Gyermekbarát múzeumi „éjszaka”

Minden májusnak van egy olyan szombatja, amikor a legkisebb látogatók (is) ostrom alá veszik a marosvásárhelyi múzeumokat. A Múzeumok éjszakája nappali programjainak fontos mozzanatát képezik a gyermekeknek szóló, tudástárat gazdagító időutazások, ügyességi próbák, szépérzéket fejlesztő élmények. A múzeumpedagógiai kínálat egyik legizgalmasabb helyszíne rendszerint a vár. Nem volt ez másként idén sem.

Mivel játszottak, hogyan, mit tanultak az ókori Róma legfiatalabb lakói, és milyen szerepet játszott az újszülöttek nyakába akasztott amulett? – ezekre a kérdésekre kaphattak választ azok a gyermekek és felnőttek, akik a várbeli múzeum Ludus puerorum nevű műhelyébe beléptek. 

– A rómaiak számára a gyermekkor az élet egyik legsebezhetőbb időszakának számított, ezért is fontos foglalkoznunk vele – mondta Pánczél Szilamér régész, a Maros Megyei Múzeum munkatársa, akinek irányításával ókori kortársaik „füzetével”, a viasztáblával ismerkedhettek meg a gyermekek. Miközben az asztalnál folyamatosan megújuló csapatok római szállóigéket véstek a táblákra, illetve a Maros megyei ásatásoknál „segédkező” Morzsi kutyát is megörökítették, a régész a római gyermekkor érdekességeiről mesélt.

Kezdetben a szülők otthon tanították gyermekeiket, a fiúkat a pater familias, azaz a családfő, a lányokat az anya okította. A fiúgyermekeknek a jó polgárrá válás alapjait kellett elsajátítani, illetve testnevelést és hadművészetet tanultak, a lányoknak a háziasszonyi tudnivalókkal kellett megbarátkozni. Az első iskolák a köztársaság utolsó szakaszában, görög hatásra jelentek meg. A gazdag családok házitanítót fogadtak, a szegényebb, de feltörekvő famíliák sarjai csoportosan tanultak meg a litteratortól, azaz tanítótól írni, olvasni, számolni. Ezek az első elemi iskolák, a maiaktól eltérően, nem voltak ingyenesek. A kisiskoláskor után filozófiát és retorikát tanulva alapozta meg az ifjú politikai karrerjét – hallhattuk Pánczél Szilamértól, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a görög-római világban a lakosság 5-10 százaléka tudott írni, olvasni, és ez az arány sohasem haladta meg a 20 százalékot, Európa viszont csupán a 19. században érte el az írástudásnak ezt a szintjét.

A látogatók az ókori rómaiak játékait, a kör alakú rotát, és a – ma is népszerű – malmot is kipróbálhatták.

– Ezeket a játékokat egy utazókészletben, rendszerint bőrzsákban hordták magukkal a rómaiak. De nemcsak hordozható formában, hanem köztereken nagy méretben is megtalálhatók voltak. Nemcsak a gyermekek, a felnőttek is szívesen múlatták ilyesmivel az időt. Ugyanakkor a kockajátékok is igen kedveltek voltak, ezekről Claudius császár tudományos munkát is írt – magyarázta a régész.

A múzeumi tér egy másik asztalánál apró gyöngyök, kövek vártak felfűzésre. Bárki elkészíthette itt saját amulettjét. Ezeknek a nyakékeknek az ókori Rómában mágikus, védő szerepet tulajdonítottak, ezért akasztották őket az újszülöttek nyakába. A szabad családok fiai életük első napjaiban egy fémből készült, bulla típusú amulettet kaptak, amelyet 17 éves korukig viseltek. A lányok félhold alakú amulettje a férjhez menetelkor került le viselőjéről. 

– Az amulettek sajátos kombinációk alapján készültek, így segítségükkel megkülönböztethetők, felismerhetők voltak a gyermekek. Az, hogy milyen anyagból voltak, a család anyagi hátterétől függött – tette hozzá a régész.

Az ókori Róma gyermekvilágában tovább barangolva az akkori öltözködéssel is megismerkedhettek, sőt, egy fénykép erejéig fel is próbálhatták a viseleteket a látogatók. Az időutazás végső állomása a vizsgaasztal volt, ahol Dobos Alpár régész római számok és betűk felismeréséről szóló feladatlapokat adott a gyermekeknek. Hat helyes válasz után oklevél járt a vizsgázónak.

