A gyógynövényektől a gyógyszeriparig

Akinek van egy bő órányi szabadideje, és érdekli a gyógyszerészet, látogasson el a megyei múzeum várbeli épületének emeleti kiállítótermeibe. A Gyámolító gyógyír, kúráló pirula. Mozzanatok a gyógyszerészet történetéből című kiállítás, amely a Múzeumok éjszakáját megelőzően nyílt meg, négy teremben hosszú időutazásra teremt lehetőséget.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

Akinek van egy bő órányi szabadideje, és érdekli a gyógyszerészet, látogasson el a megyei múzeum várbeli épületének emeleti kiállítótermeibe. A Gyámolító gyógyír, kúráló pirula. Mozzanatok a gyógyszerészet történetéből című kiállítás, amely a Múzeumok éjszakáját megelőzően nyílt meg, négy teremben hosszú időutazásra teremt lehetőséget. A gyógynövények felhasználásától, a kuruzslástól kezdődően nyomon követhető, ahogy kibontakozik egy szép szakma története, s ebben a kiállított tárgyak mellett a falat betöltő pannók, korabeli fényképek s az elektronika is segít.

Hogy kinek az ötlete volt a kiállítás megszervezése, a megyei múzeumé-e vagy a marosvásárhelyi gyógyszergyáré? Kelemen László, a Gedeon Richter Románia Rt. marketingigazgatója nem tudta a pontos választ, de nyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a gyár szívesen vállalja az ötletgazda szerepét. Annál is inkább, mert névadója, Richter Gedeon, a korszerű magyar gyógyszeripar megteremtőjének története is 1901-ben a Sashoz címzett gyógyszertárral kezdődött, hogy aztán Kőbányán felépítse az első magyarországi gyógyszergyárat, s szabadalmak sorát indítsa el. Mivel a marosvásárhelyi gyárban a mai szigorú előírások miatt nem lehet nyílt napokat szervezni, arra gondoltak, hogy egy kiállítás bepillantást nyújthat a gyár tevékenységébe, amelynek a néhány évvel ezelőtt korszerűnek számító gépei ma már történelmet jelentenek. A MOGYE-től kapták kölcsön azt a nézők által is kipróbálható tablettázógépet, amelyet nagybátyja segítségével tettek működőképessé, s a képernyőn végigkövethető a mai modern gyógyszergyártás a doboz a dobozban mintájára működő üzemben. Kihívás volt mindezt 40 négyzetméteren bemutatni – tette hozzá Zayzon Zsuzsánna kommunikációs menedzser, aki köszönetet mondott a Richter csapatának és a múzeum dolgozóinak, hogy lehetővé tették a szakma szépségeibe való betekintést.

A megyei múzeum első olyan kiállítása, amely saját anyagot dolgoz fel egy téma, egy gondolatmenet fonalán. A száz év történetét valójában a hatóanyag, s annak feldolgozása köti össze, ami jól nyomon követhető a kiállítás során – mondta többek között Soós Zoltán múzeumigazgató.

S hogy visszamenjünk a kezdetekre, a népi gyógyászatot, a gyógynövényeket, a felhasználásukhoz kapcsolódó tevékenységeket, hiedelmeket, a gyógyító praktikákat (ólomöntés, szenesvíz-készítés stb.) bemutató első helyiségről (az udvar és a konyha) Tatai Orsolya beszélt. A gyógyszerészet kialakulásáról, a gyógyszerészek különválásáról, akik a XVIII. században átvették a kuruzslók szerepét és megbecsült személyekké váltak, Bejan Ligia és Kovács Mária-Márta muzeológus számolt be. Erdélyben a szász városokban nyíltak az első gyógyszertárak, 1759-től Mária Terézia rendeletben szabályozta a gyógyszerészképzést, s a gyógyszertárak vezetését 1770-től egyetemi végzettséghez kötötte. Erdélyben a XVIII. századtól beszélünk polgári patikákról. A két helyiségből kialakított enteriőrt, a laboratóriumot, ahol a gyógyszerek készültek és a vevők kiszolgálására szolgáló officinát mutatják be a következő termek, ahol a mai szemmel óriásinak tűnő pénztárgépet érdeklődéssel nézték a gyermekek is. Három vásárhelyi gyógyszertárról, a XVIII. század végén nyílt Magyar Koronáról, a XIX. században nyílt Aranykeresztről és az 1918-ban alapított Sas gyógyszertárról, a Kovács Andor vezette legigényesebb patikáról is olvashat, láthat képeket az érdeklődő. A muzeológusok Péter Mária nyugalmazott egyetemi oktatónak, az erdélyi gyógyszerészet történetéről írt könyvek szerzőjének, a Sóbester Kovács Klára gyógyszerésznőnek, Coralia Crişan és Karácsony István munkatársaknak és a szervezésben támogatást nyújtó partnereknek mondtak köszönetet.