Sok minden történt a múlt hét végén az országban. A horrorotthonok szörnyűségeit bemutató hírek és képsorok mellett egyik fő téma volt, hogy honnan tesz szert pénzre a kormány a nyugdíjemeléshez, kik hogyan készülnek a választásokra, de az is lázban tartotta a hírtelevíziókat, hogy Bukarestben Gigi Becali a kereszténység és az ortodoxia nevében az LGBT. felvonulás után ortodox pópákkal és szenteltvízzel tisztította meg a területet a „gonosz szellemektől”.
Arról is harsogtak a hírek, hogy a magyar miniszterelnök a jelenleg Romániához, Ukrajnához és Horvátországhoz tartozó területekre tart igényt. „Politikai elelmzők” szerint ez magyarázza az orosz elnökkel szembeni „több mint barátságos” viselkedését.
Ám nem csupán Bukarestben történtek érdekfeszítő események. És nem mindenki nyilvánult meg ilyen harsányan. Az történt, hogy valakik szép csendben a román trikolór színeivel festették át
Bodzaforduló kétnyelvű tábláját.
Nem is az eset kirívó, hiszen a rendszerváltozás óta napirenden voltak az ilyen és hasonló „hőstettek” szerte Erdélyben. A mostani eset pikantériája, hogy miután a település – amúgy román nemzetiségű – polgármestere jelentette az esetet a prefektúrának, a kormány Kovászna megyei képviselője a táblafestegetőknek adott igazat, és kiadta az ukázt, miszerint az érintett táblák nem
szabályosan voltak kihelyezve, ugyanis „a törvény értelmében csak a település be- és kijáratánál lévő helységnévtáblákat lehet két nyelven feliratozni”.
Sőt, azt is megállapította, hogy Bodzafordulón a magyar lakosság aránya csupán 0,34 százalék, ami a kétnyelvű táblák kötelező felszereléséhez szükséges 20 százalékos küszöbérték alatt van – ergo sehol sincs szükség magyar feliratra.
A „törvényesség jegyében” az ügybuzgó prefektus az Országos Útügyi Hivatal sepsiszentgyörgyi kirendeltségéhez fordult, hogy a jelenlegi táblákat „a törvénynek megfelelően cseréljék le”.
Úgy látszik, újra visszafelé forog a történelem. Olvasóink jól emlékeznek, hogy a rendszerváltozás után mi történt országszerte, s különösen Marosvásárhelyen és Maros megyében. Annak idején Fodor Imre szinte naponta cseréltette a lemázolt, megrongált magyar feliratokat. És dolgoztak a vandál hazafiak Nyárádszeredától Búzásbesenyőig és Hármasfaluig szerte a megyében.
De hasonló volt a helyzet Hargita vagy Szatmár megyében is, ahol több település helységnévtábláján lefestették a magyar feliratot.
A 21. században, a háború árnyékában, a globális felmelegedés közepette, az egymást követő politikai és gazdasági válságok körülményei között még mindig vannak, akik ily módon értelmezik a „minden ember egyenlő tagja a közösségnek, nemzetiségétől függetlenül” alkotmányos előírást.
A jelek szerint az elkövetkezendőkben is számíthatunk hasonló „hazafias” megnyilvánulásokra. Hiszen jó román szokás szerint minden választás közeledtével felerősödik a nacionalizmus, teret nyer a nacionalista retorika. Az is nyilvánvaló, hogy a Kovászna megyei prefektushoz hasonló helyi és országos politikai vezetők mellett bármi megtörténhet.
