Graca Machel, egy rendkívüli asszony
Nagy tiszteletnek örvend a Dél-afrikai Köztársaságban a mozambiki származású Graca Machel, a néhai Nelson Mandela egykori dél-afrikai elnök felesége.
Nagy tiszteletnek örvend a Dél-afrikai Köztársaságban a mozambiki származású Graca Machel, a néhai Nelson Mandela egykori dél-afrikai elnök felesége.
Graca Machel az utóbbi hat hónapban ritkán mozdult el haldokló férje ágya mellől. Mandela december 5-i halálát megelőzően nyolcvannégy napot egy pretoriai kórház intenzív osztályán, ezt követően három hónapot pedig otthonában töltött.
Férje állapotának júniusi leromlása után az emberi jogi aktivistaként tevékenykedő Machel néhány kivételtől eltekintve lemondta összes elfoglaltságát. Egy hónappal ezelőtt jelent meg utoljára a nyilvánosság előtt, amikor részt vett a férje életéről szóló, Hosszú út a szabadságig című életrajzi film premierjén.
A legpatinásabb brit vasárnapi lap, a The Sunday Times értesülései szerint Machel mellett férje második felesége, Winnie Madikizela-Mandela is jelen volt az apartheid elleni küzdelem élharcosának számító politikus halálakor.
George Bizos, az elhunyt ügyvédje és közeli barátja a tragédia másnapján meglátogatta az özvegyet, aki szerinte „rendkívül megindult volt és sírt”, egy másik családi barát, Bantu Holomisa viszont arról számolt be, hogy Machel sztoikus fájdalommal viselte a történteket.
„Graca nagyon erős, nem láttam, hogy sírt volna” – mondta Holomisa, majd hozzátette, hogy az özvegy összeszedte magát és tette a dolgát, „utasításokat osztogatott, kiadta a feladatokat”.
Graca Machel Mandela harmadik felesége volt, az asszony pedig életében két ország first ladyje is volt, első férje ugyanis Samora Machel, a független Mozambik első államfője volt, aki 1986-ban halt meg repülőgép-szerencsétlenségben.
Mandela 1996-ban vált el második feleségétől, Winnie-től. A faji megkülönböztetésen alapuló rendszer idején Mandela huszonhét évet töltött börtönben, ez rendkívüli módon próbára tette Winnie-vel való házasságát.
A Dél-afrikai Köztársaság első fekete bőrű elnöke 1998-ban, nyolcvan éves korában vette feleségül a nála huszonhét évvel fiatalabb Machelt. „Sok időt töltünk egymással, mivel korábban mindketten annyira magányosak voltunk” – mondta az asszony az esküvő után.
Július 18-án volt a házaspár tizenötödik házassági évfordulója, Mandela akkor válságos állapotban feküdt a kórházban.
„Amikor egyedül vagyok, nagyon gyenge vagyok” – mondta a néhai elnök Machelre utalva 2007-ben.
Machel nem sokkal azután találkozott először leendő férjével, hogy Mandelát 1990-ben szabadon engedték a börtönből.
„Nem volt szerelem első látásra” – mesélt első találkozásukról Machel. „Nálam nem így működnek a dolgok, számomra a szerelem egy szikra, ami összeköt két embert. Samorával együtt voltam egy ideig és csak később éreztem ezt a szikrát, Nelsonnal ugyanez történt” – tette hozzá.
Házasságukat megelőzően számos rendezvényen látták őket, amint kéz a kézben sétáltak, Robert Mugabe zimbabwei államfő esküvőjén még nyilvánosan meg is csókolták egymást, az elnöki hivatal végül Machelt nevezte meg Mandela párjaként.
Esküvőjükön Desmond Tutu Nobel-díjas dél-afrikai emberi jogi harcos azzal viccelődött, hogy Machel „tisztességes embert” csinált új férjéből. Tutu szerint a dél-afrikaiak „óriási hálával” tartoznak Machelnek azért, mert boldogságot vitt Mandela életének utolsó szakaszaiba. Az asszonynak hosszabb időbe telt, amíg sikerült magát elfogadtatnia a dél-afrikaiakkal, akik gyanakvóak voltak az idegennel szemben, aki meghódította szeretett, Madibának becézett elnökük szívét.
Machel viszonya kezdetben rendkívül fagyos volt Mandela korábbi feleségeivel, Winnie az elnök „ágyasának” csúfolta az asszonyt.
Miután Mandela életének vége felé kibékült második feleségével, a súlyos betegség a két nő között is erős köteléket kovácsolt.
Ahogy a politikus egyre jobban legyengült, a család különböző ágai között ellenségeskedés tört ki, Machelnek azonban sikerült ebből kimaradnia.
Bizos szerint az asszony gondosan próbálta megóvni Mandelát minden olyan hírtől, amely „felzaklathatta volna”.
Machel nem vette fel férje nevét és nem is beszélt róla olyan áhítatosan, mint sokan mások, ragaszkodott ahhoz, hogy Mandela „mindössze egy szerény és jóindulatú emberi lény volt”.
Az asszony Mozambik Gaza nevű tartományában született, egy paraszti család hatodik gyermekeként. Soha nem találkozott metodista lelkész édesapjával, aki három héttel születése előtt életét vesztette.
Később ösztöndíjjal tanult a Lisszaboni Egyetemen, ahol a portugál gyarmatbirodalom elleni küzdelem harcosává vált.
Machel hazatérése után csatlakozott a Mozambiki Felszabadítási Fronthoz (FRELIMO), majd a hetvenes években katonai kiképzést kapott Tanzániában. Az ország függetlenségének elnyerése után az oktatási miniszteri posztot töltötte be.
Később az ENSZ gyermekjogi szakértőjeként dolgozott, világszintű kampányt vezetett a gyermekházasság ellen. Folyékonyan beszél angolul, franciául, olaszul, portugálul, spanyolul és természetesen anyanyelvén is.
Machel 2010-ben szerepelt a világ legbefolyásosabb személyiségeit számba vevő listán, amelyet évről évre az amerikai Time magazin állít össze.