A Ludus puerorum műhely egyértelműen népszerűnek bizonyult. Az első órákban már több mint negyven amulett készült el, és több százan váltak római tanítványokká. Pánczél Szilamértól megtudtuk, hogy az idei mikházi római fesztiválnak is az ókori római gyermekkor lesz a központi témája.

A várudvar további érdekességeket kínált a gyermekeknek. A Marosszéki Íjászegyesület tagjai nyilat röptetni tanították az érdeklődőket, aki pedig kincset szeretett volna keresni, erre is nyílt lehetősége. A homokban talált cserepeket, érméket, gyöngyöket haza is vihették a kis régészek. A kisebbek arcfestésre sorakoztak fel, mások a nemezelésben lelték örömüket.

Természetesen délelőttől késő délutánig a Maros Megyei Múzeum többi részlege is folyamatos gyermekostrom alatt állt. A természetrajzi múzeumban A játékbabák világa elnevezésű kiállításhoz kapcsolódva babákat és babaruhákat lehetett készíteni, a néprajzi múzeumban az ikonfestészettel ismerkedhettek meg, újrahasznosítható anyagból pedig házikót, templomot, kolostort építhettek a gyermekek. A Teleki Tékában linómetszésre várták a kis látogatókat.

 

Friss energiák a Palotában

A múzeumpedagógiai foglalkozások egyik fontos helyszíne a Kultúrpalota volt. A kisteremben, ahol arcot festetni, agyagozni, üveget festeni is lehetett, a nyitás pillanatától az utolsó percig népes csapatok vettek körül minden asztalt – tudtuk meg Fülöp Tímeától, a Palota fiatal igazgatónőjétől. A híres festmények reprodukcióiból készült puzzle-ok iránt is nagy volt az érdeklődés, ezeket nemcsak a gyermekfoglalkozások végéig, hanem éjjel 2 óráig rakhatták az arrajárók. Arra is volt példa, hogy valaki elkezdett egy festményt, és egy másik látogató folytatta – mesélte az intézményvezető. Fülöp Tímea egy fontos újdonságra is felhívta a figyelmünket:

– Egy kilencedikes bolyais osztály közreműködésével első alkalommal került megrendezésre a Cooltour nevű verseny, amelynek célja az volt, hogy megismertessük a Palota érdekességeit, szépségeit a látogatókkal. A diákok egy feladványokból álló kérdőívet szerkesztettek és osztottak ki az érdeklődők között. Egyebek mellett arra kellett a játékosoknak választ adni, hogy hol őrzik az épületben Bernády könyvtárát, a nagy csillár mellett hány kis csillár van a Nagyteremben, illetve hány személyiség lakja a Palota lépcsőházát. Mintegy háromszáz kérdőív fogyott el, főleg a gyermekekkel érkező családok és a fiatalok voltak fogékonyak a kezdeményezésre. Egyesek egy teljes órát is rászántak a játékra. A helyes válaszokért jelképes ajándék, képeslap, matrica járt, de nem mindenki tért vissza a nyereményért.

Fülöp Tímea azt is elmondta, hogy a diákok három hétig készültek a vetélkedő megszervezésére a múzeum munkatársaival, a kérdőív anyagának összeállításához szükséges dokumentálódás mellett például azt is lemérték, hogy mennyi időt vesz igénybe a feladványok megfejtése. 

De nemcsak a bolyaisok vették ki a részüket a múzeumi éjszakából. A Palotában az Elektromaros középiskola turizmus szakára járó számos fiatal önkénteskedett, 250-300 diák pedig a várban vállalt idegenvezetést. Ugyanakkor más iskolákból, például a Művészeti Líceumból is érkeztek tanulók karszalagot ellenőrizni, a rendet felügyelni.

– Nagyon csodálom ezeket a fiatalokat – jegyezte meg az intézményvezető. – Egyes diákok kimondottan éjjel 11 órától 2 óráig vállalták a felvigyázói szerepet. Rendkívüli lelkesedéssel álltak ehhez a feladathoz, jöttek-mentek, betöltötték a tereket. Új, friss levegővel telt meg a Palota.

A kisgyermekes családok számára négy éve mindig az állatkertben ér véget a múzeumi éjszaka. A kedvezőtlen időjárás ellenére sokak számára ez idén is így volt. A szakadó esőben népes csapat hallgatta a szibériai tigrisek kifutójánál Halmágyi Ildikó biológus köszöntőszavait, majd a májusban születettek kötélhúzó erőpróbára sorakoztak fel a csíkos bundás ellenféllel. A programból természetesen nem hiányozhatott az elefántos produkció és a mosómedvés móka sem.