Egész birodalmat lehetne összerakni azokból a területekből, amelyeken uniós viszonylatban sereghajtók vagyunk, vagy legalábbis az utolsók között kullogunk.
Egész birodalmat lehetne összerakni azokból a területekből, amelyeken uniós viszonylatban sereghajtók vagyunk, vagy legalábbis az utolsók között kullogunk. Az Európai Bizottság – 2011 utolsó harmadára vonatkozó – jelentése szerint a kontinens lakói közül a legkevésbé a romániaiaknak sikerült viszonylag rövid időn belül – mesebeli három hónap alatt – munkát találni, 50 munkavállaló közül mindössze egy vált újra alkalmazottá ennyi idő alatt, ha korábbi munkaviszonya megszűnt. A jelentés arról is szól, hogy múlt év utolsó harmadában a munkanélkülieknek csupán 18 százaléka találta meg újra a helyét a munkaerőpiacon. Ilyen tekintetben Görögországnál és Szlovákiánál valamivel jobban állunk, de az eredmények akkor is elgondolkoztatóak. Annál is inkább, mivel az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint bizonyos területeken tavaly jelentősen megnőtt az elfoglalható munkahelyek száma, a feldolgozóiparban például 1600-zal több állást kínáltak, mint az azelőtti évben, de szerelők és szakképzetlen munkások iránt is nagy volt a kereslet. (Igaz, a mezőgazdaságban és a közintézményekben jelentősen csökkentek az elhelyezkedési lehetőségek.) Annak, hogy munkakereső és munka legtöbbször elkerülte egymást, kettős oka is lehet. Egyrészt elképzelhető, hogy a felajánlott bér nem motiválta kellőképpen az állástalant, aki inkább az alig valamivel kevesebb, de különösebb erőfeszítés nélkül kijáró – igaz, csak meghatározott ideig igényelhető – munkanélküli-segély mellett döntött. Másrészt az sem kizárt, hogy a nyilvántartásokban „krónikus” álláskeresőkként szereplő személyek közül sokan feketemunkával tömik be a családi kasszán keletkezett lyukakat, így sem idejük, sem energiájuk nem marad arra, hogy zsebpénzért gürcöljenek. Gyakran hallani „reménytelenül” munka után caplatóktól, hogy havi hatszáz-nyolcszáz lejért fel sem kelnének az ágyból. Ugyanakkor viszont ismerek olyan fiatal értelmiségieket is, akik egyetemi diplomával szakképzetlen munkásként dolgoznak – természetesen minimálbérért –, és örvendenek, hogy végre van állásuk, a Gaudeamus utáni években ugyanis légüres térben kóvályogtak. Tőlük igazán példát vehetnének a finnyás állásvadászok.
A gondolatmenetet elindító EU-s dokumentum némi derűlátásra is ad okot. A jelentés szerint tavaly ősztől az év végéig 24 százalékkal többen találtak munkát Romániában, mint korábban. Ez itthoni viszonylatban hatalmas előrelépésnek számít, még akkor is, ha a felsőbb emeletekről nézve nem tűnik többnek egy bolhaugrásnál.
