2024. october 14., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Genderedik vagy göndörödik?

Mörfi naplója (9.)

Erdélybe is begöndörödött a gendervita. Eddig csak Budapesten dúltak az indulatok – úgy rémlik, emiatt helyezték át Bécsbe a CEU (Közép-európai Egyetem) néhány karát –, de most látom, hogy Bukarest is megszólalt. 

 Ott kapcsolódtam be a történetbe, amikor „A szenátus megtiltotta a genderelmélet oktatását az iskolákban” (Népújság, június 18.). A cikk két fontos mozzanata: 

 (1.) Az indítványt Vasile Cristian Lungu képviselő terjesztette be, aki ortodox teológiát végzett és az AEÁ-ban tanult pszichológiát. A kezdeményező kifejtette, hogy „a genderelmélet azt népszerűsíti, hogy egy gyermek megválaszthatja a saját nemét, amely eltérő lehet a biológiai nemétől”. 

 (2.) „Az egészségügyi nevelés névre keresztelt tantárgy [= nemi felvilágosítás] választhatóvá vált és csak szülői beleegyezéssel vehetnek részt az órákon a diákok.” Azért lenne fontos bevezetni a tantárgyat, mert Romániában a legmagasabb a gyermekanyák száma az EU keretén belül. – Rendben van, ideje volt. 

 [Három adat a ’felvilágosítás hiánya és az abortuszok magas száma’ témakörhöz: 

• „Igen jóízűen el lehet borozgatni arról, hogy pusztul a magyar, de ki figyelt oda arra, hogy egyik tanítóképzőnk diáklányai között egy esztendő alatt harminchárom művi abortusz volt?” (1994-ben írtam erről; megtalálható a Mörfi című kötetemben.) 

• Ijesztő adatokat közöltek a Keresztény Orvosok Szövetsége tudományos ülésszakán: Hargita megyében 1984 és 2001 között 86 ezer művi abortuszt végeztek (két, Székelyudvarhely nagyságú város lakosságával egyenértékű!). (UH, 2002. nov. 7.) 

• Romániában 100 élve születésre 170 terhességmegszakítás jut, Magyarországon 58, Svédországban 35, Hollandiában 12. (Szabadság, 2003. aug. 12.)] 

 Térjünk vissza az első pontra

 A képviselő úr helytelenül érvelt, ezt azonnal helyreigazítom; előbb azonban egy furcsa reakcióról szólnék. 

 A maszol.ro június 17-én közölt egy ’ütős’ cikket, ebből idézek. 

 „»Elborzaszt minket, hogy 2020-ban olyan törvénytervezetet fogad el a parlament, amely a kommunizmus gyakorlatát eleveníti fel: előírják, ki mit gondoljon és azt is, hogy ki miben higgyen« – szögezte le közös állásfoglalásában a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), a Romániai Magyar Középiskolások Szövetsége (MAKOSZ), az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) és a Romániai Magyar Doktoranduszok és Fiatal Kutatók Szövetsége (RODOSZ) annak kapcsán, hogy egy kedden elfogadott törvény értelmében valamennyi romániai tanintézményben tilos a genderelmélet oktatása.” 

 „»Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy 2020-ban, a modern világ legsúlyosabb világjárványa közepette, egyes parlamenti képviselők legnagyobb elfoglaltsága az, hogy a romániai fiatalok tanuláshoz és oktatáshoz való jogát korlátozzák« – olvasható a diák- és ifjúsági szervezetek közös állásfoglalásában. Nem értenek egyet azzal, hogy a parlament ily módon döntsön arról, miről tanulhatnak és miről nem.” – Azt a mákos dödölléjét neki! Nem elég a kovid, még okosodni sem engedik a tudásra szomjas magyar ifjakat. A szépen fogalmazott tiltakozásról egy klasszikus történet jut az eszembe: „a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué”. (A bibliai példázat jelentése: valaki más sugallatára beszél úgy, mintha a saját véleményét mondaná.) 

 „Egyetlen tudományos elméletet sem lehet és nem szabad betiltani” – érkezik a dörgedelem, majd jön az überelés: „A tanszabadság, az egyetemi autonómia alapvető, törvény által garantált jog, amit semmilyen körülmények között nem lehet és szabad korlátozni!” Hm. Vajon a betiltás elleni gittegyleti közóhaj hogyan ítéli meg a nemzetiszocializmus eszméjét? Merthogy bármely ideológia az eszmetudomány fattya, s ilyenformán „nem lenne szabad betiltani”. Ámde: a parancs-uralmi jelképek (horogkereszt, nyilaskereszt, sarló és kalapács) törvényileg be vannak tiltva. Akkor csak a ’jelvény’ tilos, az eszme nem?

