Kétségtelenül politikai hátszele is van az ügynek, de kirakatba illő módja egy állami beruházás zátonyra futtatásának az épülőben levő radnóti hőerőmű kapcsán kialakult botrány, amiről a román sajtó mérvadó gazdasági napilapja szellőztetett meg részleteket.
Adott egy építtető, az állami gázvállalat, meg egy építő, amelyik valamikor szintén állami cég volt, de már jó ideje magánkézben van, az igazgatói vásárolták fel. Az építő tulajdonosai a szocdem párt Ponta-vonalához kötődtek, nem véletlen, hogy a „dottore” kormányzása alatt futószalagon nyerték el a kivitelezési szerződéseket, köztük a radnótit is. Aztán változtak a szelek, a doki kikopott a pártból, és az előző kormányzati ciklusban az újabb szocdem kabinet jelentősen megemelte az építőipari minimálbért. Egy ilyen lépésnek az egyik azonnali hatása, hogy a már folyamatban levő beruházásoknál is megnőnek a kivitelező személyzeti kiadásai, itt is ez történt. Ilyenkor a kormány – logikusan – az állami pénzen már zajló munkálatok kivitelezőit mentesítheti az új bérrendelkezés érvénye alól, az adott projektre vonatkozóan, és egyes esetekben ezt meg is tették. Azonban ennek az építőnek nem adtak ilyen enyhítést, így az a megrendelőre, az állami gázvállalatra próbálta hárítani a megnőtt költségeket. Mivel az nem volt hajlandó szerződést módosítani, az ügyből végül per lett. Az új erőművet 2019-ben már át kellett volna adni, de egyelőre az sem biztos, hogy ki folytatja a munkát, az meg még kevésbé, hogy mikorra fejezi be.
Az ügy első vitatható mozzanata a politikai szálaknak köszönhetően elnyert kivitelezési szerződés, de ez a világon bárhol így megy. A működő demokráciáktól a banánköztársaságokig a mindenkori kormányok barátai előnyben lesznek az állami szerződéseknél, csak a mesék változnak, amelyekkel az adófizetőt traktálják. Ennél viszont nagyságrendekkel rosszabb, amikor már folyamatban levő szerződéseknél adminisztratív lépésekkel babrálnak ki a lejárt szavatosságú haverokkal, mint itt az ágazati minimálbér-emeléssel történt. Amikor a megrendelő állam egyoldalú lépéssel kihúzza a szőnyeget az építő alól, az elvileg a bíróságon tánclépésben nyerhet ezért kártérítést, mert a menet közbeni egyoldalú szerződésmódosítás bárhol a civilizált világban elfogadhatatlan. Itt a feltételes módot csak az indokolja, hogy ebben az országban és bíróságain bármi lehetséges, és annak az ellenkezője is, szóval a per végkimenetele rejtély. Ami viszont tény, hogy a kibabrálós játék következtében álló beruházásban az adófizetők pénze potyára áll, és ha az építő majd kártérítést kap, azt szintén ők fogják lepengetni, az állam fenntartóiként. És miközben csak ennek az építőnek a tucatnyi megrendelésénél áll a munka ugyanebből az okból, még a megemelt minimálbérű építőmunkások sem visznek többet haza. Mert amíg a politika csupán az állami megrendelések kivitelezőinek kijelölésénél játszik szerepet, az még hagyján, de amikor a dolgok már átcsapnak adminisztratív álca mögé rejtett leszámolásba, azon mindenkinek csak vesztenivalója van.
