Gyerekeink az online világ hálójában

Élvezzük az előnyeit, de legyünk tisztában a veszélyeivel!

Egyre zsengébb korban ismerkednek meg a mai gyerekek az internet csöppet sem veszélytelen világával, szinte mindennapi látvány, hogy több gyerek halad egymás mellett az utcán, és nem látnak-hallanak, annyira bele vannak merülve a telefonjukba, az osztálytársak, barátok online kommunikálnak egymással. Eközben egyre gyakoribb az online térben a zaklatás, a nem veszélytelen kihívásokra alapozó „játékoknak” széles a skálája. A szülők egy része talán tisztában sincs azzal, hogy mennyi veszély leselkedik csemetéjére az online térben, akik pedig belátják, és tartanak tőle, azok közül sokan tanácstalanok, nem tudják, mit tehetnek, hogyan korlátozzák a digitális eszközök használatát. Az online világ térnyeréséről a gyerekeink életében, illetve az ott leselkedő veszélyekről Bartha Éva klinikai szakpszichológussal, a Bonus Pastor Alapítvány munkatársával beszélgettünk. 

– Felnőttként mi is tapasztaljuk, hogy mekkora teret nyer az életünkben a telefon, a világháló, a közösségi média. Egyre több gyereknek van már elemi osztályban telefonja, táblagépe, és igen otthonosan mozognak az online térben. Olyan körülmények között, amikor az iskolában is szükség van a világhálón elérhető információkra, megteheti-e a szülő, hogy eltiltja ettől a gyereket? 

– A statisztikák szerint átlagosan másfél milliárd telefont adnak el évente, Magyarországon 7,8 millió mobiltelefon-felhasználó van, amiből 4,8 millió rendszeres közösségimédia-felhasználó is. 89 százalékuk legalább naponta egyszer internetezésre használja a készüléket, és átlagban naponta közel 7 órát tölt egy-egy személy az online térben, ami azt jelenti, hogy egy évben száz napot. A felmérések szerint egy átlagos felnőtt naponta több mint 50 alkalommal nézi meg a telefonját, ellenben a felnőtteknél már befejeződött a személyiségfejlődés, az agyi fejlődés, a gyerekek esetében azonban nem, emiatt veszélyesebb rájuk nézve a digitális világból áradó információrengeteg. A cél tehát az lenne, hogy olyan viszonyt alakítsunk ki a technológiával, hogy élvezzük annak az előnyeit, de ismerjük a hátrányait, a veszélyeit is. Elképzelhetetlen manapság, hogy ne használjuk a digitális médiát, a technológia adta lehetőségeket, viszont egyre inkább kikerül a kezünkből az irányítás. A másik probléma, amit felvet a digitális média használata, az a generációk közötti szakadék, hiszen a mai gyerekek már könnyen tudják kezelni a digitális médiát, miközben vannak szülők, főként a vidékiek, akiknek nem munkaeszköz, tehát életmódjukból adódóan nincsen amiért ismerjék ennek a használatát. Ők teljesen kívülállóak, ami a használatot illeti, illetve abban is, hogy felismerjék, milyen veszélyekkel jár a nagyon intenzív digitálismédia-használat. 

Ugyanakkor a világháló annyira leköti az embert, hogy folyamatosan a képernyőre, a digitális tartalmakra koncentrálunk, és ez elvonja a figyelmünket az egymásra figyelésről, én ezt látom egyik fő problémának a „digitális bomba” kapcsán, ami itt van közöttünk, hiszen állandóan ingerekkel, újabb és újabb dolgokkal kerülünk szembe, és ezek hatására egyre inkább kezdenek háttérbe szorulni a személyes kapcsolataink.

Ha a felnőtt közel 7 órát tölt a digitális térben, akkor valószínűsíthető, hogy nagyon sok gyerek jóval többet, hiszen a világjárvány idején az online térbe kényszerült az oktatás, a barátkozás, illetve minden egyéb tevékenység, és ennek számos hozadéka ma is megmaradt, például gyakori, hogy Whatsapp-csoportokban kommunikál a tanár a diákokkal, vagy ott kapják meg a házi feladatot, így egyre több időt töltenek a gyerekek a képernyő előtt. 

Tehát a digitálismédia-használat terén már igen zsenge korban otthonosan mozognak a gyerekek, miközben az érzelmi fejlődésük nem követi ezt a gyors tempót. Volt egy felmérés, amely során a téma kapcsán azt kérdezték a gyerekektől, mi az, amit elvárnának a szülőktől, és azt válaszolták, hogy azt szeretnék, legyen akivel beszélgetni a digitális médiával kapcsolatos kérdéseikről, illetve több időt tölthessenek a szüleikkel. 