 „Elborzaszt minket, hogy 2020-ban olyan törvénytervezetet fogad el a parlament, amely a kommunizmus gyakorlatát eleveníti fel: előírják, ki mit gondoljon és azt is, hogy ki miben higgyen.” A kommunista matematika például azt hirdette, hogy 2 x 2 = 4. Ha nem hittél benne, megbuktattak. Ma már nem annyi: vételnél kevesebb, eladásnál több. A kapitalizmus nem kommunizmus! 

 „Tiltakozunk az elfogadott törvénytervezet ellen, és kiállunk a tanuláshoz való jog, valamint a tanügyi intézményeket megillető autonómia mellett!” Sok sikert, kedves diákocskák! Csak előbb olvassatok el egy tájékoztatót a genderelméletről és egy másikat a korlátlan szabadság csapdáiról. És vizsgáljátok meg milliméterről milliméterre, hogy hol sérült meg a tanuláshoz való jog, mert annak nyomát sem találtam. Mindezt a magatok biztonsága és jövője érdekében. 

 Még egy megálló… 

 a korlátok fölötte szükséges voltáról. Tetszettek hallani a korhatár-besorolásról? Az egy olyan osztályozási rendszer, amely filmeket, sorozatokat, könyveket, műsorokat sorol be tartalmuk szerint különféle csoportokba. „A besorolás célja a szülők és nevelők jobb tájékoztatása a gyermekek és fiatalok szellemi fejlődésére veszélyes vagy káros tartalmakról.” – A korlátozás a hatóság feladata, bármennyire is ellenzi ezt a MAKOSZ választmánya. Az ifjúság olvasmányainak megszűrése a francia királyi udvarban is szokás volt. Ezt jelzi az ’ad usum Delphini’ kifejezés, értelme: az ifjú és fogékony trónörökös számára készített ’szelídített’ kiadás. 

 Egy mai csemete nagyon is jól tudja, hogy mit tiltanak tőle, jól példázza ezt egy három évvel ezelőtti epizód. A novemberi könyvvásáron történt: egy (13-14 éves) kölyök mutatja a haverének, hogy mit vásárolt. A Kámaszútrát. Kérdem tőle: Apádnak vetted karácsonyra? Egy pillanat alatt eltűnt a kölyök. 

 Nem kell siettetni a dolgokat; jobb a szilvát is éretten enni, az éretlen csak elcsapja a hasatokat. Nem tudtam megérteni azt az anyukát sem, aki – a hallótávolságomon belül – a kb. 16 éves fiának adott praktikus tanácsokat a nemi partnere megválogatásához. A nemi érettség még nem jelent sem erkölcsi / észbeli, sem társadalmi érettséget. Várni kellene egy kicsit, ebben a korban még más fontos teendői vannak egy gyermeknek. 

 Nem haszontalan, csak fölösleges

 Tisztázzuk: a genderelmélet nem azt népszerűsíti, hogy „egy gyermek megválaszthatja a saját nemét, amely akár eltérő lehet a biológiai nemétől”. (Egy ilyen ötlet legfennebb az elmélet téves értelmezéséből és ’túlhajtásából’ származhat.) Azért sem, mert tájainkon a szülő felel a kiskorú gyermekéért – minden szinten. Meg aztán: hogyan döntsön olyasmiről az a gyermek, akinek elemi fogalmai sincsenek a nemiségről? 

 Miről szól a kotta? Antoni Rita segít eligazítani (nőkért.hu, 2010. 02. 22. és 24.hu, 2018. 08. 17.) „A társadalmi ’nem’ (gender) fogalmán nem a biológiai ’nem’ elvetését és a nemi identitás önkényes megválasztását értjük, hanem a nemek társadalmi helyzetét, a társadalmi nemiszerep-elvárásokat és nemi sztereotípiákat.” – Vajon Juliska mama miként tudott kilenc unokát fölnevelni társadalmi nemiszerep-elvárások és sztereotípiák nélkül?

 Még egy moccanat: „arról van szó, hogy fogadjuk el: ahogyan az emberek közt különböző egyéniségek vannak, akik nem szoríthatók bele két csoportba, a nőiességnek, illetve a férfiasságnak is többféle formája létezik, és ezek egyenértékűek. A társadalom ne kényszerítsen rá egy életutat, egy sémát az egyénre, csak azért, mert az nő vagy férfi!” 

