Hasznos tanácsok derékfájásra
Testünk a legértékesebb tulajdonunk, mégis neki szenteljük a legkevesebb figyelmet, azonkívül, hogy igyekszünk vonzónak, csinosnak mutatkozni.
Testünk a legértékesebb tulajdonunk, mégis neki szenteljük a legkevesebb figyelmet, azonkívül, hogy igyekszünk vonzónak, csinosnak mutatkozni. Anélkül, hogy tudatában lennénk, olyan mértékben avatkozunk a mozgás természetes folyamatába, hogy többségünk a rossz testtartás miatt hátfájásra panaszkodik. Elgondolkodtunk valaha is azon, hogyan vagyunk képesek mozogni a világban? Vajon ez a legkönnyebb, leghatékonyabb módja?
A valóságban 206 egymás fölé rakott csontból állunk. Izomból készült öltöny fogja össze őket, és bizonyos izomtónussal tartja egyenesen. Az építmény tetején pedig ott a kb. 6 kilogrammos fej. Elég instabil építmény. Megdöbbentő, amikor az ember felfogja, hogy élete minden ébren töltött percében ezt a súlyt egyensúlyozza.
A fej nem a legjobb egyensúlyi helyzetben van a gerinc fölött, vagyis ha ellazítjuk a nyakizmokat, hajlamos előrebicsaklani (például ha elbóbiskolunk). Alátámasztási pontja nem esik egybe a súlyponttal. Az alátámasztási pont azért helyezkedik el a súlypont mögött, mert ahhoz, hogy mozogjon, az embernek el kell lazítania a tarkóizmait. A fej ilyenkor enyhén előremozdul, és súlya az egész testet mozgásba hozza. Más szóval ahhoz, hogy mozogni tudjon, az embernek csak meg kell szüntetnie bizonyos izmaiban a feszültséget, és a többit elvégzi a bonyolult reflexrendszer. Úgy vagyunk tervezve, hogy beleesünk a mozdulatba, és amikor a gyerek járni tanul, pontosan ezt teszi. Mindig úgy tűnik, hogy a következő pillanatban orra bukik, aztán a lába reflexszerű mozdulatával megmenti a helyzetet.
Ha megvizsgáljuk a természetes járást, egy fontos alapelv kristályosodik ki: minden mozgást a fej vezet. Ha példának vesszük az ülésből való felállást, azt figyelhetjük meg, hogy felálláskor hátrahúzzuk a fejünket, megfeszítjük nyakizmainkat. Ennek a rossz megszokásnak, hogy hátrahúzzuk a fejet a gerinc fölé, az az eredménye, hogy összenyomjuk a porckorongokat, és rövidítjük a gerincet. Ha a fej helyzete megfelelő, akkor a nyak feszültsége is csökken, így nem feszülnek meg a gerinc menti izmok sem, lehetővé téve ezzel a jó vérellátást fejben, testben egyaránt.
Testünk olyan fantasztikusan van kitalálva, hogy azt a ránk ható fizikai erők remekül összetartják. A karok kivételével minden testrészünknek kell hogy legyen alátámasztása. A normális testtartás esetén testrészeink egymás által vannak alátámasztva. Amikor az ember feje előretolódik, vállai előreesnek, háta púposodik, mellkasa beesik, csökken a mellkas belső térfogata, így a szervek számára szükséges helyhiány, és a törzs felső részének alátámasztása végett a hasüregi szervek elődomborodnak, valamint a medence hátrabillen. A törzsnél a helytelen elhelyezkedést a hát- és derékizmok kompenzálják.
Ha a fej előretolódik, elveszíti alátámasztását, és a nyakizmok fogják a 6-8 kg-ot tartani. Amikor a fej előrenyomódik, nyaki csigolyáink egymáshoz préselődnek, és így nyomás alatt tartják az idegeket és vérereket (ezáltal fokozva a fejfájásra való hajlamot). A legtöbb testtartási eltérés a lábakra, így a járásra is hatással van.
Tudnunk kell, hogy életünk első éveiben még helyes a testtartásunk, természetesen mozgunk. De akkor miért változik tartásunk a korral? Ennek oka az iskolában ülve töltött órák, a testgyakorlás hiánya, a felnőttek testtartásának utánzása, továbbá, hogy a sietség miatt rövidített útvonalon, erőből végzünk bizonyos mozdulatokat (derékból lehajlás) stb., ezenkívül a rossz testtartás, a helytelen testhasználat, a berögzött megszokások, de ha tudatában vagyunk mindezeknek, meg is változtathatjuk őket, ha akarjuk.
Az észrevétlen feszültségek az évek során fokozatosan épülnek fel, majd merevségben, fájdalomban, sőt deformációkban jelentkeznek, amit hajlamosak vagyunk az öregséggel magyarázni. A legtöbben nincsenek tudatában annak, hogy milyen hatással van ez a folyamat a testükre, amíg nem jelentkezik a fájdalom. Amikor testünk kezd „lerobbanni”, felkeressük az orvost, és tőle várjuk a választ. Csak ritkán tesszük fel magunknak a kérdést: mit tettem, amivel előidéztem a fájdalmat?
A derékfájás, hátfájás leggyakoribb oka önmagunk rossz használata! Sajnos nem arra használjuk gerincünket, amire tervezve lett.
A hátfájás jelentős része egyértelműen a helytelen, kóros testtartással, a görnyedt üléssel, valamint „civilizált” életformánkkal hozható összefüggésbe, keveset járunk, állunk, ám annál többet ülünk. „A természetestől egyre távolabb kerülő, komfortközpontú világunkban folyamatosan csökken a testmozgással töltött idő”. Ülő helyzetben sokkal jobban terheljük porckorongjainkat, ízületeinket, másként használjuk izmainkat. Ez az oka annak, hogy a derékfájás már egyre fiatalabb életkorban jelentkezik. Tudatos életmóddal, minél korábban elkezdett megelőzéssel elejét lehetne venni a gerincbántalmaknak.
El kell gondolkoznunk azon, mi okoz annyi fizikai szenvedést napjainkban, hogy rájöjjünk, miként ülhetünk, állhatunk, mozoghatunk kevésbé feszülten, a fájdalmakat csökkentve.
Bartha Zsuzsa fizio-kinetoterapeuta
