Ha a rádiós művészettörténész…

…könyvírásra is vállalkozhat. Amint Szuszámi Zsuzsa, a Marosvásárhelyi Rádió szerkesztője is tette. Nem is akárhogyan: tudományos igényű, vaskos kötettel, a doktori disszertációját az olvasók elé táró hiánypótló könyvvel jelezte, nem csak az élő beszéd, az elszálló szó varázsában él, a művészeti jelenségek feltárására, közéleti jelenlétük írásos elemzésére is tud erőt, energiát, időt fordítani. Pedig a mozgalmas rádiós lét egymaga teljes embert kíván, ő pedig emellett egyetemi oktatói feladatokat is vállalt, sőt időnként tárlatnyitástól, moderátori ténykedéstől sem zárkózik el. És mégis… Igaz, vásárhelyi könyvbemutatójára csak a kiadvány megjelenése után mintegy évvel került sor, ezzel is jelezve, mennyire elfoglalt a szerző, jelentőségéből viszont mit sem veszített a kötet. A művészeti útkeresés változatai a romániai magyar időszaki sajtóban (1965–1975) igazán illő keretben került az érdeklődők elé, a Bernády Galéria falain ott voltak a vizsgált időszak egyik szókimondó, fiatal grafikusa, a korán elhunyt Vass Tamás korrajznak is tekinthető munkái. Az est oldott hangulatú eszmecseréjében ezekre is nyilván történt hivatkozás. Szuszámi Zsuzsanna faggatása előtt azonban a könyv megjelentetője, a kolozsvári Scientia Kiadó igazgatója, Sorbán Angella méltatta a szerzőt és munkáját, beszélt könyvműhelyük tudománytörténeti sorozatáról, a tudományos írást, kutatást ösztönző kiadói törekvéseikről.

De a tárgyalt téma és a szerzői indíttatás az utána következő csapongó beszélgetésben kerekedett ki, és fókuszált a tanulmányozott jelenségek csomópontjaira. Alulírott, aki a Szuszámiéhoz hasonló életpályát járt meg, személyes vonatkozásokkal is igyekezett színesíteni a társalgást, különös tekintettel a rádiós szerző Kontraszt című, nagy hallgatottságú heti irodalmi, művészeti műsorára. Szuszámi Zsuzsa a ’90-es évek második felétől a Kolozsvári Rádiónál vált e szakterület és alkotói létforma elkötelezettjévé, elsősorban az ottani művészeti életbe ásta be magát, Marosvásárhelyen hét éve teszi ugyanezt, figyelve mindarra, ami ilyen vonatkozásban a székelyföldi térségben történik. Az elméleti elmélyülés persze nehéz, ha valaki intenzíven dolgozik a médiában. De mint vallja: „Kettős lényem – a rádiós és a művészettörténész – úgy gondolom, tökéletesen megfér egymás mellett, mi több, kiegészítik egymást”. 

Eddigi életét három város határozta meg döntő módon: Temesvár, ahol született és felnőtt, Kolozsvár, ahol az egyetemen az újságírás, majd a történelem, művészettörténet szakágban diplomázott, és vérbeli rádióssá vált, végül Marosvásárhely, a jelen történések városa. És ez a három fontos erdélyi kulturális központ az, ahol a könyvben taglalt művészeti útkeresés a legpregnánsabban kirajzolódott. A korszakot, amit a szerző a doktori cím megszerzése során vizsgált, a kötet hátlapján olvasható beajánló ekképpen jellemzi: „1965-ben, az alkotói szabadság reményének kapujában valóban felszabadultabb évtized következett, amikor a romániai magyar képzőművészeti nyelv új elemekkel és új irányzatok szimbólumaival gazdagodott. 1965–1975 a művészetkritika és a művészi világnézetek alakulásának időszaka, folyóiratok, kulturális intézmények születésének a periódusa. Ez utóbbiak hátteret és összetartó erőt biztosítottak a diktatúra éveiben a kultúra és a magyarság megőrzéséhez.” A tanulmány három folyóirat – az Utunk, a Korunk és az Igaz Szó akkori számaira alapozva tükrözi a művészet s a művészek sorsának alakulását és mindazt, ami ezzel összefüggött. Interjúk is kiegészítik a lapok tükrözte valóságot. Kántor Lajost, Banner Zoltánt, Gálfalvi Zsoltot és H. Szabó Gyulát szólaltatta meg a doktorandusz. A beszélgetés során kiderült, a kutatás folyamatában A Hét, az Új Élet és a megyei lapok is figyelmet érdemeltek volna, de az már túlzottan tág kutatási terület lett volna. A rádióstúdiók akkori hanganyaga pedig, amely ugyancsak bőven foglalkozott a művészettel és az alkotó egyéniségekkel, akkora arányban megsemmisült, hogy nem igazán alkalmas ilyen tudományos felmérésre. 

A kötetet képválogatás zárja. A korszak képanyagából válogatott fekete-fehér reprodukciók sajnos az akkoriban megszokott gyatra minőséget idézik fel. De a korabeli művészeti irányulások dokumentálására alkalmasak. 

Kiadói berkekben az ilyen kötetek fehér holló szerepet játszanak. Sorbán Angella elmondta a rendezvényen, hogy továbbra is serkenteni szeretnék a fiatal tudományos szakemberek kutatói, publikálási kedvét. Jó lenne, ha minél többen élnének az általuk is felkínált lehetőséggel.