Csütörtök hajnalban Putyin átlépte a Rubicont. A világ józanabb fele hiába győzködte, utolsó percig reménykedve, az orosz birodalom teljhatalmú urát, hogy fogja vissza rettentő hadi gépezetét. Megválaszolatlan kérdés maradt számunkra, hogy az elhíresült Kreml-beli ovális asztalfőn trónolva heteken át milyen teljesíthetetlen követelésekkel ostromolta az elébe zarándokolt európai vezetőket. Talán csak (?!) a szakadár köztársaságok nemzetközi elismertetése volt a tét? Vagy az általa történelmi múlt nélkülinek nevezett, „a szovjet érában kreált ország” visszaterelése az orosz akolba? Netán az amerikai–orosz hidegháborús világuralmi libikóka áldozatai lettünk? Igen, mi is áldozatai vagyunk ennek a konfliktusnak. Érezzük az üzemanyag és az energiahordozók csillagászati árnövekedését, az elszabaduló inflációt. Az elhibázott gazdaságpolitikai lépések következménye, hogy feladtuk energetikai függetlenségünket, és nyugati mintára rácuppantunk az akkor még olcsónak vélt orosz gázra. De saját nyomorúságunkat félretéve, ezekben az órákban, napokban aggódva együttérzünk a kárpátaljai magyarokkal, akiknek az ukrán vezetés megnyirbálta a kisebbségi jogait, és a jelenlegi hadiállapot paradoxonaként a mostoha hazát kellene megvédeniük. Térségünk biztonságpolitikai szakértői igyekeznek nyugtatgatni minket: nem kell egy esetleges harmadik világháborútól tartani. Az oroszok nem fogják megtámadni a NATO-országokat. Véleményük szerint néhány óra vagy egy-két nap alatt elérik stratégiai céljukat: olyan ukrán vezetést akarnak, amely nem rendelkezik atomfegyverrel, és semmi esetre sem lép be az észak-atlanti katonai szövetségbe. A kérdés az, hogy vajon Putyin pontosan tudja-e, meddig mehet el anélkül, hogy nemzetközi konfliktust, világégést okozna. Sok forgatókönyv létezik, a katonai elemzők véleménye szerint sem Nyugatnak, sem Oroszországnak nem áll érdekében egy nagyobb háború, bár az utóbbi a legnagyobb hasznot akarja kicsikarni jelenlegi helyzeti előnyéből, és el fog menni a falig. A hajnali hadművelet elrendelésekor az orosz elnök azt állította, hogy csak a katonai célpontokat fogják támadni, és terveik közt nem szerepel Ukrajna megszállása, de törekedni fognak az ország demilitarizálására. (frissítés: estére már változott a helyzet) Ám köztudott, hogy ha beindul a hadi gépezet, nehéz megálljt parancsolni neki, és az események kiszámíthatatlanok lesznek. Akik néhány évtizeddel ezelőtt átélték a délszláv „testvérháború” testet-lelket pusztító, mai napig be nem gyógyuló sebeket ejtő kegyetlenségeit, vagy csak arra bóklásztak, tudhatják, hogy a fegyverek elnémulása után még sokáig fortyog a visszafojtott gyűlölet. Rasz-Putyin kénköves lehelete mérges gázként terjeng Európa felett.