[Nosza. a) Petőfi sorai – „Ha férfi vagy, légy férfi, / S ne hitvány gyönge báb” – társadalmi kényszert jelentenek-e vagy inkább sémát? S ha a költő rám akarja ezt kényszeríteni – Barguzinból küldött expressz levélben –, akkor hogyan tudnék védekezni ellene? b) Milyen beleszólása lehet a „társadalomnak” abba, hogy Béla bácsi vásárol és főz a nyolctagú családjának?] 

 „A gyerekekre ne húzzák rá már óvodás korukban a társadalom által helyesnek vélt mintákat csak azért, mert kislányok vagy kisfiúk! A nemekkel kapcsolatos elvárások, illetve a hagyományos nemi szerepek leszűkítik az egyén választási lehetőségeit; a ’genderelmélet’ ezzel kíván vitatkozni, nem azzal, hogy férfiak és nők léteznek! A ’genderelmélet’ tehát nem a biológiai nemet kívánja háttérbe szorítani, hanem az ehhez társított elvárásokat.” 

[a) Mely területen lennének egyéni választási lehetőségeim, s miben állna a leszűkítés? Ahogy elnézem: ez amolyan ’játék a szavakkal’, de az sem kizárt, hogy ezen az úton haladva eljuthatunk a léggömhámozás magas művészetéhez. b) Meg aztán ki írja meg a nemi szerepeimet: Shakespeare, Brecht vagy Madách? Még egy – fontos – titok: a genderelmélet „vitatkozni kíván”. Hát akkor menjen ki a Szaharába, s vitatkozzék a homokdűnékkel! c) „Háttérbe szorítani a társadalmi elvárásokat?” Van ahol sikerült: szemétbe dobták az illemkódexeket, emiatt az ifjú nemzedékre sem a tekintélytisztelet, sem az illemtudás nem jellemző.]

 Még folyik a duma, de ennyi is elég. Ahogy elnézem, ez is csak egy olyan elmélet, ami kizárólag a kitalálójának és az oktatóinak hajt hasznot; aki elmerül ezekben a tanokban, azt majd az idegbaj fogja környékezni az állandó ’sémából való kitörés’ és a megfelelési kényszer miatt. Bőven van benne pszichológia és manipulatív technika, a normális embernek viszont nincs rá szüksége. Egy kicsit a kultúrantropológiára is hajaz ez a göndörödés, amelynek legpontosabb meghatározása így hangzik: „ez a tudomány az emberiségről készít röntgenképet, kár, hogy életlen”. Van tehát egy új ’tudomány’, amelyet elültettek, gondoztak, leszüreteltek és feltálaltak. Egye meg, aki szereti. Lehet a tamtamot verni körülötte, más hasznát nem látom. 

 Bocsánat, most veszem észre, hogy mégiscsak jó ez valamire! „Ami pedig a munkaerő-piaci elhelyezkedési lehetőségeket illeti, Pető Andrea történész, az MTA doktora a következőt írja: »A Közép-európai Egyetemen 2006 óta [2018-ig] 139 diák végzett az angol nyelvű [gender studies] szakon. A múlt évi tanszéki értékelésre állítottuk össze a jelentést, melyből kiderült, hogy milyen remekül helytálltak a végzett diákjaink: egyetemi tanárok, filmrendezők, fordítók, szakértők, szakpolitikusok, sok nyelvre lefordított írók, trénerek, vállalkozók, pénzügyi elemzők, újságírók, főszerkesztők, tanácsnokok, könyvelők, kampánymenedzserek, tudományos kutatók lettek belőlük.«” 

 Magyarán: az évenként végzett tíz-tizenegy gendermester nem a tanult szakmájában helyezkedett el, mert nincs rá kereslet; de nem halnak éhen, mert az új divat szerint csupán az orvosi, jogi meg a mérnöki pályán kívánnak szakértelmet (kihagytam valamit?). Tökmindegy, milyen diplomája van valakinek, politikusnak, coach-nak, PR-menedzsernek és áruházi polcfeltöltőnek filmrendezői vagy teatrológusi diplomával is fölveszik. 

 Még valamit! A lázongó és a parlamentet felelősségre vonó erdélyi diákok, ifjak és csemeték figyelmébe ajánlom a létező, ám kevésbé divatos szakokat (nagy hiány van pl. fizikatanárokból). Jó tanulást! 

Marosvásárhely, 2020. június 20. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató