Görög válság és adófizetési morál
Május végén hatalmas felháborodást keltett Görögországban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójának szűkszavú kijelentése; Christine Lagarde szerint a görögöknek csak tisztességesen kellene fizetniük az adókat, és a válság egycsapásra elmúlna.
Május végén hatalmas felháborodást keltett Görögországban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatójának szűkszavú kijelentése; Christine Lagarde szerint a görögöknek csak tisztességesen kellene fizetniük az adókat, és a válság egycsapásra elmúlna.
A büszke Hellász politikusai, pártállásra való tekintet nélkül, magukból kikelve reagáltak a francia IMF-vezér szavaira.
Ám a valutaalap főnöke mögé állt az az ember, aki a leginkább tisztában van a görögök adófizetési moráljával: Nikosz Lekasz, az adórendőrség (SZDOE) igazgatója kijelentette, hogy teljes mértékben egyetért Lagarde-dal.
„A be nem fizetett adók mértéke eléri a hazai össztermék (GDP) 12-15 százalékát, ami évi 40-45 milliárd eurót tesz ki. Ha ennek csak a felét be tudnánk hajtani, megoldódna hazánk problémája. Ehhez persze politikai akarat is szükséges. Politikusaink végre kezdik megérteni ezt” – fogalmazott Lekasz.
A 2010 óta hivatalban lévő SZDOE-főnök szerint honfitársai csak tavaly óta kezdik nem sportnak, hanem bűntettnek tekinteni az adócsalást. „A megfelelő törvények már 1996-ban megszülettek. A gond csupán az, hogy mind ez ideig nem alkalmazták őket” – mutatott rá Lekasz.
„Ha nem szűnik meg az egész társadalmat átható módszeres korrupció, és főként ha az elit rétegek továbbra is büntetlenül sérthetik meg a törvényt, miközben a nép elszegényedik, akkor előbb-utóbb társadalmi robbanás lesz a következmény” – figyelmeztetett az adórendőrség főnöke.
A SZDOE 2009 óta több mint 11 milliárd euró be nem fizetett adóra derített fényt. A szám impozánsan hangzik – mindaddig, amíg Lekasz el nem mondja, mi történik az adócsalás leleplezése és bizonyítása után. „Az adatokat továbbítjuk az adóhivatalnak. Hogy a fenti pénzből ténylegesen mennyi folyik be az államkasszába, az attól függ, mekkora adóbírságot szab ki a hivatal, milyen egyezségre jut az adóala-nyokkal, és mennyi pénzt képes behajtani rajtuk.”
A be nem fizetett adónak átlagosan 65 százalékát sikerül behajtani – azokban az esetekben, amelyeket lezár az adóhatóság – márpedig ezek az adócsalási eseteknek csak a kisebb hányadát teszik ki. A bankok ugyanis nem működnek együtt a SZDOE-vel, holott éppen Athénnak és Brüsszelnek köszönhetik a megmentésüket.
Mintegy 500 olyan esetben, amely különböző pártállású politikusokat érint, a SZDOE öt hónapja vár felvilágosításra bankoktól. Az információ megérkezéséig akár egy esztendő is eltelhet, addigra viszont feltehetőleg nyoma vész a számlán lévő pénznek.
Az adórendőrök egyik legnagyobb problémája saját magukban rejlik – pontosabban az embereik megvesztegethetőségében. Nyílt titoknak számít, hogy sok adórendőr pénzt fogad el, amelynek az államkasszában volna a helye.
