Háromszáz vendéget fogadtak

A zene és barátság ünnepe Nyárádszentmártonban

Múlt szombaton Nyárádszentmártonban, a Magyar Unitárius Egyház püspöki hivatala és Nyárádszentmárton-Csíkfalva unitárius egyházközsége közös szervezésében egyetemes kórustalálkozót tartottak. 

– Gyermekeiként érkeztünk Isten színe elé, a lélek mélyéből fakadó énekekkel, és hálát adunk, mert éneklésünkben erő van – hangoztatta áhítatában a zsúfolásig telt templomban az egyetemes kórustalálkozó és öröméneklés elnevezésű rendezvényen Andrási Benedek egyházi főjegyző, majd Kiss Sándor Loránd helyi lelkész mutatta be a 13. századi templomot és a 262 lelkes gyülekezetet, a 66. zsoltár szavaival köszöntve a vendégeket: „Örvendj, egész föld, Istennek, és énekelj szép zengéssel!” Kiss Anna felső-nyárádmenti népdalokat énekelt, majd a község alpolgármestere, Varga Ervin azt kívánta, hogy ez a nap a zene és a barátság ünnepe legyen, fülnek és léleknek tetsző dalok csendüljenek fel, mert a zene a szívet és lelket egyesíti.

 „A lelkünkben megfogalmazódó imádságok ma a dallamok szárnyán emelkednek az égbe, Istent magasztalva” – fogalmazott Jenei Sándor Levente szabédi lelkész, köri jegyző, aki a marosi unitárius egyházkör elnöksége és tanácsa nevében köszöntötte azokat, akik zenével, énekkel örvendeztették meg egymást ezen a napon. Székely Kinga Réka egyházi előadó-tanácsos számára a gyönyörűség, öröm és hála másodperceit jelentette a nap, majd, mielőtt az énekműsor elkezdődött volna, a résztvevők egy rövid néma felállással emlékeztek mindazokra, akik már nem velünk, hanem a mennyei kórusban örvendeznek.

 A középkori templom piacán tizenhárom dalárda követte egymást dalaival, énekeskönyvi darabokkal, versfeldolgozásokkal, zsoltárokkal, egyházi énekekkel, ifjúsági dalokkal, de népdalfeldolgozás és néger spirituálé is elhangzott. Erdély különböző pontjairól érkeztek a dalosok, fellépett az árkosi Régeni Áron dalárda (karvezető Márk Attila), a derzsi Zenekarocska (Német Emőke), a marosvásárhelyi kövesdombi egyházközség dalárdája (Kerekes Csaba), a medgyesi unitárius kórus (Iszlay László), a bencédi Dalolók (Makkai Ilkei Ildikó), a Tordai Magyar Dalkör (Balázs Győző Balázs), a recsenyédi gyermekkórus (Orbán Henrietta), a vargyasi Dávid Ferenc dalárda (Varga-Ferencz Réka), a brassói unitárius egyházközség kórusa (Kádár Gábor), a homoródszentpáli Pálffy Ákos vegyes kar (Tódor Katalin), a székelyudvarhelyi 2. számú (bethlenfalvi) egyházközség Dávid Ferenc unitárius vegyes kara (Vas-Székely Piroska), a jobbágyfalvi Nagy Ferenc férfikar (Ferencz Csaba), a székelykeresztúri unitárius egyházközség vegyes kara (László Attila). A fellépések után közös énektanulás következett Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi-kézdivásárhelyi lelkész vezetésével. A legnépesebb énekegyüttes a bencédi volt (34 fővel), a legrégebbi a 153 éves tordai dalárda; volt tavaly alakult kar, és olyan is, amely két hete döntötte el, hogy részt vesz. A legfiatalabb fellépő 3, a legidősebb 87 éves volt.

– Az egyházban fontos az éneklés, hiszen az tulajdonképpen énekelt imádság, így a liturgiában éppen olyan fontos szerepe van, mint a bibliaolvasásnak, imának vagy szentbeszédnek. Azért öröméneklés, mert a zsoltárokban többször is előfordul a felszólítás, hogy „zengjetek örömmel az Úrnak”, tehát amikor az ember tisztában van az életével, látja annak értelmét, akkor örömmel dicsőíti a Teremtőt. Az öröméneklés azért is volt öröm ezen a napon, mert a 3 évestől a 80 évesekig mindenki felvonult, tehát ez a kórustalálkozó a közösséget testesíti meg, érezzük, hogy nem vagyunk elszigetelve, hanem Isten dicsőítésében egységet alkotunk. Az unitárius egyházban a kórusmozgalom a 19. század második felére vezethető vissza, és folyamatosan hagyományozódott; a kommunizmus tiltása után az 1990-es években ismét feléledt, a marosvásárhelyi Nagy László lelkész, főjegyző szívügyének tekintette az újrakezdést – mondta Székely Kinga Réka, a Magyar Unitárius Egyház hitéleti és missziói előadó-tanácsosa. 

A szervezésről a tanácsos elmondta: Nyárádszentmárton-Csíkfalva kis gyülekezet, de erejét a gyülekezeti tagok határozzák meg, és itt nyíltszívűek, befogadók és segítőkészek az emberek. Rengeteg munka volt egy olyan találkozó megszervezésével, ahol több a vendég, mint a gyülekezet létszáma.

A helyiektől azt kérdeztük, mekkora erőfeszítést jelentett egy ilyen gyülekezetnek egy ekkora találkozót megszervezni. Minden a lelkesedéstől függ, mert ha elfogadták a felkérést, és a gyülekezet is magáénak érezte, akkor nincsen lehetetlen, és amikor vannak munkatársak, akik napokat áldoznak az ügy sikeréért, akkor minden lehetséges – válaszolt a kérdésre Kiss Zsuzsánna tiszteletes asszony, majd hozzátette: a közmunkában és szervezésben 30-40 személy vett részt. Azt is megtudtuk, hogy tavaly Nagyajta gyülekezete vállalta el, hogy megszervezi az idei találkozót, de a lelkész komoly szívműtéten esett át, és a lábadozás elhúzódik, így végül nem tudták vállalni a házigazda szerepet, ezért esett a választás a szentmártoni-csíkfalvi gyülekezetre, amely a felkérést örömmel elfogadta.