Olvasom az egészségügyi miniszter 1819-es rendeletét, amely október 27-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben, és a hasonló témájú szeptemberi rendeletet módosítja, bővíti ki. Most már kétségtelen, hogy a családorvosokra hárítják a tünetmentes és gyenge tünetes SARS-CoV-2 vírussal fertőzött személyek napi rendszerességgel való telefonos követését, amíg 14 napon át házi elkülönülésben vannak. Ezt sajnos nem lesz könnyű betartani azoknak, akik egyszobás vagy nagyon kicsi lakásban több családtaggal élnek együtt. Hogy számukra hol biztosítanak erre megfelelő helyet, az nem derül ki egyértelműen a jogszabályból.
Azt viszont megtudhatjuk, hogy akinél súlyos tünetek jelentkeznek, vagy a társbetegségek miatt nagyobb veszélynek van kitéve, a családorvos ajánlására a sürgősségi ügyeletekkel rendelkező kórházakba szállítják. Ott tesztelik, és elvégzik a páciens állapota alapján indokolt vizsgálatokat (tüdőröntgen, CT-felvétel, véranalízis stb.). Mivel a miniszteri rendelet előírja a gyorstesztek bevezetését, remélhetőleg egy már-már elviselhetetlen helyzetnek vet véget, ha a teszteket megkapják, és alkalmazni fogják. Mint korábban beszámoltunk, a kórházi laboratóriumok befogadóképessége és munkarendje, valamint a pozitivitást igazoló PCR-teszt elvégzéséhez szükséges idő miatt előfordult, hogy a súlyos betegeknek egy, sőt másfél napot kellett a huzatos folyosón várakozniuk fertőzött személyek társaságában, akkor is, ha a Covid–19 betegséghez hasonló tüneteik voltak. A rendelet alapján a gyorsteszteléssel pozitívnak bizonyuló személyeket a számukra kijelölt helyiségben különítik el, viszont akiknek a gyorsteszt alapján negatív az eredménye, de az egyéb súlyos betegségre utaló tünetek fennállnak, külön erre a célra kijelölt helyiségben fognak várakozni. Aki pedig tud, az hazatérhet addig, amíg meglesz a PCR-teszt eredménye. A pozitív teszt és a tünetek alapján szállítják a megfelelő kórházba a betegeket, ha szükséges, olyanba, ahol intenzív terápiás ellátás is működik.
Bár a gyorstesztek bevezetése némileg segít a helyzeten, ha az esetszám ilyen vagy nagyobb mértékben növekedik, a kórházi beutalásra váró betegek helyzete továbbra is elviselhetetlen marad, és egyre nehezebb lesz a helyzetük alapján elvárt körülményeket biztosítani.
