A nemzetközi gyermeknapot a világ számos országában megünneplik az év legkülönbözőbb napjain. Az ünnepet először Törökországban tartották meg 1920. április 23-án, majd később a genfi gyermekjóléti konferencián 1925-ben. Az ENSZ közgyűlése 1954-ben javasolta, hogy minden országban tartsák meg az egyetemes gyermeknapot. A Wikipédia szerint az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és az egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről. Javasolták a kormányoknak, hogy mindenhol olyan napot jelöljenek ki erre a célra, amit megfelelőnek gondolnak.
Romániában ma ünnepelik a gyermeknapot. Mindenhol színes rendezvényekkel tennék emlékezetessé, hiszen a több mint egy éve tartó világjárvány sok örömöt megvont tőlük.
Azonban sokan nehezményezték, hogy május 31-ét nem szavazta meg a parlament szabadnapnak, mert egy hosszú hétvégét másként szervezhettek volna meg, a gyermekek örömére.
De az igazi baj nem is az, hogy a hétfő nem volt szabad. Hanem az, hogy a parlamenti képviselők/szenátorok – szokás szerint – ezúttal is „gondoskodtak” magukról, illetve arról, hogy május 31-én ne kelljen megjelenjenek a „munkahelyükön”. Azt találták ki, hogy „terepmunkát” fognak végezni, ami sok szülő szerint azt jelenti, hogy családjuk, barátaik körében töltik el ezeket a napokat – akár a hegyekben, akár a tengerparton vagy máshol. Ugyanis köztudott, hogy senki nem ellenőrzi az ilyen „terepmunkákat”.
Az alkalmazottak nagy részének azonban nem jár hasonló kiváltság, nem ők döntik el, mikor mennek munkába, és mikor nem. Ezt tegnap reggel az utcán mondta egy felháborodott szülő, aki nemcsak a honatyákra dühöngött, hanem azokra a közalkalmazottakra is, akik szintén szabadnapot kaptak május 31-én. Az illető a magánszektorban dolgozik, ahol a szabadnapról a munkáltatók döntenek, még akkor is, ha a törvény mást ír elő.
Az egyszerű emberek dühét fokozza, hogy – amint a fentebb említett személy mondta – , a képviselők, még ha el is utaznak Bukarestbe, a parlamentben mímelik a munkát. Sőt egy részük még akkor sem jelenik meg a munkahelyén, ha éppen nincs naptári szabadnap.
Nem az első – és valószínűleg nem is az utolsó – alkalom, amikor honatyáink magasról tesznek a „népre”. Ez az eset csupán egy volt a sok közül.
