Harmóniában lelkünkkel

A lélek és mindennapi stratégiáink címmel tart előadást ma, július 11-én 18 órától az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház emeleti termében – a Csűrszínházi Egyesület vendégeként – Ander Zoltán színművész és Frey Éva pszichológus-parapszichológus.

Fotó: Vajda György

A lélek és mindennapi stratégiáink címmel tart előadást július 11-én 18 órától az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház emeleti termében – a Csűrszínházi Egyesület vendégeként – Ander Zoltán színművész és Frey Éva pszichológus-parapszichológus. Az előadáson sok jó tanács hangzik majd el azzal kapcsolatban, hogyan tudunk hatni a lelkünkre, miként építhetjük fel életünket, mindennapjainkat harmonikusan, ellentétben mindazzal, amit a megélhetésért való küzdelemben tapasztalhatunk. Ander Zoltán színművész az 1990-es események után távozott az országból, azóta Németországban él, ahol a test és lélek viszonyával kezdett foglalkozni, mára már igen érdekes tapasztalatokat szerzett e téren. Többek között ezekről beszélgettünk az alábbiakban.

– Miként kezdett foglalkozni ezzel a témakörrel?

– A kényszerítő körülmények vezettek rá. 1990 márciusában meg kellett álljak és komolyan elbeszélgessek önmagammal. A „megállás” futamodással indult. Amikor kitört a városban a háromnapos pusztítás, jómagam teljes erőtlenségben, letargiában és kétségbeeséssel feküdtem a saját lakásomon egyedül, vérző gyomorfekéllyel. Azon gondolkodtam, mi lesz most? Meghalok? Féltem, de még éltem. Ekkor történt a „csoda”. Azóta már tudom: erős, kitartó vágyam és gondolataim eredménye volt. Hirtelen elállt a vérzés, varázsütésszerűen erőre kaptam és azonnal csomagoltam: hatéves kislányommal, anyósommal egy óra alatt „kimenekültünk” telepakolt Oltcitemmel a városból Németországba, a feleségemhez. Egy csapásra megszűnt az addigi életem és belecsöppentem egy számomra teljesen idegen és egyáltalán nem óhajtott világba. Nem tudtam a nyelvet, a színészi pályámnak befellegzett, házasságom válságban volt. A megélhetést az alapoktól kezdtem. Látszólag egyedül maradtam: anyagilag, testileg, lelkileg, mindenféle szempontból padlón voltam. Gödörben. Ez a helyzet kényszerített válaszokat találni miértjeimre. Böngészni kezdtem a misztikus tanításoktól kezdve a filozófiákon, vallásokon át, egészen az információelméletig, kvantumfizikáig és alternatív gyógymódokig mindent, amiben választ találhattam arra a kérdésre, hogyan tovább? Rájöttem, mély igazság van az ősi tanításokban. Az élettapasztalatomat szeretném megosztani másokkal, ezeknek a bölcseleteknek a tükrében, hiszen azóta se hagytam fel a kutatással.

– Ez egyfajta hosszú távú lelki válság kezelése volt, ami a sorozatos kudarc által kiváltott önértékeléssel kezdődött. Lehet, hogy ez hiányzik leginkább azoknak is, akik a mindennapi megélhetésben, hajszában nem törődnek magukkal, csak a karrierjükkel?

– Nekem kellettek ezek a kudarcok, hogy feleszméljek. Áttelepülésem után még megvolt bennem az illúzió, hogy a németországi jövedelemmel biztosíthatom az anyagi hátteret és majd visszatérhetek az erdélyi színpadokra. Három, egymás utáni évben meghiúsult ez a tervem, és megértettem: nem ez az én utam! A „kegyelemdöfés” Hunyadi László színművész barátom halála volt, akivel úgy terveztük, hogy az általa alapított csíkszeredai színházban dolgozunk együtt. Mást kellett keressek. Aztán csodával határos módon megúsztam egy újabb gyomorvérzést. Összebarátkoztam egy rendkívüli nővel, akinek mediális képességei igen pontosak és megbízhatóak, évekig kölcsönösen „tanítottuk” egymást. Bebizonyosodott számomra, hogy a „külvilág” a belső világunk tükre. Amint „vezérprogramjaim” változtak, úgy változott a „külvilág” is körülöttem. Eljutottam Kisfaludy György Időfizikájához, ami értelmes és kiszámítható magyarázatot ad világunkra. Teltek az évek. Itt, az időfizikusok táborában ismertem meg egy csodálatos mediális képességekkel rendelkező nőt, Frey Évát, aki szintén ezt a világmagyarázatot tartja helyesnek. Vele annyira talált a szó, hogy társként azóta is együtt „utazunk”. Mindketten a paradigmaváltáson dolgozunk, mert ennek látjuk értelmét. Ő képes ráhangolódással meglátni a lelkekben az elakadást, ezért nagyon hatékonyan tud segíteni annak, aki kéri és törekszik a „javulásra”. Német nyelvterületen segítek fordítani a kliensekkel való munkájában.

– Milyen felismeréshez jutott mindezek után?

