Gondolatok iskolakezdésre

Valami szépet kellene írnom az induló új tanév kapcsán, hiszen sok kisgyermek, szülő és pedagógus számára egyedi lesz az első nap. De annyi bosszúság, annyi negatív élmény övezi szeptember 10-ét, hogy nem találom a szép szavakat. 

Ünneplőbe öltözött, frissen rendbe tett iskolákról kellene írnom, de sok iskolában – a törvényes előírások ellenére – a szülőkre hárult az osztályok festése, mázolása. Hallottam olyan marosvásárhelyi tanintézményről, ahol az előkészítő osztályoknak szükséges tanterem rendbetételét, bebútorozását a polgármesteri hivatal iskolákért felelős ügyosztálya névre szólóan csak a román tagozatos osztálynak akarta biztosítani, a magyarnak nem. Ennek ismeretében még elkeserítőbb számomra, hogy a Bolyai iskolában folyó építkezés miatt, ami kétségtelen, hogy néhány hónapra sok kellemetlenséggel jár a délutáni tanítás és az elemi osztályok más iskolába költöztetése miatt, egyes szülők minden illetékes fórumon reklamáltak. Sőt a magyarellenességéről hírhedt Marius Paşcan képviselőnél is, legalábbis ezt állítja Facebook-oldalán az NMP párt végrehajtó elnökévé avanzsált politikus. Bejegyzésében kijelenti, hogy a hozzá forduló felháborodott szülők szerint baj van a Bolyai iskolával, ezért kérték meg őt, hogy vizsgálja ki: törvényes-e az elemi osztályok elköltöztetése, és az iskolában miért nem végezték el a nyár folyamán a munkálatokat. 

Nem tudom, igazat mond-e a képviselő, de ha valóban így van, akár szembe is köphetjük magunkat. A Népújság hasábjain augusztusban beszámoltunk, hogy megújul a Református Kollégium – Bolyai líceum régi épületszárnya, amihez a tulajdonos, az Erdélyi Református Egyházkerület évek óta kéri az engedélyeket, de minden úton-módon „keresztbe tettek neki”. A két éve folyó huzavona során a végső engedélyt az idén augusztus vége felé kapták meg, és azóta erőltetett menetben folyik a munka. A késve kapott engedélyeken kívül a szükséges szerkezetmegerősítő munkák késleltetik a beruházást, amelyen egy rendkívül alapos terv alapján, kiváló szakemberek dolgoznak. A nyolcmillió eurós beruházás eredménye pedig a 21. század minden követelményének megfelelő iskolaépület lesz. Hol, ki költ manapság ekkora összeget iskolára? Ezért kell Marius Paşcannál reklamálni? 

Tagadhatatlan, hogy a felújítás nagy nehézségekkel jár. A legnagyobb az intézmény körzetében lakó kisiskolások számára, akik gyalog jártak az iskolába, és ezután autóbuszozniuk kell naponta kétszer. De állítólag nem az ő szüleik a leghangosabbak, hanem azok, akik eddig is autóval vitték a gyermeküket. Közülük vádolják néhányan az iskola vezetőségét, akik a szülői bizottságtól sem kaptak jobb javaslatot egy megvalósítható megoldásra. A hivatalos értesítést pedig csak akkor adhatták ki, amikor minden beleegyezésük megvolt, hogy a délutáni oktatás helyett az alsó tagozatot más iskolaépületbe költöztetik, hogy a munkateleppé vált iskolaudvar ne veszélyeztesse a kisgyermekek testi épségét. 

Ennél sokkal nagyobb bosszúság mindaz, ami a román nyelvnek az alsó tagozatos osztályokban való oktatása terén történik. A törvénymódosítási javaslat útjára sajnos nem figyeltek oda parlamenti képviselőink, és megszületett a kormányhatározat, miszerint hiába készültek el az új, sajátos tantervek, tankönyvek, amelyekre évtizedekig kellett várni, az alsó tagozatos tanároknak kiképzett pedagógusok a legmagasabb tanügyi fokozattal sem taníthatják a románt, amire kiképezték őket. Azok sem, akik a tankönyveket írták. A tiltakozások, a kilátásba helyezett japánsztrájk, a szakmai vélemények ellenére ugyanis az iskolákkal már közölték, hogy román szakos tanárok és román tanítónők kaphatják az órákat, az sem baj, ha nyugdíjasok. Ezzel egy csapásra „megoldották” a magyar tanítónők sérelmét, akiknek ezentúl nem kell kifizetni a megszabott óraszámon felül megtartott románórákat, a szakminisztérium és a kormány pedig újabb lépést tett annak érdekében, hogy akadályozza az elemi osztályokban új alapokon elkezdett romántanítást.