Bevallom, a legutóbbi marosvásárhelyi tanácsülésen több olyan határozattervezet is volt, amelynek a megszavazása első, második és sokadik nekifutásra is ellentmond a józan paraszti észnek, logikának.
Bevallom, a legutóbbi marosvásárhelyi tanácsülésen több olyan határozattervezet is volt, amelynek a megszavazása első, második és sokadik nekifutásra is ellentmond a józan paraszti észnek, logikának. Értem én, hogy pártharcok folynak, meg hogy gazdasági érdekek gyaníthatók, teletűzdelve egyéni ambíciókkal, de akkor is: a város érdeke hol marad? Bár egy picikét lehetne figyelni a közpénz felhasználására, hiszen az igazi cél: élhetőbbé tenni Marosvásárhelyt. Az kellene állandóan foglalkoztassa a városatyákat, hogy mit tehetnének, tehetnek a városért, a lakókért, a jobb életminőségért.
Érdekesen súlyoztak a képviselők múlt csütörtökön. Eléggé élénk vitát egy külföldi út megszavazása váltott ki: a szeptemberben Dél-Koreában sorra kerülő béke-csúcstalálkozón négytagú delegációval képviseltetné magát Marosvásárhely. Ennek előzménye is volt, hiszen Makkai Gergely alpolgármester már egyszer részt vett egy koreai békekonferencián, az útja akkor is több ezer dollárba került. Már ezt követően is vita volt a testületben az út hasznosságát, fontosságát illetően, a közösségi médiában napokon át téma volt a „békeharc”. A marosvásárhelyi RMDSZ vezetője, Vass Levente is állást foglalt ez ügyben, nem tartva időszerűnek és támogatandónak a közpénz fenti célra való elköltését, prioritásnak pedig semmiképp. Azt hihette, pontot tett az ügyre, értett belőle az érintett. Makkai Gergely azonban, úgy tűnik, „különutas”, és továbbra is határozottan kiállt e nemes békeügy mellett. A múlt csütörtöki tanácsülésen titkos szavazást javasolt, a testület pedig egyetértett. A meglepetés nem maradt el: a sok privátban történő ejnye-bejnyézés mellett a testület (négy képviselő kivételével) nagy titkosan megszavazta a mintegy 6532 dollárba kerülő koreai kiruccanást. Hogy miért? Na ez itt a kérdés.
De van itt több más is. Például az, hogy egy olyan ügyet, mint a fizetőparkolásnak a város ügyintézésében tartása, illetve az ebből származó teljes bevételnek a város javára fordítása, miért nem szavaztak meg a képviselők? Mert ugye ez nem RMDSZ-, vagy POL-, vagy PSD-, vagy PNL-„téma”, hanem a város érdeke lenne. Vagy ott van a Somostetőre betervezett „terasz”. Az étterem felépítése megközelítőleg 400 ezer euróba „jönne” a városnak. Senkiben azok közül, akik megszavazták, még csak fel sem merül a kérdés, hogy időszerű-e, indokolt-e, drága-e egy teraszos faépítményre kifizetni ezt a pénzt, és főleg: van-e honnan? Ez lenne a prioritás?
Egyébként eléggé érdekes, ahogy az önkormányzat rákattant az éttermekre. Ugyanis a Görög-ház alagsorában levő étteremért is hajlandó lenne 70 ezer eurót kiadni (mennyire piaci az ár?), erre elővásárlási jogot formál a város, és a testület jóvá is hagyta. És hogy legyen hab is a tortán, a főtér átalakításához, a mélygarázs megépítéséhez szükséges 33 millió lejt 13 éves futamidőre bankkölcsönből venné fel a város. Eladósodást jelent ez. És még lehetne sorolni a pénzes ügyeket.
Gazdag város vagyunk. Szórjuk a pénzt. Egy a baj: a mindennapokban ez sehogy sem akar látszani.