Elmondható, hogy fejlettebbek a mai gyerekek készségei a digitális eszközök használata terén, de érzelmileg szükségük van arra, hogy biztonságosabb hely legyen számukra a szülővel való kapcsolat. És ez azért is jó hír, mert sok szülő kétségbeesik amiatt, hogy úgy érzi, nagyon messzire áll attól, hogy értse a gyerekét, hogy azonosulni tudjon azokkal a dolgokkal, amelyek őt érdeklik az online térben, holott a szülő így is tudja nyújtani, amire a gyereknek szüksége van: hogy minőségi időt töltsön vele. Nagyon fontos, hogy beszélgessünk a gyerekekkel azokról a tartalmakról, amelyekkel találkoznak az online világban, hogy olyan legyen a kapcsolat a két fél között, hogy merje elmondani a gyerek, amit látott. És fontos, hogy a szülő is érdeklődjön, még akkor is, ha nem érti azokat a tartalmakat, vagy távoli számára az a világ, amiben a gyerek él, de próbáljon keresni egy kapcsolódó pontot, és beszélni erről. 

– Mit tehet a szülő, ha nem szeretné, hogy a gyereke túlzásokba essen? Hol van a határ az egészséges mértékű felhasználás és a túlzás között?

– Klinikai pszichológusként tapasztalom, hogy a járványhelyzetet követően jelentősen megnőtt azon fiataloknak, felnőtteknek a száma, akik szorongással, depresszióval, pánikrohammal küszködnek. Ez egyrészt a járvány alatti bezártságnak köszönhető, másfelől pedig annak, hogy az online térben való kapcsolódás, ami manapság jellemző a fiatalokra, teljesen más típusú, mint az, amit a valóságban megélünk, tehát egyre nehezebb nekik a való életben megszólítani valakit, odafigyelni rá, hosszabb ideig tartósan figyelni, koncentrálni.

Úgy gondolom, azt kell figyelembe venni, hogy milyen életkorú gyerekekről van szó. Az tény, hogy érdemes minél később engedélyezni a gyerek hozzáférését az okoseszközökhöz. Körülbelül 12-13 éves korig van beleszólása a szülőnek ebbe, addig tarthatja valamilyen szinten ellenőrzés alatt a gyerekek digitálismédia-használatát, utána ez egyre nehezebbé válik. Vannak technikai korlátozó lehetőségek, elsősorban arra vonatkozóan, hogy milyen tartalmakat nézhessen a gyerek, hiszen nagyon könnyen találkozhat az online térben felnőttek számára előállított, akár szexuális, pornográf tartalmakkal. Fontos, hogy amíg lehet, próbálja kontrollálni a szülő a tartalmakat, amelyekhez a gyerek hozzáfér, akár olyan programok beépítésével, amelyekkel a nem gyerekeknek való tartalmak kiszűrhetők, és érdemes szabályozni az időkorlátot is. Ellenben nagyon fontos partnerként kezelni a gyereket, megértetni vele, miért fontos gátat szabni annak, hogy mennyi időt tölthet az online térben, illetve milyen veszélyek leselkednek ott rá.

– Melyek azok a veszélyek, amelyekkel a szülőknek, de a gyerekeknek is tisztában kell lenniük? 

– Beszélhetünk ennek kapcsán a darknetről, a fake news-ok kezeléséről, álprofilokról, az „ismeretlen ismerősökről”, az online zaklatásról, azaz cyberbullyingról. Fontos megtanítani arra, hogy magukról készített fotót soha ne továbbítsanak idegeneknek a világhálón, de a felnőtt-tartalmak könnyű hozzáférhetőségéről is. Ugyanakkor elég elterjedtek a fiatalok körében a kihívásokon alapuló, úgynevezett challenge típusú „játékok”. Ilyen például az „ice-bucket challenge”, amikor a feladat az, hogy magukra kell borítaniuk egy vödör jeget vagy jeges vizet. De van fahéjas kihívás is, ami arról szól, hogy fahéjat kell felszippantani, ami, bár ártalmatlannak tűnhet, bekerülhet a tüdőbe. Ugyanerről szól a Paracetamol-kihívás is, illetve, ami ismerős a médiából: amikor vonatok tetején fotózkodnak a fiatalok, hogy eleget tegyenek a kihívásnak, de már halálesetek is bekövetkeztek emiatt. A Covid-időszak alatt elterjedt challenge arról szólt, hogy körbenyalták a vécé ülőkéjét, mintegy tiltakozva a korlátozások ellen. Tele van a világháló ezekkel, nincs végiggondolva, hogy milyen veszélyeket rejthetnek, és ugye, a tinédzserkor arról szól, hogy a kihívásoknak szeretnek eleget tenni, szinte keresik a veszélyhelyzeteket. A közösségben pedig kinézik azokat, akik nem szállnak be ezekbe a „játékokba”, vagy nem kapnak elég lájkot valamire, amit posztolnak, és sok esetben a tinédzser (de nem csak) az önértékelését abból meríti vagy azzal erősíti, hogy hány követője van, hány embernek tetszett az, amit posztolt. Sajnos ezek elterjedt játékok, és nagyon nagy a szakadék a generációk között, iszonyú gyorsan jelennek meg újabb és újabb tartalmak, amelyeket a felnőttek nehezen tudnak követni. Ezért közös frontot kellene képviselni – a szülők, a pedagógusok és a civil közösségek –, hogy felhívjuk a figyelmet, hogyan lehet biztonságosan használni az internetet, milyen veszélyekre kell figyelni, hogy még megjegyzésekkel sem szabad bántani a társunkat. Ezeket a dolgokat tanítani kellene.

