Nehéz eldönteni, hogy vicces, komolytalan vagy szánalmas a szállításügyi miniszter minapi kijelentése, ami szerint jövő év végéig legalább 250 (!) kilométer autópályát és gyorsforgalmi utat adhatnak át Romániában. Ezek egy részének építése mellesleg folyamatban van, a közlekedés leghamarabb az észak-erdélyi autópálya Szilágynagyfalu és Berettyószéplak közötti 13 kilométeres szakaszán indulhat be, amivel a romániai autópályák és gyorsforgalmi utak hossza eléri a mesés 1000 (!) kilométert. Ezt követheti az A3-as, észak-erdélyi autópálya Maroskece és Aranyosgyéres közötti szakasza, amelyen a Geiger és a Strabag cégek profi munkát végeznek, miután a 2004-ben az amerikai Bechtel vállalat által elkezdett sztrádát közel 20 év alatt, több nekifutásból sem tudta a kormány megépíttetni. A Déli-Kárpátokon túli útépítés, a Ploieşti–Brassó közötti 112,7 kilométeres pályaszakasz esetében a közúti infrastruktúrát kezelő országos társaság (CNAIR) jóváhagyta az 5,5 milliárd euró értékű beruházás végső nyomvonalát. Remélhetőleg nem fogják ezt is vagy húsz évig építeni!
Szóval a nagy bejelentés lényege, hogy három évtizeddel a rendszerváltás után az autópályák hossza Romániában elérheti az ezer kilométert. A miniszter azt nemrég tette hozzá, hogy e kilométerekből 120-at a kommunizmusban építettek. Azzal sem dicsekedik senki, hogy az ország autósztráda-hálózatát illetően sereghajtók vagyunk Európában. Gyorsforgalmi utakról nem is igazán beszélhetünk, talán mert „nyomokban vannak” csak. Hátha ezután…
A CNAIR szerint aláírták a szerződést mintegy 760 kilométer autópálya és gyorsforgalmi út megépítésére, ezeknek öt éven belül el kell készülniük, és további 500 kilométerre kiírták a versenytárgyalást. A szaktárcavezető optimizmusa lehengerlő: „legkésőbb 2030-ig elkészül újabb 1000 km”.
Most már csak arra kellene rávegyék magukat az illetékesek, hogy valahogy befejezzék a Koronka–Nagyernye terelőutat is, hiszen ez a félbehagyott beruházás is másfél évtizede kezdődött el. Időközben a már megépült szakaszok is tönkremennek...
Elkeserítő, hogy miközben az illetékesek csak amúgy dobálóznak az évtizedekkel és a kilométerekkel, harminc év sem volt elég, hogy Marosvásárhely körül a várost a teherforgalomtól mentesítő körgyűrű megépüljön, hogy a tömegszállítást rendbe szedjék (és nemcsak a megyeszékhelyen, hanem mondjuk az ún. metropoliszövezetben). Erről igencsak kevés szó esik, annál inkább az autózásra kényszerített polgárok eme „rossz szokásáról”, szembeállítva azt az alternatív, pl. kerékpáros közlekedéssel. Mindenki tudja, hogy hogyan volna jobb, egészségesebb, és mit kellene tenni.
Csak mifelénk minden olyan lassított módban történik, hogy beleőszülünk….