– Tömören: a mindenségben rend van, csak a „fejünkben” van zűrzavar. Lelkünk parányi, fizikailag is létező barion, egy vezérlőrendszer, amely éltet bennünket és a testünket is folyamatosan fenntartja. Fogantatásunk pillanatától kezdi vetíteni életünk végéig azt a hologramot, amibe belenő testünk, mindvégig működteti, majd a test halálával „továbbáll”. A lélek vetíti ki szünet nélkül azt a „létbuborékot”, amit saját világunknak tudunk, de egyedenként különböző. Minden lélek a magáét. Ahol ez a többi létbuborékkal egyezik, azt tartjuk egyezményesen „valóságnak”. Rengeteg emléket képes tárolni, „futtatja” a szellem programjait is önjáró, sérthetetlen, majdnem elpusztíthatatlan és állandóan alakuló. Ha van értelme a létnek, akkor az az egyensúlyt szabályozó elv (egyesek karmának nevezik, mások sorsnak) által vezérelt tapasztalatszerzés. Ha életeden változtatni akarsz, itt kell kezdeni.

– A lélekegyensúly megteremtésével ősidők óta foglalkoznak. Ön is említette a hinduizmust, amely túl a vallásosságon olyan tanításokat fogalmazott meg, amelynek a célja valóban a kiegyensúlyozott életmód. Mindezek ellenére vannak olyanok is, akik nem hisznek a lélek létezésében, hiszen ez orvosilag nem bizonyított.

– Nem is, mert a hullából, amit boncolgatnak, kiszáll a lélek. A lélek vezérli életünket, az erre az életre lehozott programok határoznak meg bennünket, s ha nem ismerjük ennek a „működését” nem tudunk javítani életünkön. Nézőpont kérdése, hogyan viszonyulunk ehhez. Az agy csupán egy roppant pontos műszer, ami az elménk működését biztosítja, egy adóvevő, amiben nem tárolódik sem az emlék, sem a tapasztalat. Mondhatnánk úgy, hogy a „winchesterünk”, számítógépünk meghajtója. Roppant energiaigényes, fontos és önjavító, önépítő képességgel felruházott szupergépezet, de mégis csak egy eszköz, „szerkezet” ami az elmét illetve a szervezetünket szolgálja. Ő biztosítja érzékszerveink jeleinek dekódolásával, a kül- és belvilágunkkal való kapcsolatot. A lélek tudatalatti rekeszeiben tárolt programokban raktározódik a tapasztalás. Nagyon kevés az az információ, amit tudatosan meg tudunk jegyezni. A legtöbb tapasztalat, „zippelve”, komprimálva marad meg és ezt nevezzük érzésnek. Ezek határozzák meg általában döntéseinket. Ha nincsen egyensúlyban a lelkünk, akkor rossz döntéseket hozhatunk, ami kihat az életünkre, károsíthat. Ezért jó, ha tisztában vagyunk miként „hathatunk a lelkünkre”.

– Hogyan lehet „irányítani a lelkünket”, van-e valamilyen konkrét terápia?

– Van. Sokféle. Inkább módszereknek nevezném. Ősidőktől tudható és ez az önismeret. Először is fel kell tenni néhány kérdést: kik vagyunk, mit akarunk, mit keresünk e „sártekén”? Mi értelme van az egész létnek? Az élvezeteket halmozni nagyon kellemes és jó érzetet kelt, egy ideig. Talán nagyon hosszú ideig. De azután? Amikor mindenből kiábrándulsz, mi marad? Érdemes gürcölni, fáradozni, lótni-futni, ha semmi nem maradandó? Ki mondja meg, vagy határozza meg, hogy mi a jó, és mi a rossz? Az erkölcs, a morál, az ember által hozott törvények? A vallási dogmák, a filozófia, a tudomány? Összhangban van-e mindez a valósággal? Hiszen ezek koronként és helyenként változnak! Az emberiség állítólag soha nem volt még ilyen fejlett. De ilyen beteg sem. A nyugati mintájú civilizáció fogyaszt és felejt. Önhittségében igyekszik ráerőltetni a maga rendszerét másokra. Akik ezt nem kérték. Közben egyre betegebb és egyre tanácstalanabb. Miként tájékozódjon és hozzon jó döntéseket az ember? (Ön)ismeretek hiányában csak sodródik és arra reagál kétségek között, amit mások eléje helyeznek. Pedig egyetlen hely van, ahol az embernek korlátlan hatalma van változtatni: önmagán. Sokféle elmélet, tanítás van. Nincs polihisztor – mondják. Akkora az ismeretanyag már, hogy senki nem képes mindet átlátni. De az ember képes józan ésszel, őszinte megfigyeléssel rálátni a lényegre. S ha valaki ezt saját maga felfedezi énjében, akkor máris tett egy lépést szabadulása felé. A keleti bölcsesség szerint az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. E lépést megtalálni segítenek a találkozások, beszélgetések, ülések amelyeket Frey Évával közösen vezetünk. Előadásunk első részében az általánosságokról beszélek, második részben Éva a lélekről és módszeréről. A végén lehet jelentkezni nála egyéni ülésre, amit ingyen tart, ill. ha valaki gondolja, a Csűrszínház javára adakozhat.