– Gyakori, hogy erőszakkal, gyilkolással teli tévéjátékokkal töltik a szabadidejüket 8–10 éves kisfiúk. Ezek hatására fogékonyabbak lesznek-e az agresszióra? 

– A helyzetekről való gondolkodást, az észlelést mindenképpen befolyásolja, hogy milyen tartalmakat néz valaki a médiában. Egy prevenciós gyerektáborban részt vett egy kb. 8 éves kisfiú, aki nagyon sok időt töltött a világhálón, és döbbenetes volt végignézni, ahogy megnyilvánult, mintha teljesen más világban lett volna, a beszédében is visszaköszöntek azok a szereplők, akik a videójátékokban megjelentek, nehezen tudott jelen lenni, és kapcsolódni a valós helyzetekhez és emberekhez. Ezek az erőszakos videójátékok meghatározhatják, hogy hogyan alakul a gyerek világképe, illetve ahogy a világhoz viszonyul. Egyértelmű, hogy nagy hatású a kortárs csoport ereje, hogy éppen ez a menő most. Nagyon fontos az alternatív programokon való részvétel, ha kimegy a család a természetbe, együtt vannak, vagy a sporttevékenységek, tánc, minden, ami csökkenti az online térben töltött időt. 

– Ha jól tudom, a Bonus Pastor Alapítvány prevenciós programokat tart gyerekeknek, szülőknek, amelyek során tájékoztatnak az online térben leselkedő veszélyekről…

– Igen. Voltak már meghívások akár a Bonus Pastor és a Philothea Klub irányába is olyan prevenciós órákra, ahol a gyerekeknek beszélünk erről, de volt már szülők iskolája típusú tevékenységünk is, ahol a szülőkkel ismertettük az internethasználat veszélyeit, illetve a technikai lehetőségeket, amelyek a korlátozásban segítenek. Ezeken az alkalmakon konkrét megoldásokat ismertetünk, hogy miként tudja nyomon követni a szülő a gyerek online tevékenységét. Ilyenkor számos gyakorlati kérdést tesznek fel a szülők, felvetődtek olyan helyzetek is, amikor agresszívvé válik a gyerek, ha nem engedik, hogy használja az okostelefonját. Ez már a függőség irányába mutat, ha nem kínálnak fel számára valami alternatívát. Kisgyerekeknél egyszerűbb, mert őket egy izgalmas családi programmal, kirándulással le lehet nyűgözni, a kamaszoknál azonban más a helyzet, hiszen ott nagy a nyomás a kortárs csoport részéről, ezért fontos, hogy már a kamaszkor előtt alakuljon ki a jó kapcsolat a szülővel, ami biztonságot jelent majd a tinédzsernek. 

Mindenképp érdemes figyelni arra, hogy mire használja a gyerek az online teret, hiszen nem mindegy, hogy a házi feladata elvégzéséhez, iskolai projektekhez szerez információt, vagy több óráig tartó csoportos játékokban vesz részt, illetve céltalanul szörfözik a világhálón. Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha megjelennek az elvonási tünetek, agresszívvé válik a gyerek, vagy ha kezdenek beszűkülni a személyes kapcsolatai, már nem érdekli a sport, a barátok, romlanak a tanulmányi eredményei. 

Végső soron itt is érvényes a mondás, mely szerint mindent, az online tér nyújtotta korlátlan lehetőséget is, csak mértékkel és célzottan érdemes használni.