Haditudósítás és félelemkutatás

A felgyorsult világ nem tesz jót a hiteles tájékoztatásnak!

Az idén negyedik alkalommal szervezett DeepDive minifesztiválon tartott előadást Al Ghaoui Hesna Prima Primissima díjas újságíró, egykori háborús tudósító, aki lapunknak adott interjújában elmesélte, hogy ez a szakma is sokat változott az elmúlt években – ahogyan a háborúk is változtak –, ez pedig nagyban befolyásolta, hogy hogyan telik egy háborús tudósító napja a terepen.

Al Ghaoui Hesna már 15 éve nem jár háborús terepre, de azelőtt mintegy tíz évet töltött konfliktusokkal teli országokban. 

– Az ezredforduló után, 2004–2005-ben még csak műholdas állomásokról tudtunk bejelentkezni, erre naponta vagy kétnaponta egyszer került sor, így az egész nap rugalmas volt, viszont 2011 körül, amikor abbahagytam ezt a munkát, már volt mobiltelefon. Akkoriban napi 6-7 bejelentkezés volt tv-csatornákra és rádióadókra – mondta a haditudósító, aki azt is kiemelte, hogy az élő bejelentkezéseken túl ott volt még az online felület is. Ezek összessége hatalmas megpróbáltatásnak tette ki, különösen amiatt, hogy ezek mellett jelen kellett lenni a terepen, követni kellett az eseményeket, és forgatni kellett. A fokozott tempó egyre nehezebbé tette az információk kétszeres ellenőrzését, a megbízható interjúalanyok megtalálását, mondta Al Ghaoui Hesna, aki külön aláhúzta: nagyobb volt a nyomás a tudósítón, hogy gyorsabban reagáljon, mint a többi csatornánál, ez pedig nem tesz jót a hiteles tájékoztatásnak!

A háborús terepen nincs egy klasszikus nap. Libanonban a bombázások idején más volt a biztonsági szint a különböző területeken, de arra is volt példa, hogy nem lehetett tudni, hogy a következő sarok után ki irányítja azt a területet, mesélte a haditudósító, aki azt is elárulta, hogy ilyen helyzetben kimondottan nehéz alanyokat találni, hiszen az emberek nem szeretnek beszélni a kiszolgáltatottságukról, ezért is kell traumatizált helyzetekben megfelelő empátiával interjút készíteni.

– A terepen, egy háborús övezetben nem kerüli el az embert a félelem, így volt ez az én esetemben is, de a motiváltságom, hogy ott legyek, nagyobb volt a félelemnél – nyomatékosította a Prima Primissima díjas újságíró, akinek innen jött az indíték a félelemkutatást illetően. A félelem ugyanis egy hasznos és fontos érzés, amit nem szabad démonizálni vagy elnyomni, hanem iránytűként kell használni, mert megmutatja, hogy merre van dolgunk – fogalmazott Al Ghaoui Hesna, aki kiemelte, hogy mindenki esetében más a félelem, viszont ez az az érzés, ami évezredeken keresztül segített az emberiségnek életben maradni.

Napjainkban viszont egyre inkább eltúlozzuk az egészet. Félünk a félelemtől, mert gyermekkorban azt sulykolják belénk, hogy félni ciki, ez pedig azért borzasztó, mert kontraproduktívvá teszi az egész folyamatot, ugyanis hosszú távon a félelem fel tudja emészteni az emberi erőforrásokat, valamint az immunrendszerre sincs jó hatással. A félelem után pedig előjöhet a szorongás is, ami nem más, mint a fantázia és a félelem szorzata – mondta Al Ghaoui Hesna, akitől azt is megkérdeztük, hogy miért nem fantáziálunk jó, pozitív, dolgokról.

– A fantáziálás nem tudatos, továbbá rengeteg félelemüzenet vesz körbe minket, amelyek kétszer olyan hatásosak, ezekkel lehet ugyanis az embereket a legjobban és a legrövidebb úton befolyásolni – mondta az egykori haditudósító. Napjainkban annyi inger éri az embert, hogy a nap végére már azt sem tudja, mitől fél, csak azt érzi, hogy meg kell védenie magát, a veszélyt pedig hamarabb észleljük, mert erre vagyunk kódolva, erre volt és van szükség a túléléshez. Al Ghaoui Hesna szerint azonban annyi negatív dolog vesz minket körül, hogy az már nem segíti, hanem nehezíti a túlélést a jelenkor információs dzsungelében.