékké alakította a füzetet arról, ahogy diákokként iskolánkat láttuk.

Zayzon Zsuzsánna, a dédunoka által mondottakhoz hadd tegyem hozzá, hogy dr. Farczády Elek, a tudós tanár, a Marosvásárhelyi sorok néven ismert, és a 14. századból származó hatodik magyar nyelvemlék felfedezője, a Marosvásárhelyi Református Egyházközség történetének a szerzője, „a város műemlékeit szóban és írásban bemutató lokálpatrióta” a Vártemplom toronysisakjának gömbjében a jövőnek szánt üzenet szerzője, és sorolhatnánk tovább rendkívül gazdag tevékenységét. Munkásságának részletes feldolgozásával a mai napig is adósak vagyunk. Ehhez a Bolyai Műhely is hozzájárulhat, és kívánom, hogy felfedező munkájuk során sikerüljön a Bolyaiakat követően az iskola legjelesebb egykori tanárait és volt tanítványait is bemutatni.